A mai napot teljes egészében a munkának szenteltem, ezért ma nincs blog. (Jó-jó, én is érzem, hogy van itt némi ellentmondás...) :-) A holnapi napot a kirándulás jegyében tervezem eltölteni, aztán éjjel pedig indul haza a gépem, ezért ma el kellett készülnöm minden beszámolóval, hírrel, képfeldolgozással... Nagyon remélem, hogy nem pont holnapra romlik el az idő, mert egész héten sütött a nap, ma viszont beborult, és este esett is.

Szóval ma reggeltől délutánig kiállításoztam, este pedig a gép előtt ültem. Este 10-kor észbe kaptam és leszaladtam kajáért, hát két taxis nem tőlem 5 méterre ment egymásba egy sarkon? Még jó, hogy nem engem ütöttek el, mert elfelejtettem biztosítást kötni. Szerencsére nem lett bajuk.

A kiállításon történt ma egy érdekes eset: a csarnok előterében megszólított egy talán indiai srác, és nekiállt nekem arcból jósolni (errefelé ez ugyanúgy elterjedt, mint mondjuk a tenyérjóslás), pedig a fene se kérte erre. Nem tudtam mire vélni, mert annyira hirtelen történt, csak odajött és elkezdte mondani, hogy én milyen szerencsés vagyok (hát az vagyok, tudom, ezt az is mutatja, hogy Hongkongban vagyok épp :-D ) és hogy e hónap végéig 3 jó dolog is fog történni velem. Viszont van két rossz tulajdonságom, az egyik, hogy nagyon hirtelen megharagszom, a másik, hogy az elmúlt 3 évben túl sokat dolgozom. Mondott még pár dolgot, de nem mindent értettem, mert hadart és mert fura akcentussal beszélt. Közben kérdeztem, hogy miért mondja nekem mindezt, azt mondta, hogy mert asztrológiát tanul az egyetemen. Ugyan ez nem válasz a kérdésemre, de nem tudtam többet kérdezni, mert elviharzott. Eléggé megdöbbentő élmény volt, pláne, mert nem akart semmit tőlem, se barátkozni, se pénzt, ki se rabolt, még az se érdekelte, hogy igaznak találom-e, amiket mond. Mi a manó volt ez? Olyan általánosságokat mondott, aminek se füle, se farka: a kiállításon üzletemberek vannak, akik mindig túlhajszoltak, minden ember hirtelen haragszik meg, mert megharagudni nem lehet lassan vagy türelmesen, na de akkor mit akart? Rejtély! Azért remélem, Parci (a főnököm) olvassa a blogomat és mostmár elhiszi, amit mindig mondok neki, hogy túl vagyok terhelve és túl sok a munkám. :-)

Még tartozom az igazságnak egy vallomással: a kiállítás harmadik napján vettem csak észre, hogy a belépőkártyám feljogosít valami "Sárkány pihenő" (Dragon lounge) látogatására is, amiről fogalmam sem volt, hogy mi és hol lehet. Hát megtaláltam, mégpedig a sajtósoknak fenntartott kis szobával szemben, és ez egy olyan szuperül kialakított pihenő volt, ahol volt minden, amit korábban hiányoltam: wifi, rágcsálnivaló, fotelek stb., szóval egy pazarul berendezett, klassz dolgozó, pihenő- és feltöltőállomás, ráadásul csak a belépésre feljogosított VIP vendégeknek, így még tömeg sem volt benne. Úgyhogy vissza kell vonnom korábbi kijelentésemet, hogy túlságosan szegényes a Média Center szolgáltatáskínálata, mert ezzel a kiegészítéssel már nagyonis rendben volt, és ide minden újságíró kapott belépőt.

Na jó, ha már mégiscsak ennyit írtam, pár figyelemreméltó képet beszúrok még a kiállításról.

Robotok:

A giccsek giccse: rózsaszín ruhás fehér plüsszuszkár mikrofonnal táncol és énekel:

Telefonok:

Hangszórók:

Ezek a kedves, vidám emberek újra feltalálták a dinamót:

Pedig nem is rondák a termékeik (he-he):

A csarnoktól búcsúzva: