Szállásváltás

Van egy olyan, talán kissé rossznak nevezhető szokásom, hogy bizonyos dolgokra nem vagyok hajlandó költeni még akkor sem, ha tulajdonképpen megtehetném. Ide tartozik, hogy templomba nem veszek belépőjegyet, hogy nem utazom taxival, ha van olcsó tömegközlekedés vagy gyalogolható a táv, vagy hogy mindig a legolcsóbb szálláslehetőséget keresem, ami még elfogadható számomra. Azért nem változtam még meg ebben a kérdésben, mert ez a fajta hozzáállás számos érdekes élményhez juttatott már. Sokkal jobban tudok így része lenni egy közösségnek, belelátni a mindennapjaiba és sokkal több embert lehet így megismerni.

Vasárnap vége lett a szponzorált időszaknak, és innentől magamról kell gondoskodnom, vagyis át kellett jönnöm a szép drága helyről az általam válaszott olcsó szállásra. A foglalásnál rengeteget hezitáltam, mert nagy volt a kínálat, de végül merész voltam, és az egyik legolcsóbb megoldás mellett döntöttem. Bár Hongkongnak ez része, Kowloon a Föld egyik legsűrűbben lakott helye, és tudtam, hogy a környék némileg hírhedt, hogy nagyon-nagyon kicsik a szobák, hogy zsúfolt a lift, hogy sok a zaklató árus meg ilyesmi, de hajtott előre a kíváncsiság, a felfedezni vágyás. Szóval a kétes hírű Chungking Mansionben akartam megszállni, de ott végül nem találtam megfelelő helyet, így aztán egy közvetlenül mellette lévő, még rosszabbnak titulált hely mellett tettem le a voksomat: ez a Mirador Mansion. Mégiscsak egyágyas szoba, saját fürdő, ingyenes wifi, 24 órában melegvíz, gondoltam, mi baj lehet? Ha nagyon rossz lesz, egy nap után még átmehetek máshova.

Ki kell térnem egy kicsit ezekre a Mansion-ökre, de nagyon nehéz lesz leínom, amit jelentenek. Először is, ezek sokemeletes épületek az alsó szintjükön mindenféle ócskábbnál ócskább üzlettel egymás hegyén-hátán, az épület körül, benne, a folyosókon és a boltokban hangoskodó tömeg, ezeken átverekedve magunkat belül vannak a liftek. A liftek lassúak, vagy a páros, vagy a páratlan emeletekre mennek, és sorokba állva várnak rá az emberek, az emeleteken pedig több kis szállócska meg üzlet működik különböző minőséggel. Ebben az őskáoszban aztán mindenféle náció jön-megy, ettől egy hatalmas, multikulturális, nyüzsgő zsibvásár az egész hely. Egy dologban voltam csak biztos: nekem ezt látnom kell, ebben én egy kicsit részt akarok venni!

Amikor ideértem, sokkal kevésbé fogadott ijesztő kép, mint amit a leírások festenek: nem volt tömeg, az üzletek között segítőkész biztonsági emberek lődörögnek, akik készségesen útbaigazítottak, a liftre nem kellett különöseben várni, és bár emeletemre, a 13.-ra felérve nem találtam meg elsőre az én szállásomat, mert ami ott volt recepció, az le akart küldeni az ötödikre (akkor még naivan azt hittem, emeletenként azért csak egy szálloda van), de nem hagytam magam, és végül csak megtaláltam a helyet, mert tulajdonképpen a cím precíz, csak érteni kell: nem csak utca és házszám van, hanem emeletszám, azon belül pedig szekció és azon belül ajtószámok, na és akkor ott tényleg megvolt a "szállodám".

Nos, ez a szó, hogy "szálloda", egy iszonyatosan durva túlzás a helyre. De első riadalmam után már egy fél nap elteltével is úgy tűnik, ennél jobb ötletem már rég volt! Szegény nagymamám sírógörcsöt fog kapni ennek a bejegyzésnek a képeitől, gondolkodtam is, hogy egyáltalán megírjam-e, megmutassam-e, de annyira fantasztikus, hogy muszáj. :-) Az alábbi képen a teljes szálláshely látható. Ez magában foglal 5 szobát, a konyhát és a közös étkezőt, ahogy a hely leírásában szerepel a neten. De ezek a szavak is nagyon viccesek ám, hogy "konyha" meg "étkező".

A szoba pedig... a világ legkisebb szobája. Jó, hát tudtam, hogy kicsi lesz, dehát ez nem szoba, hanem egy ágy fallal körbevéve!!! :-D Hihetetlen.

A fürdőszoba még a legokésabb, bár csak egy vécé egy zuhannyal a falon meg pici mosdóval, de ez ehhez képest egész tágas, nem kell azért a vécére ülve fürdeni, el lehet férni. Gondoltam, mindegy, úgysem leszek itthon egész nap, aludni meg tényleg elég, és a lehetőségekhez képest egész tiszta is, rendben van tartva. Meg mostmár ez van. De aztán elkezdtem megkedvelni a helyet...

A szállásadóim indiaiak, akik egyrészt nagyon kedvesek, másrészt minden kezdeti óvatosságom meg bizalmatlanságom ellenére mostmár látom, hogy nagyon becsületes és aranyos emberek! Amikor ideértem, még szép ruhában voltam, mert a drága szállodából jöttem közvetlenül, és nagyon aggódva figyeltek, mit fogok reagálni a helyre. De mivel folyamatosan a röhögőgörcs fojtogatott az egész hely abszurditásától, plusz mosolyogtatott az aggódásuk, nem tűnhettem végülis zaklatottnak, és láttam, hogy nagyon megnyugodtak, amikor kifizettem a 4 napot előre. Belevágtam hát!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!