Mozgalmas, elcseszett egy hét áll mögöttünk, kihajtottam a belem, de hát családi házra gyűjtünk, mert kell a gyereknek a saját homokozó. (Kopirájt a feleségem )

A lényeg, hogy elmúlt ez az öt munkanap, és ma kerti partira mentünk a Pilisbe. Elsőre teljesen hülyének tűnt az ötlet, hogy a barátunk kertjében főzzünk gulyáslevest, főleg, hogy hóvihart jósoltak mára, de minden pompásan alakult, plusz három fok volt délben, kisütött a nap, remek fotókat készítettem, jót ettünk, ittunk, tisztára tavasznak tűnt a délután, és végre kicsi Bacsó is meglátta a napfényt, mert amióta megszületett, állandó, reménytelenül szomorú szürkeség ült az égbolton.
Bacsó az autókázást is szereti, nagyrészt szundizik menet közben, de nézelődni is szokott, és szerencsére a zenehallgatás sem zavarja, szóval most már bátran nekivághatunk a nagyikás utaknak vidékre.
Egyébként a következő dolgokat tanultuk meg a héten:
- nyelvnyújtogatás. Ez elsőre nehezen indult, és sírás lett a vége, de most már jókat nevetünk egymáson a nagy nyelvelés közepette.
- buborékfújás nyálból. Ehhez gondolom nem kell kommentár.

Ma este pedig annyira röhögtünk, hogy majdnem beleejtettük szegény gyerkőcöt a kádba. Történt ugyanis, hogy a pelus leszedése és a kádba való megérkezés közti két másodpercet Bacsó arra használta ki, hogy egy rekordgyanús fosást engedjen el a levegőbe. A mosógép, a fürdőszoba szőnyeg, a feleségem pólója, a gyerkőc fürdőtörülközője lett az álodozat, meg a szabadidőmből negyed óra, amíg eltűntettem az affér nyomait.

Mert ilyen vidám dolog a gyermeknevelés.