Tegnap takarítási lázban égtem, most meg izomlázban, merthogy eluralkodott rajtam a vágy, hogy az ágyak alól is eltüntessem a port, csak sajnos az ágyak súlyával nem számoltam. De ha már egyszer belefogtam, nem adhattam fel. Volt még egy másik probléma: a szoba túl kicsi, az ágyak túl nagyok, ezért ha minden egyes négyzetcentimétert meg akartam tisztítani, már pedig feltett szándékom volt, akkor éket kellett alkalmaznom: a barátom baseball-ütőjét, csakhogy ennek a behelyezéséhez szükségem volt az egyik kezemre, tehát a maradék egy kezemmel kellett felemelnem a böhöm nagy ágyakat. Szóval óriási nagy meló volt, de megérte. Persze ezt csak egy hasonlóan tisztaságmániás csaj értheti meg.
És ezek után várt rám még egy óriási feladat: pörköltöt kellett főznöm, mert a barátom szerint mégiscsak jó volna, ha megtanulnék főzni. És sikerült!!!! Nem vagyok reménytelen eset.
Szóval a tegnapi nap nagyon jól telt.
Ma pedig vettem egy aranyos kis papucsut 490-ért, és hát, ezt megint csak a lányok érezhetik át, ez megalapozta a hangulatomat. Csak ne kellene dolgoznom, az a monoton munka a számítógép előtt megőríti az embert. Szerencsére sikerült beszerveznem a tesómat.
Holnap pedig elmehetnénk strandra, csak én féltem a bőrömet a naptól. Igazából talán jobb lenne visszamennem a bőrgyógyászhoz, mert a múltkor mondták a tévében, hogy bizony a bőrrák nagyon gyors lefolyású, ezért kell félévente ellenőrzésre járni. Az én félévem áprilisban telt le, azóta csak húzom-halasztom a dolgot, mert nem szeretek orvoshoz járni.
De most nincs kedvem ilyen komor dolgokon gondolkodni, ezért aztán mielőtt munkához látnék felhúzom az új pacskeromat, és kivillogok benne a mosogatóhoz.

Mindig ez van!