Bemutatkozom...
Második alkalommal szerveztem "kiállítást" a Dél-Alföldön, Csongrád megyében, Mártélyon.
(Az előző eseményről itt tudsz egy rövid blogbejegyzést elolvasni.)
Szóval második alkalommal csináltam retró számítógép és videójáték kiállítást szülőfalumban, Mártélyon. Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, pár szót magamról, hiszen ez lesz az első nagyobb írásom, kicsit mutatkozzunk be..
Hegedűs Jánosnak hívnak, de sokan csak Hege-ként ismernek.Kamaszkoromban megvolt a C64/Amigán való szocializáció kéz a kézben az akkori két fő olvasnivalóval, a Commodore Világgal és az 576 Kbyte-tal. Továbbá voltam olyan szerencsés, hogy párszor keresztanyám munkahelyén játszhattam kicsit AT/XT-n, egy féltucat játékkal. Aztán eljött 1994, a Commodore becsődölt, én meg lassan várhattam a katonai behívóm.
A PC előretört, de nekem nem volt rá zsetonom (haveroknál azért láttam ezt-azt…), meg 19-20 évesen más nyomkodni valókon is már járt az eszem.. Szóval csak (jó)pár év szünet után lett saját PC-m, úgy valamivel az ezredforduló előtt. 2005 körül akkori barátnőm édesapja révén szert tettem egy Commodore VIC20-ra, majd pár hétre rá tök véletlen (és 500 Ft-ért) egy 128DCR-re, így lassan kezdett bennem felmelegedni a nosztalgia. Landolt nálam pár C64 is, gyerekkori barátok, ismerősök "ha kell, gyere érte, mert kidobjuk" sózták rám...
Ezzel párhuzamosan ebben az időszakban én voltam a szűkebb-tágabb baráti-családi környezetben az akkori "gépesjanika", aki beszállította a trendi mp3-akat, meg ha valakinek nyűgje-baja volt a gépével, akkor én voltam az, aki vett bele másik vinyót, VGA-t, hogy menjen a játék, újra raktam a Windows-t, stb..
Így ebből az időszakból is gyűltek nálam mások lerakott dolgai, (pl. nehogy kidobjunk már egy SB-live-ot) mindenféle félgéppel, alkatrésszel, de komolyabban nem foglalkoztatott a dolog.
Aztán jött egy kis magánéleti krach (lelépett a nőszemély), nekem meg pár évre elment a lelkesedésem...
Új kapcsolat, majd gyerekek, és a sok-sok elrakott/mentett/hazavitt holmi csak csipkerózsikázott a padláson... Közben eltelt pár év, és azért annyira voltam geek-lélek, hogy olvasgattam, gépezgettem (jöttek újabb levedlett/mentett cuccok) úgy módjával... így akadtam a Logoutra is, és itt jó néhány remek cikkre... Megint szaladjunk kicsit az időben…
2017-18 körül írt frescho pár amigás cikket (hmm... csak jó lenne újra elővenni valamelyik Amigát, levelezgetés). Majd úgy döntöttem 2018 tavaszán, hogy "kocsiba be, ablakot le", és irány a Dunántúl, nézzük már meg a BRSZK-t, ami akkor már éppen a 4.volt... Hát padlót fogtam, állkapocs keresgélés a földön...
Hazafelé menet a zasszony (őróla annyit kell tudni, hogy nem nagyon van odáig a kockulásért, bár némi alkalmi Pinball Dreams-re kapható), szóval azt mondja nekem az anyósülésen dünnyögve:
- Fogadjunk, neked is van már ennyi f0st@licska (nála ez a retrogépek gyűjtőszava) hazahordva...
Ennyi és ennyiféle azért nincs, de tényleg; sok minden van már bespájzolva. De csak úgy vannak, ideje lenne velük kezdeni is valamit, és fejben elindult a hangyasereg, elkezdtem a (fél)PC-ket konfiggá varázsolni... Közben eltelt pár év, és Fülén már az elmúlt két alkalommal nem csak látogató vagyok, hanem valami botcsinálta segédszervező-féle, szóval volt honnan meríteni. (Ezúton is köszönet a BRSZK-s barátaimnak, akiknek szintén sokat köszönhetek.)
Mikor tavaly bacsis bedobott a mélyvízbe...
Továbbá az is pöckölgette az agyam, hogy egy-egy kiállítás után jönnek az olyan kommentek, hogy "kár, hogy a Dunántúl olyan messze van", "jó lenne egy itt, a közelben is", stb… Szóval valami ilyen motivációk is mozgatnak, hogy legyen kiállítás, és közszemlére tegyem a gépparkom.
Idén már kiállító-társam is akadt Kacsirek István (Pisti) személyében. Vele a tavalyi első kis Retro Kocka Kuckómon ismerkedtem meg. Pár nappal az esemény előtt rám írt, hogy jönne, van egy padláslelet C64-ese, a vele kapott lemezek tartalmát átnézhetné az egyik gépemen. Természetesen igent mondtam, aztán ebből egyfajta retro-gyűjtős barátság lett. Pisti informatikus, jó tíz évvel fiatalabb tőlem, főleg konzolokat gyűjt. Ő sokmindenhez ért, amihez én nem, én meg sokmindenre emlékszem, amit Ő nem ismert/nem élt meg, így kiegészítjük egymás képességeit.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
