Kiruccanás
Elrendezkedtem a miniszobában, kényelmesebb ruhába vedlettem, és elmentem még vissza a kiállításra oda-vissza kompozva (olyan szuper az a komp!), aztán sétálgattam és olvasgattam a parti sétányon (itt egy videó róla, pontosabban inkább a látványról), találtam szupermarketet, bevásároltam, szóval kellemes, munkás-lazulós napot tartottam, majd visszatértem a szállásra, eléggé kisimulva.
A komp...
...és a matrózok kis trükkje, ahogy kikötéskor a parton a gombot lenyomva tartják (nem tudom, milyen gomb, de nyilván valami biztonsági okból mellette kéne állnia valakinek).
Látképek a kompról
Látképek a sétányról, a második képen a kiállítási csarnok, ahol az elmúlt napokban dolgoztam.
Gondoltam, na majd mostmár lesz tömeg, de most sem volt. Nyugi és rend fogadott, tök jó. Fölmentem, kicsit beszélgettem az indiakkal, akikhez társult egy filippínó lány is beszélgetni, ő is itt dolgozik az emeleten. Mind olyan jó fejek, barátságosak és kedvesek! Amikor kijöttem elkészíteni egy dobozos tésztát magamnak vacsorára, már nyomták is be a vízforralót, egyfolytában sürögtek körülöttem és segítettek, ráadásul nem bírták elnézni, hogy ennyit akarok csak enni, és belém tuszkoltak a saját KFC-s kajájukból még egy csirkemellet is. :-) Azt is közölték velem, hogy másnap együtt fogunk indiai kaját rendelni... olyan családias a hangulat attól, hogy ilyen kicsi a hely. Az a vicces, hogy kicsi, és persze nem szuperhigiénikus, de tiszta és mindenre van benne megoldás a maga módján. És hát tényleg, közösségi helyiség is van, igaz, hogy az maga a folyósó.
Aztán bementem a szobámba netezni. A net nem ment a legjobban, ráadásul a mobiltelefon-térerőn is pont ebben a szobában van lyuk, szóval sokat mászkáltam ki-be, és közben mindig váltottunk pár szót. A végére már nagyon ideges lettem a k.... durva akadozó net miatt, és kimentem kicsit tombolni. Addigra már késő volt, és csak egy ügyeletes indiai maradt (aki egyébként 24 órában dolgozik itt, itt is alszik, itt él lényegében). Azt tanácsolta a srác, üljek oda a "recepciós pulthoz". (Muszáj idézőjelbe tennem ezeket a kifejezéseket, egyszerűen nem hiszem el, hogy tényleg teljes komolysággal neveznek egy pultra tett lavórt "konyhának" vagy két támlátlan műanyag széket a folyosón "közösségi helyiségnek"...) Jó, rendben, odaültem, ebben még nem is volt semmi, de közölte velem, hogy ő most akkor ezt kihasználva, hogy ül itt valaki, elszaladna egy kicsit, és ha jönne valaki szobát kivenni, akkor ez meg ez a szoba üres, és tartsam itt, aki jött, őt meg hívjam a vezetékes telefonról a számán. Mondtam, ok, miért is ne... nem elég hogy fizetek, még dolgozzak is? :-) Csak viccelek. Azért nem rossz, fél napja vagyok itt, de már rám bízzák az egész szállót! :-) Nem mintha lenne mit ellopni, de mégis. Óriási!
A "recepciós pult", aminél éppen én ülök, és a "konyha" (vízcsap víztisztítóval, lavór, mikró, vízforraló, hűtő: tulajdonképpen van itt minden, ami kellhet).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
