A moddinghoz vezető út és a tervek
Sziasztok!
Többeknek ígérgettem a fórumon, hogy cikket fogok írni a nemrégiben elkészült házamról, ami pár ember figyelmét már felkeltette.
Főleg barátnőm kérésének szeretnék eleget tenni munkám megörökítésével.
Még az elején szeretném megköszönni a hozzáállását, türelmét és a beleölt órákat, amikor segített nekem a gép átalakításában az elejétől a végéig. Sokat köszönhetek neked :)
Egy kis bevezető: a moddinggal, mint fogalommal 4 évvel ezelőtt találkoztam az itteni fórumokon, hírek böngészése közben. Akkoriban semleges érzések kavarogtak bennem a témával kapcsolatban, mert ugyan szép alkotásokkal találkoztam, de sosem láttam értelmét a csicsás külsőnek.
Megtanultam: a számítógép nem a kinézetétől lesz erős, csakis az számít, hogy milyen hardvereket pakolunk a „vasba”.
Hirdetés
Azonban minél jobban és jobban megismertem a hardverek világát, annál jobban kezdtek megtetszeni az egyre színesebb gépházak, a szebbnél szebb hűtők, a ventilátorok, az alaplapok és így tovább.
Felébredt bennem egy késztetés, egy vágy: nekem is kell egy olyan!
A puszta érzések, amiket nem is igazán vettem figyelembe, egyszer csak testet öltöttek egy hirdetésben, amire véletlenül akadtam rá (érdemes olvasni a hozzászólásokat).
Két napig csak nézegettem, de minél tovább szemeztem vele, annál jobban és jobban megtetszett, teljesen megragadta a fantáziámat.
Barátnőm későbbi engedélyével felvettem a kapcsolatot az eladóval és sikerült lefoglaltatnom a házat. 17 évesen az összes létező zsebpénzemet elszórtam rá, és egy régi AGP-s videókártyát is beszámíttattam az árba. Ugyan csak 4500 ft volt, mégis a gatyám ráment, de egy percig sem bántam meg a rá költött összeget.
Innen visszanézve már csak azt mondhatom: jutányos vétel volt.
A tervek
Miután fél óra buszozás után hazacipeltem (~10kg) egyből nekiestem megtekinteni, mit is sikerült megkaparintanom. Hazafele egy pozitív dologot tudtam megállapítani a szerzeményemmel kapcsolatban: dög nehéz, tehát van benne anyag. Ez a tény egy moddingra váró ház egyik aranyszabálya.
Itthon első dolgom volt szétszedni, mindent megvizsgálni rajta, milyen is valójában.
A legjobban a rászerelt kijelző izgatott, hisz ugyan régi tipusú lehet, de reménykedtem az esetleges üzembe helyezésén és beprogramozásán. Sajnos a rajta levő kábel nem volt kompatibilis az alaplap csatlakozóival, nem tudtam rárakni: nem szabvány USB volt (mégis nagyon hasonlított rá).
Nem probléma, majd veszek hasonló kijelzőt, a hardveraprón úgyis árulnak.
Az oldallap levételekor láttam, hogy kívül kemény műanyag, belül viszont acéllemez... megkocogtattam az oldallapot, belül üreges volt, ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy szétszedhető. Igazam is volt: az acéllemez és a műanyag oldallap kettészedhető, két csavar és 5 műanyag fül tartja össze, ezek levételével lehet megbontani.
Ebből két nagy hasznom is lett!
Az egyik, ami régi álmom volt, az a kábel elvezetése. A két lemez között viszont csak 1cm hely volt, valahol viszont 5mm, a műanyag furcsa, öblös kialakítása miatt. Konkrét elképzelésem még nem volt, de megvalósíthatónak tűnt a gondolat, a házban megvan a potenciál.
Másik lehetőség a másik oldallap, amibe az elejétől fogva plexit akartam tenni. Gondoltam méhsejtrácsra is, de azon jár a levegő és bejut a por...
Számomra fontos volt a zárt tér, így a por nem tud bejutni. Emiatt maradtam a plexinél.
A dupla rétegű oldallapnak megint csak nagy haszna lett, ugyanis elképzelésem szerint ha a fémlapba vágok egy nagyobb lyukat és erre fogatom fel a plexit, akkor a műanyagon vágott kisebb lyukon be lehet látni és eltakarja a fémlapnál megoldott plexi lefogatását, ergo igényesen fog kinézni a munka.
