No, jó, akkor én is kifejtem, amire az elején röviden utaltam.
Én speziell ki nem állhatom a demagóg hülyeségeket, egyszerűen nem tudom megérteni, hogy az emberek minek süllyednek le érzelmekben idáig. És itt nem arra gondolok, hogy nem tud valami fájni. Én év elején egy szakítás miatt oda süllyedtem érzelmileg, ahonnan lefelé már nincs, és bár sokáig tartott, de felálltam. Viszont, és ezt itt a lényeg, mindig tudtam, hogy a fájdalmam magamnak okozom, nem más nekem. Hogy fájt, az az én választásom volt. Éppen ezért, és ez a bajom ezekkel a siránkozásokkal, soha eszembe nem jutott az önsajnálat, vagy hogy sajnáltassam magam. Mert szerintem minden ilyen kinyilatkoztatás az. Ez a túlzás első fele.
Ettől függetlenül azt mondom, hogy a mondanivalója jó, az érzelmek kimutatása mindig érdekes téma. De nem attól fogja átélni az olvasó, ha kicifrázod, felhasználsz minden irodalmi eszközt, különösen a hasonlatokat. Sokszor jobb, ha egyszerűen leírod, amit érzel, anélkül, hogy hatásvadász lennél. Ez a túlzás második fele.
A teenagerek amúgy is hajlamosak azt hinni, hogy mindent tudnak az életről és a fájdalomról, de a valóság az, hogy a "nagybetűs" élet még rengeteg jó és rossz dolgot hoz, ami mellett ez a korszak majd viccesnek tűnik. Tudom, én is írtam anno, hasonló dolgokról, ma már megmosolygom.
A egyetemi lapok bármit leközölnek, ami kitölti a hasábjaikat, de kívánom neked, hogy ennél azért sokkal többre vidd.

[ Szerkesztve ]

Alcohol & calculus don't mix. Never drink & derive.