Csapatbemutatók I.
A csapatokat nevük szerinti ABC sorrendben mutatom be. A szerkezetekről nem sok kép készült (számomra érthetetlen módon), de pár felvétellel azért találkozhattok majd az elkövetkezendőkben.
Alpha Team - Skócia
Szégyen és gyalázat, hogy pont a nyertes csapatról nem tudok szinte semmit. Mivel blogot nem vezettek, nem áll módomban utólag visszakeresni, hogy mit is csináltak. Valahogy minden ami velük kapcsolatos kiesett, talán mert sorshúzás alapján ők mutatták be utolsónak az eredményeiket a 14 csapatból. Csapatonként 10 perc, ami azt jelenti, hogy már több mint két órája ücsörögtem az előadásuk alatt egy székben, ami elég nehézkessé teszi a figyelést, bármilyen gyönyörű angol kiejtése is legyen az előadóknak. Azt azért jó tudni, hogy volt egy 15 perces kávé és gyümölcsszünet a 8. előadás után, de remélem elnézitek nekem ezt a kis baklövést. Persze ha találok bármi infót, akkor azzal egyből kiegészítem majd a cikket.
A hosszú "captatio benevolentie" után elmondom, hogy mindössze annyira emlékszem az egész csapatról, hogy amit csináltak azt nagyon jól csinálták és a skót szoknya (magyarul ezt "kilt"-nek hívjuk, ha nem tudnátok) nagyon jellegzetessé tette a megjelenésüket.
Ők nem felkészületlenül, zöldfülűként érkeztek a döntőbe, mert azelőtt egy hónappal szerencsésen megnyerték a skót országos CanSat vetélkedőt is. Ez máris nagy előnyt biztosított nekik, nem is beszélve a választékos beszédstílusukról. (Hogy is akarok én olyan ellen előadóként villogni, akiknek angol az anyanyelvük?)
Skótok a nyerők. Balról a zsűri két tagja. Copyright: ESA/J Makinen
Aspire - Anglia
Megint pirulok, mert rájuk abszolút nem emlékszem. A leírások szerint pont ugyanazt csinálták, mint a Navican csapat, akikről később olvashattok, de hogy sikerült-e nekik a célzott landolás vagy nem, arról fogalmam sincs. Persze, ha bárhol találok infót, ez lesz az első hely ahova leírom.
Annyira titokzatos ez a csapat, hogy még képet sem találtam róluk. Helyette egy kis ízelítő, hogy hogyan is néztek ki a CanSat-ek. Itt könnyű megfigyelni a napelemekkel díszített portugál eszközt.
Azorean Shearwater - Portugália
Az Azori-szigetekről (Azores) érkeztek (ami nem mellékesen az Atlanti-óceán kellős közepén van Európa és az USA között >>> aki nem hiszi járjon utána) és már első ránézésre feltűnt mindenkinek, hogy az esetükben egy elég érdekes szerkezetről volt szó, mert az egész burkolatot napelemek borították, semmilyen más áramforrást nem használtak. Ettől máris olyan futurisztikus hatása volt az egésznek, hogy alig mertem kézbe venni.
Küldetésük az volt, hogy a CanSat aljára szerelt kamerával képeket készítsenek a magasból így vizsgálva a szigetük melletti esetleges olajfoltokat és a tengerszint növekedését (régi képekkel összehasonlítva). Az építményükben helyet kapott egy GPS modul is, ezzel biztosítva a képek pontos helyét valamint egy SD kártya is, tárhelynek. (Remélem mindenkinek egyértelmű, hogy 1200 bit/sec sebességű rádiókapcsolat mellett nem túl jó szórakozás képeket sugározni az éterbe.) Sikeresen teljesítettek szinte mindent, amit célul kitűztek maguknak, le az összes kalapokkal előttük, főleg a napelemes megoldás miatt és azért mert ezt az egészet képesek voltak belepréselni az adott méretű hengerbe. Képekért érdemes ellátogatni a csapat Facebook profiljára.
Bolyai csapat - Románia (Én biztos Erdélyt írtam volna mindenhova, de sajnos nem lett volna hivatalos...)
Hát igen, ezek lennénk mi. Itt nem is írok sokat, mert már eleget "fecsegtem" a saját ügyeinkről. Mi porkoncentrációt mértünk az atmoszférában, mert nálunk elég nagy a gáz. Ahogy a portugál csapat attól fél, hogy egy szép reggelen az óceán besétál a házukba, mi attól tartunk, hogy az ország városi lakosságának 99,9999 %-a belátható időn belül asztmás lesz, ha nem teszünk valamit.
Érdekes adat, hogy Bukarestben minden nap a megadott európai maximális szint (50 mikrogramm/köbméter) fölött van a légszennyezés és átlagosan tízszer nagyobb a por, mint más európai fővárosokban. Szerencsére itt Erdély keleti csücskében nem olyan nagy a baj, de összehasonlításképp azért leírok pár adatot: Norvégiában a CanSat-ünk átlagosan 6 mikrogramm/köbméter port mértünk, míg itthon Sepsiszentgyörgyön ez az érték eső után 10 mikrogramm/köbméter és normális napokon 20 - 30 közötti adatokat kapunk. Megjegyzendő, hogy mi csupán pár aprósággal egészítettük ki az alap csomagot, így a többiekhez képest nagyon is szellős volt a CanSat-ünk belseje. Sok-sok-sok képért és információért ajánlom a csapatom magyar nyelvű blogját.
Csipet-csapat. Zárójel: Én vagyok az a nagy állat a jobb szélen.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
