Előkészületek

Hetedik BRSZK – hihetetlen, hogy már itt járunk, és az is, hogy mekkorát fejlődött a rendezvény. Emlékszem, még az elsőre 30 gépet vittem fel, most viszont már közelítjük a 200-at. Az elsőt szinte egyedül csináltam. Immár egy cirka 25 fős csapat van mellettem, akik vastagon kiveszik a részüket az egészből.

Ami nem változott az idők folyamán, hogy a rendezvény hivatalosan mindig 2 nap várta / várja a látogatókat.
Ám az előkészületek már más tészta, ezért ezekről mindig pár szóban meg szoktam emlékezni, mivel is jár az épp aktuális kiállítás. Az elsőt a kiállítás napján, a nyitás előtti órákban is össze tudtam rakni többé-kevésbé. Aztán ahogy nőtt a rendezvény, úgy a beszámolóimban megjelent a 0. nap beszámolója, majd a -1 napok részletezése is. Ha ezt a hagyományt megőrizzük, és ezúttal is úgy számolok be a kiállításról, hogy milyen előkészületek voltak, és melyik napon, hát akkor most már a mínusz 10-ik napról kellene kezdenünk a részletezést. Sőt, igaziból még előbbről.

Egy biztos. A kiállítás hétvégéjét megelőző napok nagyon sűrűek voltak.
Én már a hétfői napon elkezdtem felpakolni a gépeket egy kis segítséggel.

Továbbá a polgármester is nagyon rendes volt, mert a közmunkásait megkaptam, akik az asztalokat és a székeket pakolták be a csarnokba, illetve próbáltam irányítani őket, hogy melyik asztalok hova kerüljenek.
Az évek alatt azért mindenki elég sok rutinra tett szert, mit hogyan érdemes csinálni, így időt és energiát lehet megspórolni.

Így hétfő estére az asztalok, székek és a gépeim fent voltak a csarnokban, de persze cseppet sem érezhettem azt, hogy innentől kezdve nekem nem lesz dolgom.

Mivel a többi kiállító csütörtök-péntek magasságában érkezett, így én próbáltam a számukra előkészülni ezúttal is Dáviddal, a segítőmmel, aki a rendezvény alatt ott segített, ahol tudott: ha kellett, pakolt, ha kellett, a többi kiállító keze alá dolgozott, a rendezvény alatt pedig a parkolást vezényelte le. Így kedden az asztalokat pakoltuk az eltervezett helyeikre, illetve az édesanyámtól kölcsönzött kb. 30 db lepedőt helyeztük ki az asztalokra.

Szóval tök jó, hogy az asztalok és székek a teremben voltak, de azokat el kellett rendezni a terem megfelelő pontjaira. Nem szerettem volna lyukra futni az áramellátással, így azt is vastagon meg kellett szervezni, ki mit, hova dugjon, a hosszabbítókat úgy próbáltuk kihúzni, hogy azok ne okozzanak akadályt a közlekedőknek. Persze így is volt, hogy lement egyszer-egyszer a biztosíték, de hát nincs is BRSZK áramkimaradás nélkül.

Ez már része a bulinak. S nem utolsósorban azért az én cirka 80 gépemet is be kellett üzemelni. Pikk-pakk elszaladtak a hétköznapok, s ott voltunk, hogy péntek van, s oké, hogy az én gépeim mennek, de már egy ideje én már csak egy kis szeletét adom a rendezvénynek, a többiek munkája, kiállított portékája is legalább olyan fontos, hogy tegyék a dolgukat, mint az én számítógépeim. Szóval a szokásos enyhén kapkodós készülődés most sem maradt el bizonyos standoknál, tapasztalat ide vagy oda.

Péntek délutáni pillanatkép. Alakul-alakul, de még sok meló van hátra.

Persze nem csak amiatt voltam idegbeteg, hogy nem készülünk el időben mindennel, hanem, hogy senki sem lesz kíváncsi a kiállításra, és nem lesznek látogatóink. Persze a többiek csak legyintettek rám, de én elég nehezen éltem meg ezt az időszakot.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!