Konklúzió: tényleg létezik a hatákonyság

A fentiek tükrében kijelenthetjük, hogy a tőkepiaci hatékonyság erős szintje is kiállta a próbát. Bebizonyosodott, hogy a fundamentális elemzés sem jobb, mint a technika, és belsős információkkal sem lehet konstans módon abnormális hozamokat realizálni.

A tőkepiacok egészéről kijelenthető, hogy ugyan nem tökéletesek, de annyira hatékonyak, hogy semmiféle technikával - a fentebb vizsgált módszerek közül - nem lehet megverni a piacot. Egy passzív befektetőnek a puszta véletlenen alapuló választás, vagy a nagy indexekbe való befektetés ugyanolyan jó hozamot hozhat, mintha elemzésekre alapozná a döntését. Összegezve, a hatékonyságot leginkább úgy lehet elképzelni, mint egy őrlőmalmot, aminek a hajtását végző emberek szimbolizálják a piaci szereplőket.

Képzeljük el, hogy ezek az emberek hozzá vannak kötve a rudakhoz, és mindenki tolja azt, ahogy csak bírja. Ugye lesz egy egyéni teljesítmény, amit tegyük fel jelen esetben lehet mérni, és lesz az összteljesítmény, amennyit őröltek, azaz a piaci átlag. Tegyük fel, hogy valaki hozzájut valami teljesítménynövelő szerhez (belsős információ), és erősebben kezdi tolni a maga rúdját. Ebben a pillanatban szert tett egy minimális előnyre. A többi befogott érzi, hogy most könnyebb tolni(kezd szivárogni az információ), és ezért ők is felveszik a tempót.

Ebből adódik, hogy gyakorlatilag az első embert leszámítva senki sem tudott profitálni a megindult kerékből. Ugyanez játszódik le a piacokon is, ahol annyira gyorsan terjednek az információk, és olyan gyorsan reagál a piac, hogy az első pár befektetőt leszámítva, akik először jutnak hozzá a releváns hírekhez, nem lehet abnormális hozamot realizálni.

Ha viszont igaz a bolyongás elmélete, akkor hogyan lehet extra hozamra szert tenni a hatékony piacokon?

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!