Igen. Igazad van, barátokkal valljuk be jobb az élet. Nekem szerintem ha nem lennének barátaim nem is tudom mit kezdenék magammal. De mivel vannak, így mindennap van valami program, miközben "szorgosan" tanulok

Az ősöm mindig tudja, hogy milyen könyvvel kell meglepnie búskomorságra hajlamos sarját:
[link]

Egyébként jól vagyok. Csak ne gyötörne a kishitűség...

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Ezt az "életellenes" tevékenységet azé nem dobnám sutba, jól tud jönni, csak nem tudja, hogy a küszöbön a helyje.
Azt a másikat, márminrt"életellenes" tevékenységet, átváltanám valami hasznosabra.

[ Szerkesztve ]

felsővezeték

"Szeretem a Karácsonyt, mert évek óta van egy kialakult érzelmi zárványom róla, és eme szép zárvány sosem veszíti el a fényét és az értékét. Elég csak rágondolnom, és tudom, hogy miért tartom fontosnak a fény és a szeretet ünnepét.
Elbíbelődök a díszekkel, sokáig bámulom a feldíszített műfenyőt (régóta nincs szívünk élő fát halálra ítélni), ujjaim közt szaloncukrot görgetek. A családom már elpihent, de a házban még lebeg a vacsora illata. Eltelve merengek azon, hogy talán mégis elfér még bennem egy szelet a magam sütötte diós bejgliből... *Rövid számvetést készítek, és pillanatfelvételt a suhanó életről. Borzongatóan édes és fájdalmas a szenteste, mint belemarkolni csupasz kézzel az első hóba. Egyszerre tünemény a szikrázó jégkristályok paplana és zsibbasztóan hideg, karmos az érintése, és mégis belemarkolok, hógolyót formázok belőle, amit elhajítok.
Valami ilyesféle dolog maga az Élet is.*"

A csillagokkal jelzett rész a legjobb hangom. Ha mindig így írnék... Huh, az nagyon tömény lenne és pusztító hatású.

A művészet fából vaskarika. Kikészít a furcsa alkímia.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Így, a téli időszakban nagyon rövidek a nappalok, keveset lehet kinn lenni, kirándulni...Nem túl jól érzem magam...(Persze nem kell mindent az időre fogni...) Márciustól viszont feljavul a közérzetem.

Ezt nevezik téli depressziónak. Tavasszal viszont javulnak az élettani hatások,és máris jobb kedve lesz az embernek

Kora tavasztól őszig még elég jól el is lehet lenni...Jó elfoglaltságokat kell találni télére, hogy ne az időjárásra koncentráljunk...

"Néha akkor mutatkozik meg az erőnk, amikor sebezhetőek vagyunk.

Néha összeomlásra van szükség ahhoz, hogy önmagunkra találjunk és folytathassuk utunkat."

(Melody Beattie)

Sosem adom fel, csak visszavonulva takaréklángon tartom magamat. Így tettem a nappali gimnáziumos "leszereplésem" után. Kétszer húztak meg két tárgyból. Nem nekem való volt az az intézmény.
Most, sok évvel később, esti gimnáziumban, első félévem átlaga 4,45. Még a nagy mumusból, a matematikából is sikerült közepest elérnem. Még egy hármas, két négyes, a többi tárgy ötös, még az angol is, amiből egyáltalán nem remekeltem nappali oktatáson.
De az idő, és a szívós, csendes tudásgyűjtés, az elme gondozása meghozta eredményét. Jóval nyugodtabb és tudatosabb vagyok. Nagyon ritkán kap elé, mint emlék, a régi szorongásom réme. Mint a fulladás, csak nem a tüdőben, hanem a fejben. Brrr.
Sokkal jobb, hogy "kinőttem", fölé kerekedtem. A másik út viszont járhatatlan volt számomra. Egy jó adag önérzet is szorult belém, és az makacsul rázta fejét az öngyilkosság gondolatára. Oldalba bökött, hogy ennyire hülye sosem leszek, hogy eldobjam magamtól az egyetlen lehetőségemet a létezésben.

Így hát itt vagyok. Teszem a dolgomat. Tervezem a jövőmet és megélem a jelenemet. A múltra pedig csak mint tapasztalatok gyűjteményére tekintek. Mert, hogy tud, mi a rossz, előbb meg kell égetned magadat.

Az Élet szép.

Ui.: Amikor leesett, hogy tényleg hármas lettem matematikából, majdnem sírtam. Az érzelmi túlcsordulás a bukásom emlékéből fakadt. Nagyon remélem, hogy sosem fogom életem legjobb időszakán tekinteni a 90-es éveket, mert valójában az eddigi 3 évtizedemből a legrosszabb volt!
A 2000 utáni időszak jóval változatosabb, és a negatív események mellett sok pozitív áll.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

A Létezhetetlenség elvétele neked az smafu. a kéretlenül jöttünk, bár ne is lennénk liga képviseletében mondom: Mi van? Te Nómálisvagy?

aszem szivárog az elmém 4tokhwobzeij4wav swtpőv, w5tpq,qq
úrgpptbh,.cgi2hg9865 utolsó biztos pontom a tököm amit fogok, bocs tévedtem a valameyjik kezem meyben a söröm fogom és léttelenítek. nem baj a beteg, de attól még beteg.

még, malyjdnem kitudom mondani 15 s-alatt, hogy "dasztaprimecsátelnosztyi"

[ Szerkesztve ]

felsővezeték

Biztos vagyok benne, hogy létezem.
De tudom, hogy 1978 előtt nem léteztem és egy jövőbeni időpont után ismét nem létező leszek.
Ebben semmi különöset nem látok.
Maximum az elmém vergődik, vagyis az Én-illúzióm (az idegsejtek közt cikázó idegkisülések halmaza), hogy jaj, nekem, egyszer megszűnök és huh, de ijesztő a leállás... vagyis a halál.

A halálon kívül semmitől sem tartok. De ez is csak azért aggaszt, mert jelen pillanatban az élethez vagyok szokva. Élni jöttem a világra, ezért problémás a halál elfogadása és feldolgozása.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

ezért kell hinned vmiben, hogy ne legyen rémisztő a semmivé válás elfogadása..

http://phmegbizhatosag.atw.hu/phtabla.php?nev=petrelli86 Vágjál bamba képet! ÍGY! MOST JÓ!

de itt most ne azt hidd, hogy én abban hiszek, hogy van vmi a halál után..
mert tudom elföldelnek aztán annyi
én mindössze abban hiszek "szeretnék hinni" hogy jobb is lehet még vmikor az önhibámon kívül elcseszett életem..

http://phmegbizhatosag.atw.hu/phtabla.php?nev=petrelli86 Vágjál bamba képet! ÍGY! MOST JÓ!