Utazás
Erősen megirigyeltem Bog kollégámat, hogy Portugáliában járt, gondoltam, milyen jó neki, én is akarok menni! Amit megóhajtottam, rögtön meg is valósítottam: kinéztem magamnak Makaót, ami éppenséggel portugál gyarmat volt, és rászántam a napot a meglátogatására. Nekiálltam megkeresni a kikötőt, ahonnan a hajó indul, de sehogy sem találtam. Igaz, hogy egy 6 éve itt élő ausztrál nő rá akart beszélni, hogy a hajók teljesen máshonnan mennek Makaóba, de nagy rutinnal most se hagytam magam helyiek által befolyásolni. Majd én azt tudom! (És egyébként tényleg, sokszor a helyieknek azért nincsenek helyes vagy friss infóik, mert ők nem kirándulgatnak saját hazájukban.) Végülis meglett a hely, alapvetően az volt a baj, hogy én egy kikötőt kerestem, nem pedig egy bevásárlóközpontot. Dehát itt minden az. És perszehogy ment onnan hajó Makaóra.
Itt rögtön lecsapott rám egy kínai jegyüzér, és mivel most éppen olyan érzésem volt, hogy nem csaló, hát hittem neki. Jól elvette a pénzem, nem adott érte semmit, és azt mondta, kövessem... széééép. Sosem tudja az ember, kiben bízhat, de ez Kína, itt máshogy működnek a dolgok, az ilyesmi nem feltétlenül furcsa... és nem is vert át, sőt így kedvezményes jegyhez jutottam, nem kellett sorba állnom, és egy azonnal induló hajóra kerültem. Cool!
A hajóterminál körülbelül olyan belülről, mint egy reptér, úgy is működik, kivéve, hogy nincs szigorú poggyászvizsgálat. Check-in, konkrét helyre szóló jegy, útlevélellenőrzés, folyosók, beléptetőkapu... És a hajó is olyan belülről, mint egy repülőgép. Úgy is megy! Gyorsan! (Előző blogbejegyzésben fotóztam menet közben ilyen hajókat.)
A kikötő mellett a reptér, a kifutópálya lényegében a vízre van építve.
Valami hasonló épül itt is, bármit ráépítenek a vízre egyébként... ha kell, lebontják a hegyeket és belehordják a tengerbe, és így nyernek újabb területeket, semmi nem akadály, annyira nagy kincs az új földterület.
Nagyon leragadtam az átutazásnál, pedig az igazén érdekes téma maga Makaó! Hogyan is lehetne ennek a kis, 30 km²-t se kitevő országocskának a lényegét összefoglalni? Csak felsőfokú jelzőkkel, az biztos: legelképesztőbb, legtékozlóbb, legemlékezetesebb, legőrültebb, legmagávalragadóbb...
A hajóból kiszállva az a meglepő tény fogadott, hogy itt nem minden kínaiul és angolul van kiírva, hanem kínaiul és portugálul, és csak esetleg angolul. Fura érzés egy kínai területen! Makaó is több sziget, amelyet hatalmas, impozáns hidak kötnek össze, elképesztő a látvány már a buszról is, amivel beutazik az ember a városba (merthogy egy híddal csatlakozó szigetre érkezett be a hajóm). Kicsit kevesebb a felhőkarcoló, de azért akad bőven, csak itt szélesebbek, testesebbek, még monumentálisabbak. Lenyűgöző, valamennyire nyomasztő és teljesen kiakasztó érzés közöttük sétálgatni. Nem tud az ember nem egyfolytában felfelé bámulni, pedig mostmár tényleg voltam pár felhőkarcolós helyen, ennek ellenére letaglózótt a hely.
A buszból az első látvány
Hajókikötő helikopterleszállóval a tetején... a helikopter ugyanis a tömegközlekedés egyik formája errefelé! (Persze nem olcsó mulatság.)
Helikopterrel utazók erre...
Kissé nehezen esett le a tantusz, hogy az útlevélvizsgálat, amin a hajóra szállás előtt és leszállás után kellett keresztülmennem, konkrétan határátlépést jelent. Épp ezért elég nagy meglepetésként ért, amikor Makaón a reggelire vett péksütiket nem tudtam kifizetni hongkongi dollárral. Adjak patakát. Hogy mííít? Pataka? Az meg mi a rosseb? Bizony, Makaón "makaói pataka" van. Egy gyors pénzváltási manőver után már a negyedik féle pénznem húzta a zsebemet, még szerencse, hogy két pénztárcát tartok magamnál. Otthonról eleve USA dollárt hoztam, mert a forintot nem valószínű, hogy jól váltanák erefelé, annak egy részét hongkongi dollárra váltottam, most meg lett még patakám is... és persze van nálam forint is, mert az utazás elején vagy végén bármikor kellhet.
Nem tértem még ki rá, hogy egy ilyen utazás állandó fejszámolgatással jár, hogy mi mennyibe kerül, mi sok, mi kevés, de egy kettős váltás után már eléggé el lehet veszteni a fonalat, pláne egy háromszori után. Szerencsére a pataka az a nagyságrend, mint a hongkongi dollár, így ezt a számolást elintézhettem fejben egy "kábé ugyanannyi, mint a hongkongi, csak kicsit több"-bel, de még így is idegesítő volt. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Hongkong is, Makaó is abszolút Kína része, kissé fura, hogy saját pénzük van, meg határátlépés, eltérő vízumszabályozás... na de mindegy, mindent nem érthetek.)
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
