Az embert megtámadó kutyának a gazdája a hibás, hisz felelősséggel tartozik érte. Rengeteget bicajozok, meg egyébként is Zuglóban lakom, ahol rohadt sok kutya van, szinte minden második háznál tartanak egyet.
Nem egyszer és nem kétszer támadtak meg kutyák. Szeretem őket, de ha megtámad egy, akkor pontosan úgy viselkedem vele, mintha ember lenne: harcolok. Ha a gazdája dumál, akkor azt is megverem.

Szerintem egy egészséges felnőtt férfi egy kutyával elbír, ha nem ijed meg. Persze jobb, ha valami eszközt kerít, amivel harcolhat. Elkergettem már kuvaszt, németjuhászt, rotweilert a legkülönfélébb, alkalomszülte fegyverekkel: féltéglával, nuncsakuval, husánggal, a biciklimmel, vagy puszta ököllel.

A legdurvább az volt, amikor az újpalotai kiserdőben bicikliztünk a húgommal, és 4 kutya rontott ránk. A húgom elesett, és nekimentek a kutyák. Akkor olyan ideges lettem, hogy ököllel üvöltve rontottam neki az ebeknek. Nevetséges, de elfutottak. Szóval én nem félek a kutyáktól, de azért meg tudom érteni, ha az öregek vagy a gyerekek félnek tőlük.

The Amiga, Born a Champion