A tőkepiaci hatékonyság félerős szintje
Az előző oldalakon bebizonyosodott a hatékonyság gyenge szintje, miszerint az árfolyamok tükrözik a múlt eseményeit. Tovább erősítve a hatékonyságot, azt a feltevést kell igazolnunk, vagy cáfolnunk, hogy az aktuális árfolyamok teljességgel tükrözik a nyilvánosan bejelentett, a vállalatok jövőjére vonatkozó információkat. Ebben a részben ismertetek egy másik befektetői, elemzői technikát, az úgynevezett fundamentális elemzést. Megpróbálom kideríteni, hogy vajon ezzel a technikával lehet-e hosszútávon előnyt szerezni a piacon vagy sem, és ha nem, miért nem.
Az állítás vizsgálatára eseményvizsgálatokat fogok végezni. Ezek azt mutatják, meg, hogy egy adott bejelentést követően milyen gyorsan reagál a piac, illetve mekkorák a túlkapások. Az első példa a RIM új okostelefonjának a bemutatója, és az azt kövező piaci reakciók. A kanadai gyártó igen nehéz időket él meg mostanában, és a befektetők óriási figyelemmel kísérték az új zászlóshajó bejelentését. Az esemény 2013.01.30-án történt. A piaci reakciót a következő diagram mutatja:
A bejelentésnek nagyjából 10 óra 30-kor lett vége. Látszik, hogy az árfolyam mélyrepülésbe kezdett és nem egész 10 perc alatt zuhant a 16.50$-os szintről 14.50$ alá. Ez azt jelenti, hogy a befektetőknek kevesebb, mint 10 perc állt a rendelkezésükre, hogy lereagálják az eseményeket. Ez nagyon kevés idő. Látszik az is, hogy történt egy kis túlreagálás is, amit aztán a piac viszonylag gyorsan korrigált és az árfolyam beállt a 14.00-14.50$-os szintre. Ez egy konkrét példa volt, de nézzük, meg hogy számos tesztet lefuttatva, és elemezve milyen grafikonokat kapunk.
Események utáni napok
A fenti táblázatból több következtetés is levonható. A piac minden esetben lereagálja az új információkat, és minden esetben történik egy kis túlreagálás, amit a kis „dudorok” jeleznek a görbéken. Ezek általában a spekulánsok miatt jelennek meg, akik arra számítanak, hogy lesz még, aki drágábban veszi meg, illetve olcsóbban adja el az értékpapírt. Ez a spekuláció hajtja a részvényeket, túl a fundamentális értékükön. Ezt a piac rövid időn belül korrigálja. Látható továbbá, hogy a többlethozamot eredményező időszak kevesebb, mint egy nap (valójában ez percekben, maximum órákban mérhető), azaz ennyi ideje van a befektetőnek, hogy elemezzen, döntést hozzon, beadja az adás-vételi igényét, majd megszülessen az ügylet. És nem utolsó sorban a pozitív bejelentéseket általában pozitív, a negatívokat pedig negatív többlethozamok követik.
A reakciók mértéke nagymértékben függ a bejelentés időpontjától, ugyanis, ha a bejelentés időpontjában zárva tartanak a tőzsdék, a várható kilengések jóval kisebbek, mintha nyitva lettek volna. Ez azzal magyarázható, hogy ilyenkor a befektetőknek több idejük van elemzésre, további információk gyűjtésére, így nem feltétlenül kényszerülnek hirtelen, nagy volumenű ügyletek kötésére.
Összegezve elmondhatjuk, hogy a bejelentésekből nehéz nagy többlethozamra szert tenni, hiszen mire a befektető felismeri, megszerzi az információt, addigra az információ nagy valószínűséggel már be is épült az árba, tehát nem lesz lehetősége jelentős nyereségre szert tenni. Továbbá, ha valaki rendszeresen ezt a technikát választja kereskedésének az alapjául, akkor a mérlegét tovább fogják rontani a kötési díjak, amiket minden egyes üzletnél a brókernek kell kifizetni. Az eseményvizsgálatok a hatékony piacok félerős szintjét igen nagy százalékban bizonyították, és csak kis hibákat, anomáliákat lehet felfedezni.
Ehhez a részhez szorosan kapcsolódik egy befektetői csoport, így pár mondatban bemutatnám a fundamentális elemzés alapjait és hibáit.
A fundamentális elemzőket gyakorlatilag egyetlen dolog érdekli: mennyit ér a részvény valójában. Ennek érdekében legfőbb feladatuk a cégek osztalékának és bevételének előrejelzése. Ehhez a kiszemelt cégeket részletes és átfogó elemzésnek kell, hogy alávessék. Vizsgálniuk kell a költségeket, tőkeszükségletét, alkalmazott technológiáit, és nem utolsósorban ajánlott felkeresniük a cég menedzsmentjét, hogy megbizonyosodjanak arról, a vállalat jó kezekben van-e. Fontos továbbá, hogy el tudjanak vonatkoztatni a „tömeg” hangulatingadozásaitól. Ha mindezzel végeztek, akkor kapni fognak egy árfolyamot, amit összevetnek a jelenlegivel.
Ha az általuk becsült árfolyam kisebb a mostaninál, akkor eladni, ha magasabb, akkor venni fognak. A fundamentális elemzés egyik nehézsége éppen ebben rejlik, hogy igen nehéz megtalálni azt a határt, ahol valós többlethozammal lehet egy ügyletet megkötni, hiszen az előrejelzések nem feltétlenül biztosak. Egy másik csapdája a technikának a piac megbízhatatlansága. Nem egyszer fordult elő, hogy az elemző jól becsült, azonban piac valami miatt mégsem korrigálta saját magát, így a befektető munkája kárba veszett.
Végül talán a legnagyobb nehézsége a fundamentális elemzésnek pont a hatékony piaci hipotézis félerős szintje miatt alakul ki. Amikor egy új információ napvilágot lát, feltehető, hogy egyszerre több ezer elemző kezdi újrakalkulálni az előrejelzéseit. Ebből a sokaságból kéne a legrövidebb idő alatt a legpontosabb előrejelzést adni, hogy abnormális hozamra tudjon szert tenni a befektető. Ezt véghezvinni, ahogy a gyorsasági árazás tesztekből láthattuk, gyakorlatilag lehetetlen.
Egyrészt nagyon költséges és pontos munkát igényel, másrészt nagyon kicsi az esélye, hogy a befektetők nagy hányadát sikerül megvernünk, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy hozzánk jut el az információ először, illetve a nagy befektető társaságok több száz elemzőt alkalmaznak, így őket gyakorlatilag lehetetlen megelőzni.
A fentiek után kijelenthetjük, hogy a tőkepiaci hatékonyság félerős szintje kisebb anomáliákkal, de kiállta a próbát.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