További elképzelések
- a gép súlyából adódóan praktikus volt, hogy kerekeket rakjak rá, a könnyebb mozgatás végett. Ezeket sikerült is beszereznem: egyszerű, csavarmenetes kerekeket választottam a könnyű fel- és leszerelés érdekében.
- mivel megszállott nVidia fan vagyok, nem is volt kérdés, hogy milyen színű legyen a ház. Nem láttam nehézséget a festésben, így úgy döntöttem, hogy magam festem le a házat, legalább magam csinálom és olcsó is lesz.
- a gép elején minden bizonnyal mindenki látja a Canon emblémát. Ennek a helyére terveztem egy nVidia emblémát. Szerencsémre ez egy kivehető, átlátszó, műanyag kis bepattintható kocka, a rajta lévő embléma gumiból készült és csak rá van ragasztva. Ezt lefeszegetve, és a műanyagot megtisztítva egy kis nVidias matricát ragasztottam rá. Tökéletesen passzolt és piszkosul jól mutatott.
- az alaplapi tálcát ki akartam vágni, hogy hozzáférhessek a processzorhűtőhöz. Egy modern házban ez is alapelvárás...
- tervben van a harisnyázás is, de ezen sokat filóztam, hogy megéri-e, valamint milyen módszer szerint harisnyázzak (az egész tápot, vagy csak a bővítőkábeleket).
- mivel feketének terveztem a házat, szükség volt még egy fekete meghajtó beszerzésére, mert nem passzol egy fehér meghajtó a fekete házba (ennek beszerzése hamarosan meg is történt).
A házról általánosságban
A ház eredetlieg Canon gyártmány, a konkrét típusa: ColorPass Z3000.
Eredetileg nyomtatószerver volt hajdanán és rengeteget kértek el érte. Egyedüli infót az Amazonon találtam, ahol megadott specifikációkkal hirdették a komplett konfigurációt.
Annyit sikerült megtudnom róla, hogy ATX méretű alaplapokkal kompatibilis, tehát normális gépházként is funkcionálhat. Több se kellett nekem :)
Miután 2011 tavaszán kézhez kaptam a házat és átvizsgáltam, tervezgettem, beleköltöztem. Alig vártam,hogy megnézhessem, hogy fest benne egy teljes, működő gép.
Kipróbálhattam a nyitogatható ajtók teljes luxusát, a bekapcsoló- és reset gomb finom kattogását.
Minél tovább szerelgettem, annál jobban tetszett. Egy szokatlan dologra lettem figyelmes: a kijelzőt 4 csavarral egy fém keret fogja, és ezt a fém keretet két csavarral, valamint egy Chieftec házakhoz használt sínnel fogatták meg.
A keretbe nem lehet se CD olvasót-írót rakni, de kialakítottak rajta egy 3,5” helyet egy esetleges 3. merevlemeznek.
Van egy beleépített merevlemez fiók is, ez is kiszedhető a házból, két merevlemez fér el benne.
Az előlapot nézegetve jól látszik, hogy egy 5,25” hely van és nem sokkal alatta egy 3,5”.
Felépítését nézve majdnem 1mm-es acéllemezből készült a váz és van benne egy keresztvas, ami nagyon stabillá teszi.
Erre jönnek a műanyag elemek, ami formát ad, egy szép burkolatot. Nagyon merev, robusztus felépítése van, mégis áramvonalas, megtöri a vonalakat, sok benne az ív. Visszafogott, mégis izgalmas kialakítása van.
Méretei (a műanyag burkolattal):
- magasság 48,5 cm
- mélység 53 cm
- szélesség 22 cm
Csak a fém váz:
- magasság 45 cm
- mélység 44 cm
- szélesség 19 cm
Ha hasonló házat kellene keresnem, akkor a Chieftec Dragon házat említeném.
Alapjait tekintve a két ház egy és ugyanaz, csak egy Dragon magasabb az enyémnél.
Mindez szép, de ugyanilyen fontos az, hogy hogyan viselkedik teljes gépként.
Nos, nem rezonál egy ponton sem, a hangokat teljesen elnyeli (nagy szerepe van szerintem a műanyag burkolatnak ebben) és nagyon hűvös, jól szellőzik.
Bármekkora videókártya elfér benne, ugyanis a HDD keret magasabban van, mint a PCI-E foglalatok (általában), így nincs akadály egy nagy kártya számára se.
Egy szó mint száz, az összes szempontot végignézve, ami egy háznál fontos lehet, számomra mindent kielégít vagy túlteljesít.
