Oda megyek a lifthez, már várnak páran, nem ismerek senkit. Megérkezik, beszállunk és mosolyog mindenki mindenkire mintha muszáj volna. Út közben nagy csönd, de akárhányszor kiszáll valaki szinte egyhangúan köszön el tőle a jó nép mintha puszipajtások lennénk.
Kérdem én: mért van ez? beszálláskor mért nem köszönünk akkor egymásnak?
Vagy úgy gondolják azalatt a pár másodperc alatt annyira szemügyre vettek, h már ismernek? 3 perc múlva összefutok velük valahol ugyan úgy nem ismernek meg..
naponta többször liftezek és szinte minden esetben ez van...
"Az akaraterő megteremti az utat"
