A tőkepiaci hatékonyság erős szintje

Ez a szint nem állít kevesebbet, minthogy az exkluzív, bennfentes információkkal sem lehet konzisztensen abnormális hozamokra szert tenni. A bennfentes információk birtoklóit általában a befektetési tanácsadókkal, illetve a nagy befektetési alapok portfóliómenedzsereivel azonosítják. Továbbá ide tartoznak a vállalat munkatársai is, akik nagy valószínűséggel előbb szereznek tudomást a vállalatot érintő fontosabb döntésekről, mint a többi piaci szereplő.

Az erős szint vizsgálatai arra irányulnak, hogy vajon a bennfentes információkat birtoklók tudnak-e folyamatosan a piaci átlag feletti hozamokat realizálni, illetve ha nem, akkor annak mi lehet az oka. Először vizsgáljuk meg a piaci mozgásokat egy, a vállalat jövőbeli értékét nagyban befolyásoló információ nyilvánosságra kerülése előtt. Ehhez használjuk a lenti ábrát, amin az eseményvizsgálatok eredményei láthatóak. Minket most a részvények -20 és a 0. időpont közötti mozgása érdekel, hiszen valószínűleg ezt a részt mozgathatják a belsős információk.

Az események előtti és utáni napok

Ami egyből leolvasható a grafikonról, hogy az információ tényleges nyilvánosságra hozatalát jóval megelőzően az árfolyamok elmozdultak a majdani bejelentést követően létrejövő mozgás irányába. Az is kivehető, hogy ez a mozgás jóval „óvatosabb”, mint a bejelentés utáni rally. A kérdés az, hogy ez az elmozdulás minek tudható be. Egy nyilvános, és fontos információ bejelentése előtt általában nyilvánosságra hozzák, hogy mikor fog ez a várva várt információ napvilágot látni.

Ez táptalaja lehet a spekulánsoknak, akik semmiféle elemzési munkát nem folytatnak, hanem a tömeg pszichológiáját próbálják megjósolni. Számukra a nagy lehetőségek pont ezek az alkalmak, amikor a nyilvános információ még csak annyi, hogy hamarosan bejelent valamit az adott vállalat. Ez a spekuláció is okozhatja az árfolyamok kilengését. A másik csoport viszont azok a bennfentesek, akik valamilyen információs csatornájuk révén előbb jutnak hozzá a várható bejelenés tartalmához. Ha viszont tényleg léteznek ilyen személyek, akkor felmerül a kérdés, hogy miért nincsenek a piacon konstans módon többlethozamot realizáló befektetők.

A válasz nagyon egyszerű. Cowles és Osborne 1928 és 1932 között vizsgálta 45 részvény árfolyam alakulását, amiket befektetési tanácsadók ajánlatai alapján választottak ki. Azt az eredményt kapták, hogy a rossz tanácsok száma meghaladta a jó tanácsokét, így ezek átlaga az összpiaci átlag alatt maradt. További nehézség, hogy bennfentes információk alapján kereskedni, illetve manipulálni a piacot törvényellenes és büntetendő. Aki ilyen információ birtokába jut, az köteles azonnali hatállyal nyilvánosságra hozni azt.

A Nobel-díjas Paul Samuelson így összegzi a félerős, és erős szintet:
„Ha értelmes emberek állandóan az értéknövelésre utaznak, vagyis eladják azokat a részvényeket, amelyekről érzésük szerint ki fog derülni, hogy túl vannak értékelve, és veszik azokat. amelyekről úgy látják, hogy most vannak alulértékelve, akkor ennek az lesz az eredménye, hogy az intelligens befektetők magukban már leszámítolják a tényleges árakból a részvények várható jövőjét.

Így aztán a passzív befektető, aki nem kutatja az alul- és felülértékelt helyzeteket, olyan árviszonyokat fog találni, amelyek az egyik részvényt éppen annyira megvenni valónak mutatják, mint a másikat. Az ilyen passzív játékos számára a puszta véletlenen alapuló választás sem lesz rosszabb módszer, mint bármelyik másik”

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!