Ekkor már biztos voltam benne, hogy megérte az árát :)
Átalakítás I. - kerekek és plexi
A sok tervezgetés után valahol el kellett kezdeni a munkát a gépházzal.
Elsőnek a legegyszerűbb lépéseket csináltuk meg, amihez megvolt már a terv és a szerszámok is kéznél voltak.
Segítségemre hívtam apámat, hisz a keze biztosabb és több tapasztalata van ilyen téren., én kénytelen voltam beérni a segítő kéz szerepével.
Az alkatrészeket az Obiban vettem, 400 ft volt darabja a kerekeknek és 1500 ft volt az 50*50cm-es, 2mm-es plexilap.
Így elsőként az előbb említett kerekeket raktuk fel. Elképzelésünk szerint, ha a gyári gumitalp közepét megfúrjuk, akkor eléggé középen és jó helyen lesznek a kerekek, valamint felborulni se fog, hülyén se fog kinézni.
Elsőre ez mind könnyűnek és egyértelműnek hangzik, viszont hamar rájöttünk (persze a négy lyuk kifúrása után), hogy annyira mégse középen van az a közép.
Konkrétan a gép két első kereke nem egy vonalba került, így kicsit csálén álltak. Szerencsére senki se az alját nézi egy gépnek, így ez a hiba nem feltűnő, hisz nem dől el, stabilan áll.
(De legalább sikerült első kézből megtapasztalnunk az előbb fúrunk, aztán gondolkodunk és mérünk munkamenetet, amitől óvva intettek a gányolós skacok.)
A 8mm-es lyukakba raktam be a 4 kereket, alul-felül alátéttel, végül meghúztam egy-egy anyával mindegyiket. Először féltem, hogy meghajolhat a váz, de éreztem, hogy fizikai képtelenség eltorzítani ezt az acéllemezt.
Gondoltam, ez remekül kezdődik, máris megejtettük az első hibát. Haladni viszont kellett, nem bánkódtunk sokat rajta, így elő is került a plexilap felfogatásának ügye.
Mivel a ház szép ívelt formával rendelkezik, egy hasonlóan ívelt plexit akartam belerakni, hogy ne törjem meg az összhatást.
Ahogy a tervben is szerepelt, egy nagyobb lyukat vágtunk az acélba és egy kisebbet a műanyag burkolatba. Ehhez a jó öreg flexet használta apám, nagyon pontosan vágott vele, jobban elképzelni se tudtam volna.
A műanyagot viszont flexszel nem vághattuk, így kitaláltuk, hogy megpróbáljuk dekopírfűrésszel megcsinálni. Ha tapintásra nem is, de merevségre hasonlít a fára ez a műanyag, mégis aggódtunk, hogy nagyon megolvasztja, vagy megtörik, repedezni fog.
Az első vágáskor megkönnyebbültünk, úgy vitte a dekopír a műanyagot, mint a vajat, problémamentesen sikerült mind a négy vonalat kivágni.
A négy vágás után megkaptuk a formát,ami ugyancsak tökéletesre sikerült, illeszkedett az acélhoz.
Ezután következett a csiszolás, amit 2 órán keresztül műveltem a tökéletes eredmény érdekében. A műanyagot nagyon finom szivacsos csiszolóval csináltam, az acéllemezt pedig több ráspollyal, a legdurvábbtól a legfinomabbig, amit itthon leltem.
A plexit önfúró csavarokkal fogattuk fel a helyére és távtartókat használtunk. Ennek az elképzelésnek a lényege az volt, hogy a távtartó a plexit nekinyomja a műanyagnak, így viszont fizikailag a plexi az acéllemezhez van csavarozva.
Több próbálkozás után sikerült megtalálni a megfelelő méretű távtartókat, ugyanis az 5 ponton felfogatott plexihez más-más méretű távtartók kellettek.
Az elgondolás jó volt, a megvalósítása is sikerült, de funkcióját tekintve hibás. Ahogy a terveknél leírtam, fontos, hogy a ház zárt legyen, különben könnyen beporosodik
És pont ebbe a hibába estünk bele ezzel a megvalósítási formával, így többszörös újragondolás után úgy döntöttem, hogy a távtartókat kiszedem és a plexit direktbe az acéllemezhez szorítom a csavarokkal, így megakadályozva a porosodást, és szerintem jobban is néz ki így.
