Szasztok kedves "Olvasóim"! Nemtom' merhetem-e egyáltalán ezt leírni, foggalmam nincs ugyanis, hogy egyáltalán érdekel-é valakit egy kismama unalmas kispolgári kalandjai. Na mindegy, legalább én kicsit kreativizek!

Hol is hagytam abba? Ja, végre kitavaszodott egy pár napra. Réka is én is élveztük, nem kellett bent ücsörögni a nap 70 %-ban. Sőt, még kortársainkkal is sikerült kicsit találkozni. Már csak rémlett, hogy kik azok a magas emberek, akik rám annyira hasonlítanak. Azt is csak sejtettem, hogy milyen módon lehet kommunikálni velük. De legyőzve ezeket az akadályokat sikerült egy - a változatosság kedvéért - szomszéd anyukával pár percet beszélgetnem. Képzelhetitek, hogy nem volt egy mélyenszántó, szürkeállományt átmozgató eszmecsere, de legalább válthattam szót egy felnőttel is. Jól esett!

Rékababó azonban Mátét kikészítette. Röpke 40 perces játszóterezésünk során a következőket lehetett látni: Réka motorral nekimegy Máténak; Réka motorral megüti Mátét; Réka megpofozza Mátét; Réka meglöki Mátét és végül Réka belelöki a sárba Mátét, akinek csak annyi bűne volt, hogy nála egy fejjel (2 hónappal) kisebb és hímnemű. Ezt látva, azt hiszem felköthetik a gatyák a leendő "pattanásos képű" fiatalemberek! A viccet félretéve azonban kissé aggasztó, hogy ennyire harciassá vált a gyermekem. Otthon is általában Ő kerül büntibe verekedés miatt. Berakom a kiságyába és még sírni is elfelejt 3-4 másodpercig, annyira zokon veszi. Én meg kint hallgatózom, hogy mikor vesz már végre levegőt.

Luca életében már főszerepet játszik az ovi. Úgy látom, végre teljesen beilleszkedett, szereti. Már a nagylányokkal divatozik és már nem tudok nem korán érkezni. Mindig rosszkor megyek, alig akarja befejezni a játékot. A múlt héten hüllő kiállításra vitték őket. Lucust az óriáskígyó teljesen lenyűgözte, főleg az a tulajdonsága, hogy leveszi a kígyó a bőrét. Mikor rákérdeztem, hogy tudja-e, hogy miért, azt válaszolta rövid gondolkodás után, hogy nem tudja, biztos azért,mert hideg volt. El kellett neki magyarázni a kinőtt ruhák hasonlattal, hogyan is működik. A másik nagy izgalom a farsang közeledése. Napokig nem tudott dönteni, mi szeretne lenni. Hol boszorkány, hol katica, persze előkerült a királylány és tündér verzió is, de szerencsére megértette, hogy olyan ügyes nem vagyok. Végül megállapodtunk a katica öltözetben. Remélem, sikerül is megvarrnom.

Apa 60 éves lett. Amikor rákérdezett, hogy "Mit szólsz kislányom, hogy Apád 60 éves lett?" én a következőt válaszoltam: " Apa, hidd el, hogy az jobban aggaszt, hogy én meg 30 leszek!" És ez így igaz!

A hétvégén köszöntöttük fel őt, meghívott minket egy szentendrei kínai étterembe, ahol svédasztalos módon lehet étkezni. Mivel Apa mostmár boldog nyugdíjasként előszeretettel hódol a természetfotózásnak és általában szarvasokat akar lencsevégre kapni, előfordul, hogy kellemetlenebb vadakkal is találkoznak Erzsivel. (Mármint Erzsi és Ő találkoznak...) Például múltkor vaddisznócsordával hozta őket össze a balsors, kissé be volt tojva a művész úr. Azt tanácsoltam neki, hogy ugyan már unjuk a madarakat, de témának még mindig biztonságosabb, mint egy vadkan, főleg annak, aki se sprintelni, se fáramászni nem tud. Na ezekből a vadászsztorikból jött az ötlet, hogy vadcsalogató sípot vegyünk neki, amiről kiderült, hogy kissé drága a mi pénztárcánknak, ezért vettünk neki egy militari stílusú horgászszéket, Erzsinek pedig - merthogy neki is most volt a szülinapja - egy zöld pulóvert a fagyos kirándulásokra. Apa jót nevetett, tetszett neki. Én kicsit sajnálkozva adtam át az ajándékot, de mit is adhatok egy olyan embernek, aki már megveheti azt, amit szeretne - én meg nem.

A kajáról csak annyit, hogy a következőket kóstoltam meg: sushi, sushi lazaccal, garnélarák, tarisznyarák. A garnélarák kifejezetten finom volt, de suhsi kedvelő nem leszek, sőt a polip is maradhatna a víz alatt, vháá - gusztustalan volt. Réka persze hozta a formáját nem kis feltűnést keltettünk, sokan rosszallóan néztek minket és ami a legmeglepőbb volt, hogy egy fiatal pár volt a legfelháborodottabb a gyerekek miatt, pedig ugye talán már ők is a családalapítás előtt állnak. Persze próbáltuk leültetni Babót, de hát akinek van némi tapasztalata egy kétévessel, tudja, hogy ez lehetetlen. Végül eljöttünk, a vendégek pedig biztos pezsgőt bontottak a hátunkat látva.

Aznap, még délelőtt vezetni is voltam - a megrágott cipőmben. És igen, kíráály voltam! Panka kutyi kabalacipőt csinált nekem! Másfél óra után az oktatóm először mondta, hogy naggyon ügyes voltam ám én ám...
Kár, hogy ilyen ritkán tudok csak menni, most is lesz egy rövid szünet, mert már keményen fizetnem kell az órákért és nálunk már nagyon hóvége van. A jogsi sajnos még messze van, még mindig nem kért nekem vizsgaidőpontot a Tanár Úr. Gondolom, szeretne még rólam legombolni egy-két tízezrest, ha már ennyit szenved velem, meg is értem.

Bocsi kedves olvasó, hogy mindenről csak ilyen röviden számolok be, kissé csapongok a témák között, de Te, aki olvasod ezeket a sorokat, biztos megérted - hisz BIZTOS ISMERŐS VAGY!

Aki tudja, hogy lehet ide képeket beszúrni, jelezze nekem - köszke!

Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!