Igazából csak akkor döbbentem rá, hogy már megint milyen messze kerültem otthonról, amikor kiléptem a repülőből, és megcsapott a reptéri légkondicionálás ellenére is párás levegő, benne a penész és a fertőtlenítő szagának sajátos keveréke, amit utoljára Tajvanon éreztem. A környék és a szubtrópusi éghajlat hasonló, de ezúttal Hongkong volt a cél. Amszterdami átszállással jöttem. A hazánkból induló, Shengenen belüli utazással igen komoly para van. Mivel nem fogadják el a magyar vizsgálatot, a hollandok újravizsgálnak. Namost ez többszörösen is elég gond: egyrészt amit az ember a tranzitban vett, ha esetleg kibontotta, akkor azt elveszik tőle és kidobják. A másik, hogy szerintem a nyavalyás hollandok direkt még külön szivatják is a népet, ugyanis egyetlen egy vizsgálóállomásra küldik rá a repülőből kijött 200 embert, és persze rohadt alapos a vizsgálat, szóval ez kb. egy óra plusz várakozást jelent, mégpedig a legocsmányabb módon: mint egy birkanyájat, beterelnek egy vécé és ülőhely nélküli, szűk kis terembe, és addig be se léphetünk a reptérre, amíg nincs meg a vizsgálat. Kifejezetten megalázó az egész, de mindenképp nagyon kellemetlen. A siető átszállókat legalább előreveszik, még jó hogy, de amúgy az egész egy agymenés, ha már muszáj ezt csinálniuk, mert ugye muszáj, akkor az lenne a normális, ha csak egy villámgyors látszatellenőrzést csinálnának, hisz Mo.-on már úgyis mindenkit átnéztek! De nem, merthogy a magyarok szarul nézik át az embereket... ehh... na de ennyi elég is a morgásból.

Ilyen repülővel mentem a tengerentúlra, csak Cathay Pacific színekben:

Itt van, ő az:

Holland, vizes tájak:

A Cathayjel most utaztam először, nagyon kulturált légitársaság, még a bőröndömet is elhozták rendben, pedig tengerentúli átszálláskor 50%-os statisztikám van elvesztésre (pontosabban pár nap késésre, mert végül mindig meglesznek a bőröndök (emiatt elég komoly fóbiám is van már a reptéri bőröndvárással: amikor a szalagon meglátom, hogy ő is megérkezett, kb. úgy szoktam odarohanni és átölelni, mintha a szerelmemet üdvözölném 3 hónap távollét után... de olyan jó érzés, hogy a cuccaim is rendben megérkeztek!)). Ami a legjobban tetszett, hogy van minden ülésben konnektor, így az embert nem korlátozza a notebookakkuja. Ennek ellenére inkább filmeket néztem (Prince of Persia, Shrek utolsó rész) meg aludtam. Sikerült is kipihenten érkeznem, remélem, át tudok állni egy nap alatt az időeltolódásra, vagyis ébren tudok maradni estig, este pedig tudok majd aludni. Magyar idő szerint kedd hajnali háromnegyed négyre ért be a buszom a szállodába. Tekintetbe véve, hogy Ferihegyre 4:15-kor indultam el, mire háztól házig eljutottam, kis híján 24 órába telt, ennyit voltam úton. Az a borzasztó, hogy ez nettóban max. 15-16 óra tényleges utazás, a többi várakozás. És hát persze az utazás sem áll nagyon másból, mint hogy az ember várakozik, hogy odaérjen valahova...

Ezen az utazáson megtörtént velem, ami még soha: a reptéren bemondták a nevem, hogy fáradjak a pulthoz! :-) El nem tudtam képzelni, mit akarhatnak, de nagyon fura érzés volt a saját nevemet hallani az egész hatalmas amszterdami reptéren bemondva hallani!! :-) Amúgy csak egy kis adminisztratív oka volt, mert mivel előre becsekkoltam már Ferihegyen a tengerentúli járatra is, a Cathay-esek szerették volna látni az útlevelemet és bevinni az adataimat a rendszerbe. Még előnyöm is származott belőle, mert utána cserébe, hogy "feltartottak", a business sorban mehettem be a biztonsági vizsgálatra és a repülőbe, így nem kellett a "pórnéppel" várakoznom. :-)

Hongkongi vizes táj leszálláskor, mert a reptér egy sziget szélén van, és a reptér belseje:

Szponzorált út ez a mostani is, a Hongkongi Elektronikai Kiállításra jöttem, úgyhogy a szállás puccos, az ittlét viszont kötött. 5 napot leszek itt, ebből az első és az utolsó kötetlen (hála a szerencsés repjegyfoglalásnak), a köztes 3 nap pedig kiállításozás. Nagy szerencse, hogy a repülőjegyem pont olyan, hogy nagyon korán érkeztem és egészen későn indulok haza, mert ennek köszönhető a két "szabadnap".

A reptérről a szabadba kilépve döbbentem vettem tudomásul, hogy igen nagyon dögmeleg van. Pedig utánanéztem, sőt utána is kérdeztem az időjárásnak, és tudtam, hogy kellemes, meleg idő várható, de kánikuláról szó nem volt! Pedig rendesen 35 fok van, plusz kábé 110% páratartalom. :-) Mondjuk én tökre örülök neki, imádom a meleget, októberben szerintem ez állat jó. :-D Viszont közel sem ilyen időjáráshoz pakoltam ruhát, de végül a már teljesen összepakolt bőröndömbe még az utolsó pillanatban, az ajtóból visszamenve begyömöszöltem egy nyári papucsszandált, hogy "hátha esetleg mégiscsak dögmeleg lenne egyik nap véletlenül", és hát áldom magamat érte.

A szállodának saját buszjárata van a reptérről, így nem volt sok gondom a tájékozódással. Egy kis ízelítő Hongkongból a buszról fotózva:

Lakótepelet a tájba!

Ha esetleg valaki úgy érzi, a békásmegyeri lakótelep nyomasztó:

Egy híd két sziget között:

Kisebb teherkikötő...

Lokalizált munkavédemi sisak:

Mivel a busz dugóban vacakolása ellenére is túl korán érkeztem meg a szállodába, még nem tudtam a szobámat elfoglalni. De ez nem is volt baj, gyorsan lecseréltem az októberi ruházatomat az egyetlen könnyű ruhadarabra, amit hoztam, vagyis egy szoknyára, boldog mosollyal felhúztam az előbb említett szandált, szépen otthagytam a recepción az összes cuccom és egy kis motyóval meg a fényképezővel elviharzottam várost nézni. Ez viszont már egy következő bejegyzés lesz...