Az eredmény
Átalakítás II. - festés
Mivel a burkolatot érintő egyetlen tervezett mod, vagyis a plexizés megvalósult, következő lépésnek a festést láttam a legjobb ötletnek.
2600 ft-ot hagytunk ott az Obiban a barátnőmmel, hogy egy spray matt fekete és egy spray almazöld festéket vegyünk.
Azért választottam ezt az utat, mert ez volt a legolcsóbb alternatíva, egyszerűnek tűnt és gyorsnak.
Ezek szinte minden boltban megtalálhatóak, használatuk egyszerű, de több dolog is van, amit figyelmen kívül hagytam:
- nincs nagy mennyiségű festék a flakonokban: a feketét teljesen elhasználtam, nagy felületet kellett festeni vele, a zöldből jóval több maradt.
- messziről, kb. 25 cm-ről kell fújni (én 15 cm-ről fújtam, többször megfolyt emiatt a festés). Azért nem tartottam be ezt a szabályt, mert több festék jutott a fűre-fára, mint a festendő tárgyra, pazarolni pedig utálok.
- ilyen festékeknél alapozó használata kötelező a megfelelő tapadáshoz, különben lepattogzik a festék.
- a festést zárt helyen kell végezni bogarak, por, szél miatt, ezek alaposan rondíthatják a felületet.
A festés után így nézett ki a kicsike:
Terveztem a gépház oldalába egy nVidia logót. Ehhez kinyomtattam egy feliratot és egy hozzátartozó logót, de a maszkolást elrontottam, így nagyon csúnyára sikerült. A fekete felületre apró zöld szemcsék kerültek, és így elmosódott, csúnya lett az egész... Ideiglenesen kijavítottam temperával, hogy legalább ne nézzen ki annyira hülyén (igen,temperával,ez nem vicc! :D )
Ez a folyamat 2 napig tartott, és soha többet nem fogom újrapróbálni. El kellett fogadnom, hogyha szép festést akarok, akkor a pénztárcámba kell nyúlnom.
Valamint az eredmény csak részleges, hisz csak a műanyagot és azt is csak kívül festettem, a festendő felület viszont 4-5x ennyi lett volna, ami gyors számolás után is 13k körül jött volna ki...
No ez sok pénz egy festésért, nem tagadom, így a ház komplett festése el lett napolva...
Átalakítás III. - alaplapi tálca
Pár hónappal később tudtuk csak folytatni a munkát, mivel nem én vagyok a szakember, másnak az idejéhez kellett igazodnom
A második felvonásban az alaplapi tálca hátulját kellett kivágni, mert egy CM Hyper 212+ megvételét fontolgattam.
Ránézésre elég szélesnek tűnt a ház, hogy beleférjen egy ilyen hűtő, így a könnyebb le- és felszerelés érdekében kellett az alaplapi tálcát kivágni a processzor mögötti résznél.
Ehhez is flexet használt jóapám, sok méricskélés után elmondhatom, jól sikerült. A felső részét meghagytuk (nagyjából 5 mm vastagon) merevítés céljából.
Féltem, hogy rezonálni kezdene, vagy megcsuklana a lemez, de most sem kellet csalódnom.
Egy évvel a gép megvásárlása után újra nekieshettünk a háznak, most a cél a kábelek elvezetéséhez való lyukak létrehozása volt.
A feladat ismét egyszerűbbnek hangzik, mint amilyen, ugyanis nem mindegy, hogy mekkorák lesznek a lyukak, mennyi lyuk lesz és biztosra kellett mennem, hogy elférnek hátul a kábelek.
Az utóbbi információra volt a legjobban szükségem, hisz ha mégse férnek el, akkor csak elcsúfítottam a gépet, aminek nagyon nem örültem volna.
Kiderült,hogy a legtöbb gépnél 2-2,5 cm hely van a kábeleknek, néhol több is. Az én 0,5mm-től 2cm mélységig terjedő helyem igencsak karcsúnak nézett ki elsőre, ezért inkább élesben kezdtem el belepróbálgatni.
Ez a biztosabb módszer, ha az ember leméri, belepróbálja. Többszöri próbálgatás után és filózás után rávettem magam, hogy márpedig ezt is meg kell csinálni, ha igazán mai, korszerűnek ható gépet szeretnék építeni.
A méréseket kikötések szerint csináltam: ott legyenek lyukak, ahova kábelnek kell mennie, akkorák legyenek, hogy széltiben a 24 pines csati 2x elférjen, hosszában pedig 1,5x minimum. Ezek jó méreteknek tűntek, nem túl nagy és nem is kicsi.
