Csapatbemutatók III.

Icaromenippus 3D - Görögország

Ahogy a névből következik itt is egy 3454 dimenziós, hanggal és mindenféle jóval ellátott térkép létrehozása a cél. A módszer ugyanaz, mint a spanyoloknál: két lenyíló karra felszerelt kamera és GPS, gyorsulásmérő stb. összeházasításából származó nyersanyag hasznosítása.
A különbség a két csapat között a készített képek felhasználási módja között keresendő. A görögök ugyanis előre elkészítették Andenes (döntő színhelye) szigetének 3D-s modelljét, melyre rá akarták húzni a csodálatos felvételeiket. Azért csodálatosak, mert semmi sem látszott rajtuk, de szó szerint, csak elmosódott formák és színek. Szerencsére kölcsönbe kaptak valamelyik haver csapattól képeket, így a térkép mégis elkészült. (Nagy zárójel, hogy itt is az erős széllökések okozták a képek borotvaéles vonalait.)
Az erőfeszítések második helyet érdemeltek ki versenyen. Nem is csoda, hisz a 3D-s modellel jó sok munkájuk lehetett és az elektronika egy részét is ők állították elő. BLOG (görögül és angolul vegyesen)

Jecnaci - Csehország

Ők azzal tűntek ki a mezőnyből, hogy az egész vezérlőegységet ők tervezték és építették meg. Szakiskolába járnak, elektromérnöknek készülnek, tehát mondhatjuk, hogy jó kis otthoni szórakozás volt nekik az egész. Látszott is rajtuk milyen büszkék rá, és rajtam is, hogy a szám tátva maradt.
Sajnos a kilövés pillanatában számukra is véget ért a történet és erről részben az én csapatom tehet. No, nem kell megijedni, nem csaltunk! A mese úgy kezdődik, hogy egy rakétába két CanSat-et raktak a szervezők, egymás fölé (a miénket alulra). A levegőben egy kis robbanószer biztosította, hogy a szerkezetek elhagyják a rakétatestet, ez logikus is. Úgy látszik a mi rakétánkba egy picivel morcosabb adag jutott, így annyira befűtött a mi szerkezetünknek alulról, hogy az sikítozva menekült, méghozzá akkora erővel, hogy a fölötte lévő szegény cseh társának belső "szervei" maradandó károsodást szenvedtek a nagy lökdösődésben. Kissé pontosabban a saját tervezésű és gyártású központi egységük megrepedt és elnémult örökre.Ez nem az ő hibájuk, a mi burkoltunk volt túl kemény.

Navican - Norvégia

Még egy beszédes nevű csapat. Ők is mindenféle földi jóval teletömték szegény eszközüket (GPS, gyorsulásmérő, szervó motorok). Céljuk egy irányított landolás volt, olyan alapon, hogy előre betáplálják a gépbe a landolás helyének koordinátáit és a gép megpróbál odanavigálni az ejtőernyő zsinórjainak ráncigálásával.
Minden jó lett volna, ha nem jön egy újabb adag morcos mennyiségű robbanószer a rakétába és nem törte volna le az egyik szervó motor karját. Ennek a szerencsétlen fordulatnak a következményeként csak körbe körbe keringett és a széljárás miatt majdnem a fejünkön landolt. Ha sikerül nekik, akkor méltón képviselhették volna az országot, mint házigazdák. Ebben az esetben is megjegyezném, hogy nem tőlük függött a siker, hanem azoktól a kitűnő minőségű rakétamotoroktól, amiket a kedves szervezők használtak.

Rocket - Írország

Ez a csapat is a szívemhez nőtt, két dolog miatt is. Az egyik, hogy gyönyörűen beszéltek angolul és nagyon kommunikatívak voltak, sokat beszélgettem velük (mikor el kezdtem kérdezgetni, hogy hogyan is állnak az régi anyanyelv visszaállításával kissé meglepődtek, hogy jé, mit tud ez a gyerek?).
A másik dolog ennél sokkal kézzelfoghatóbb: a miénkkel együtt az övék volt a legegyszerűbb szerkezet az egész mezőnyben, mert mindössze egy háromirányú gyorsulásmérőt integráltak a CanSat-be. A feladatukat maradéktalanul és tökéletesen teljesítették, viszont túl egyszerű volt az egész dolog, hogy díjat kapjanak érte (Nálunk is körülbelül ez volt a helyzet...). Szóbeli kiértékelés alapján ők lettek a negyedikek, tehát éppen csak lecsúsztak a dobogóról.(Ugyanitt leírom, hogy ugyancsak szóbeli értékelés alapján az én csapatom ötödik lett.)

Mellesleg ők is tapasztaltabbak voltak nálunk, mert nem sokkal a nemzetközi döntő előtt részt vettek az ír bajnokságon és természetesen meg is nyerték azt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!