Átalakítás I. - kerekek és plexi
A sok tervezgetés után valahol el kellett kezdeni a munkát a gépházzal.
Elsőnek a legegyszerűbb lépéseket csináltuk meg, amihez megvolt már a terv és a szerszámok is kéznél voltak.
Segítségemre hívtam apámat, hisz a keze biztosabb és több tapasztalata van ilyen téren., én kénytelen voltam beérni a segítő kéz szerepével.
Az alkatrészeket az Obiban vettem, 400 ft volt darabja a kerekeknek és 1500 ft volt az 50*50cm-es, 2mm-es plexilap.
Így elsőként az előbb említett kerekeket raktuk fel. Elképzelésünk szerint, ha a gyári gumitalp közepét megfúrjuk, akkor eléggé középen és jó helyen lesznek a kerekek, valamint felborulni se fog, hülyén se fog kinézni.
Elsőre ez mind könnyűnek és egyértelműnek hangzik, viszont hamar rájöttünk (persze a négy lyuk kifúrása után), hogy annyira mégse középen van az a közép.
Konkrétan a gép két első kereke nem egy vonalba került, így kicsit csálén álltak. Szerencsére senki se az alját nézi egy gépnek, így ez a hiba nem feltűnő, hisz nem dől el, stabilan áll.
(De legalább sikerült első kézből megtapasztalnunk az előbb fúrunk, aztán gondolkodunk és mérünk munkamenetet, amitől óvva intettek a gányolós skacok.)
A 8mm-es lyukakba raktam be a 4 kereket, alul-felül alátéttel, végül meghúztam egy-egy anyával mindegyiket. Először féltem, hogy meghajolhat a váz, de éreztem, hogy fizikai képtelenség eltorzítani ezt az acéllemezt.
Gondoltam, ez remekül kezdődik, máris megejtettük az első hibát. Haladni viszont kellett, nem bánkódtunk sokat rajta, így elő is került a plexilap felfogatásának ügye.
Mivel a ház szép ívelt formával rendelkezik, egy hasonlóan ívelt plexit akartam belerakni, hogy ne törjem meg az összhatást.
Ahogy a tervben is szerepelt, egy nagyobb lyukat vágtunk az acélba és egy kisebbet a műanyag burkolatba. Ehhez a jó öreg flexet használta apám, nagyon pontosan vágott vele, jobban elképzelni se tudtam volna.
A műanyagot viszont flexszel nem vághattuk, így kitaláltuk, hogy megpróbáljuk dekopírfűrésszel megcsinálni. Ha tapintásra nem is, de merevségre hasonlít a fára ez a műanyag, mégis aggódtunk, hogy nagyon megolvasztja, vagy megtörik, repedezni fog.
Az első vágáskor megkönnyebbültünk, úgy vitte a dekopír a műanyagot, mint a vajat, problémamentesen sikerült mind a négy vonalat kivágni.
A négy vágás után megkaptuk a formát,ami ugyancsak tökéletesre sikerült, illeszkedett az acélhoz.
Ezután következett a csiszolás, amit 2 órán keresztül műveltem a tökéletes eredmény érdekében. A műanyagot nagyon finom szivacsos csiszolóval csináltam, az acéllemezt pedig több ráspollyal, a legdurvábbtól a legfinomabbig, amit itthon leltem.
A plexit önfúró csavarokkal fogattuk fel a helyére és távtartókat használtunk. Ennek az elképzelésnek a lényege az volt, hogy a távtartó a plexit nekinyomja a műanyagnak, így viszont fizikailag a plexi az acéllemezhez van csavarozva.
Több próbálkozás után sikerült megtalálni a megfelelő méretű távtartókat, ugyanis az 5 ponton felfogatott plexihez más-más méretű távtartók kellettek.
Az elgondolás jó volt, a megvalósítása is sikerült, de funkcióját tekintve hibás. Ahogy a terveknél leírtam, fontos, hogy a ház zárt legyen, különben könnyen beporosodik
És pont ebbe a hibába estünk bele ezzel a megvalósítási formával, így többszörös újragondolás után úgy döntöttem, hogy a távtartókat kiszedem és a plexit direktbe az acéllemezhez szorítom a csavarokkal, így megakadályozva a porosodást, és szerintem jobban is néz ki így.
Az eredmény
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