Az ívelt kivágás viszont nagyobb falatnak tűnt elsőre,aztán előkaptuk a tömszelence-szakítót, amivel 2 lyukat kreáltunk, és ezeket a széleiknél összevágtuk flexszel.
Ez volt az első olyan modding-lépés, ami szépre sikerült és egyszerű is volt megcsinálni. Összesen két ilyen lukat csináltunk, mindkettőt a megfelelő helyekre rakva, persze előtte összefirkálva a tálcát, hogy biztosan ott legyen, ahol lennie kell.
Az oldallap acéllemez részét megfelelően méretre kellett vágnom, hogy maximalizálni tudjam a helyet a kábelek számára. Szóval nem tettem egyebet, mint kiiktattam az acéllemezt a műanyag burkolat és az alaplapi tálca között.
Előtte azonban volt egy nevetséges próbálkozásom, nem is tudom, hogy jutott ez eszembe:
Átalakítás IV. - harisnyázás, ledek, újrafestés
Ami még látványosabbá tudta tenni, az a kábelharisnya volt.
Szép, élénkzöld színt kerestem, ami szerencsémre volt raktáron Atke kollégánál.
Vettem is tőle 30m-t és az általa készített leírást követve beharisnyáztam az összes toldó- és átalakítókábelt édesanyám, húgaim és barátnőm közreműködésével.
Segítségükkel órákat spórolhattam meg.
Azért választottam inkább a bővítőkábelek (nem pedig a táp kábeleinek) harisnyázását, mert így esetleges tápcsere esetén meglesznek továbbra is a zöld színek, nem veszítek pénzt, ha esetleg eladom a tápot és nem utolsó sorban ezek a kiegészítők inkább a házhoz tartoznak, nem pedig a tápegységhez.
Ha már plexi került a házra, elmaradhatatlannak tartottam egy ledsor beszerzését, amivel gyönyörű világítást és beláthatóságot kölcsönözhettem a háznak, akár sötétben is.
Az utolsó 50 cm-es darabot sikerült Rycki-től beszereznem, nagy mázlim volt.
Kis aggodalommal töltött el a led színével kapcsolatban, de beüzemelés után kellemesen csalódtam, gyönyörű szép zöld, de nem túl erős fényű hangulatvilágítás kerülhetett a gépembe.
A festék leszedése az a lépés, amit kihagytam volna legszívesebben.
Ez igazán pepecs munka, rengeteget kellett vele küzdeni, mire legalább felületesen lejött a festék.
A normál lakkbenzin alig hozta le a festéket, így valami erősebbre volt szükségünk.
Nitrohígító volt még itthon, amire a fórumon többen is mondták, hogy megmarja a műanyagot... és mégsem.
Óvatos próba után egyre merészebben szedtem le a festéket az egyik oldallapról, de a műanyagot nem bántotta, a festéket viszont annál inkább.
Ennek ellenére mégis 2 napon át folyamatosan szedtük a festéket barátnőm segítségével, nem kevés meló árán.
Többszörösen visszakaptam a hanyag munkám árát, de meg kellett tennem annak érdekében, hogy a házat újra lehessen festeni.
Ehhez viszont szaki kellett, így találtam meg Br1an kollegát, aki elvállalta a munkát, természetesen nem kevés pénzért. A jó munkához viszont pénz kell, no és persze idő.
Többszöri elakadás, rossz idő, család és érettségi miatt a 2 hónapig tartó alkatrész szállítgatások és festések során elkészült a teljes ház, teljes pompájában.
A festés folyamata:
A rákerült festékréteg miatt az összeszerelés sok időt vett igénybe, de el akartam kerülni a kapkodást, nehogy valamit vissza kelljen küldeni a festőnek, vagy akár egy alkatrészben is kárt tegyek.
A végeredmény számomra pazar lett, az összkép teljessé vált!
Akik segítettek
A házat egy hibával vettem, mégpedig az előlapi nagyobb „fő” ajtó egyik füle le lett törve, de ami a rosszabb, hogy nincs meg a letört darab. Az eladó egy rögtönzött drótozással helyettesítette, hogy legalább ki-be lehessen nyitogatni.
Ezzel a módszerrel viszont én nem vagyok megelégedve. Megoldást akartam találni a problémára, így találtam rá Pizzu hirdetésére, ahol laptopok fizikai javítását vállalta.
Mi sem kellett több, rövidebb beszélgetés után elvállalta az ajtó megjavítását.
Több referenciamunkát is mutatott, így nem volt miért aggódnom. 1 héttel később kézhez is kaptam a profi munka gyümölcsét: nem hittem volna, hogy ennyire jól meg lehet javítani egy ilyen problémát.
A szénszálas donorfüllel az ajtó hibátlanul üzemel és tökéletesen, feszesen áll a helyén, nem lötyög és bátran lehet használni ezentúl.
Mivel festéssel is foglalkozik, meginterjúvoltam arról, hogy mit lehetne kezdeni az elrontott festéssel.
Elmondta, hogy ő festeni is szokott, de csak laptopokat, amik jóval kisebb felületet jelentenek, mint egy komplett ház.
A festék leszedésében viszont sokat segített, tanácsokat adott, mivel érdemes próbálkoznom, mire vigyázzak, valamint leteremtett a hanyag munkám miatt.
Mi tagadás,teljesen igaza volt, nem volt mentségem.
A ház további hiányosságait pótolni akartam, így jutottam hozzá imibogyo-tól két pár Chieftec ház sínpárhoz, amiknek hasznát véve bele tudtam rakni a DVD írót a gépbe végérvényesen, így ez is a helyére került.
Külön köszönet jár a gányolós fórumozóknak ötletelés és segítség szempontjából, részben miattuk vágtam bele a moddingba :)
Köszönöm barátnőm öccsének az ötletet, hogy jégkorcsolya élvédőt használjak talpnak a házhoz. Sok variációt végiggondoltam, de egy ilyen ötlet nem jutott volna eszembe és kiválóan illeszkedik a házhoz, ”passzentos” lett.
(Ez a lépés azért kellett, mert a ház fél év elteltével nem a földre, hanem az asztalra került, így a legurulás veszélye fennállt. Nem probléma, legalább cserélhető és több variációja lett az alátámasztásnak.)
Köszönöm a családtagoknak a sok segítséget és barátnőmnek a házhoz járó grátiszt :)
Szép ajándék,ez is a szívemhez nőtt:
Konfiguráció, konklúzió, végszó
A gép egészének csak egy része a ház, a többi hardver épp olyan fontos, így ezekről is kell egy-két szót szólnom.
A kiindulási gép, amit először építettem be a házba: Asus P5KC, Intel E6550 (S775), 2*2GB Hynix DDR3 1333MHz, MSI Radeon HD3850 256 MB OC, 500GB Hitachi, Gigabyte Superb 460W, fehér DVD író.
Ami a kész házba került: Asrock B75-Pro3M, Intel G440 (S1155),1GB Kingmax DDR3 1333MHz, 500GB Hitachi, 2TB WD Green, Sharkoon RushPowerM 400W, CM Gemin II M4+Swif2 120P, fekete DVD író, 2db Swif2 801.
Ahogy látszik, jóformán minden megváltozott, ami a gépben volt eredetileg.
Ennek oka egyrészt a korral való haladás, másrészt a passzoló design a házhoz.
A konfig most jó okkal ilyen gyenge, később fejlesztve lesz, reményem szerint jóval erősebb játékgép válik belőle (i5, GTX 550, 8GB RAM, SSD vannak tervben), persze költséghatékony módszerekkel.
A gépből hiányzik továbbá két takarólemez, kijelző és egy ventilátorszabályzó, de ezek már nem fedik le a modding fogalmát, így az átalakítást teljesnek tekinthetjük.
Bár a sulinak vége, mindjárt 19 vagyok, ideje dolgozni menni, pénzt keresni és remélhetőleg többet áldozhatok a hobbimra ezentúl.
A modding varázsa engem is megérintett és magával ragadott, akárcsak a hardverek világa. Csak az értheti igazán, aki átélte már ezt az érzést, elmagyaráznom ebben az esetben felesleges.
Csak remélni tudom,hogy az írásom és munkám másoknak is tapasztalatot, forrást jelenthet majd egy megvalósulni látszó munkához.
Akárcsak a többiek, én is csak biztatni tudom azokat, akik kipróbálnák ezt a műfajt, hisz remek időtöltés és megmozgatja az ember fantáziáját, képzelőerejét és cselekvésre, munkára sarkall.
Nem utolsó sorban rengeteg embert megismerhettem, akiknek sokat köszönhetek.
Akit további képek érdekelnek, az album itt elérhető:
