Hirdetés

2019. április 26., péntek

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

A szovjet / orosz űrhajózás múltja XXI. rész

A Mir űrállomás utolsó napjai, a Nemzetközi Űrállomás első szárnybontogatásai...

[ ÚJ TESZT ]

Francia villámlátogatás


A Szojuz TM-33 induló személyzete: Kozejev, Afanaszjev és Haigneré

Az első Szojuz „mentőhajó” csere olyan sikeres volt, hogy az Enyergija cég illetve a Rosszkoszmosz hirtelen több érdeklődővel is tárgyalni kezdett, hogy a következő cserénél (ami 2001 októberére volt ütemezve) egy széket kibéreljenek. Az első jelentkező valójában már régi vendég, a francia űrügynökség, a CNES, amely korábban is több esetben fizetett a Szojuzokon egy-egy ülésért. Az „Andromède” elnevezésű űrrepülésnél Claudie Haigneré lenne az űrhajós, aki 1996-ban már járt a Miren. Társai Viktor Afanaszjev parancsnok és Konsztantyin Kozejev fedélzeti mérnök, előbbi már háromszor járt a Miren alapszemélyzeteként, utóbbi újonc űrhajós. Menet közben előkerült a kanadai űrügynökség, a CSA is, akik szintén érdeklődtek egy fizetős út iránt. A harmadik befutó pedig egy ekkor még meg nem nevezett ausztrál űrturista lenne – itt feltehetően valami félreértés volt, mert nagy valószínűséggel a dél-afrikai Mark Shuttleworth üzletemberről lehetett szó. Felmerült, hogy két fizetős vendég lenne a Szojuz TM-33-on, Kozejev helyét egy „profi” űrhajós venné át, míg a harmadik ülésen Shuttleworth utazna. Csakhogy Kozejev helyére csak olyan ülhet, akinek megvan a Szojuz fedélzeti mérnök minősítése, a francia Haignerének viszont nincs ilyesmije. A CSA esetében viszont felmerült Julie Payette, ám ott meg a költségvetés nem volt biztosítva. Így a Szojuz TM-33 fedélzetén az eredeti felállásban indult útjára a három űrhajós – itt annyit érdemes megjegyezni, hogy Haignerének nem volt tartalékja, úgy tűnik, a korábbi szigorú szabályok lazulni kezdtek...


A Szojuz TM-33 elrugaszkodik az indítóplatformról


Immár a kikötés előtt fotózva


Afanaszjev, Kozejev és Haigneré a Zvezdában éppen az ebédjüket választják ki

A Szojuz TM-33 október 21-én indult el Bajkonurból, közben viszont „odafent” a TM-32-be beszállt az ISS három lakója, hogy az űrhajót a Pirsz dokkolójára kössék ki, így felszabadítva a Zarja alsó dokkolóját, ahova majd a TM-33 érkezik október 23-án. A manőverre azért volt szükség, mert a Pirsz modul Kursz dokkoló-automatikájához tartozó antennák még nem volt összekötve a Zvezda modulban lévő vezérlő egységgel, így nem lehetett automatikusan kikötni ide. Noha az út első sorban a „mentőűrhajó” cseréjéről szólt, a francia űrhajósnő egy sor, a CNES és más európai űrügynökség által kidolgozott (főleg orvosi és földmegfigyelési) tudományos kísérletet hajtott végre.


A CNES összefoglaló videója az Andromède küldetésről


A Pirszről lekapcsolódó, távolodó Szojuz TM-32

Október 30-án kicserélték a két Szojuzban az ülésbetéteket, majd elköszöntek a vendégek, és a Szojuz TM-32 fedélzetén visszatértek a Földre. A francia űrügynökség már-már menetrend szerinti űrhajós-űrrepülése teljes siker volt, Haigerné viszont 2002-ben távozott a CNES-től, és nem sokkal később rövid ideig politikai karrierbe fogott.


Hálaadási pulyka a Zvezdában

November elején az ISS harmadik alapszemélyzete újabb űrsétára készült: a Kursz rendszerhez tartozó kábeleket kell összekötniük, amihez Frank Culbertson és Vlagyimir Gyezsurov indult űrsétára. A hét kábelt sikeresen összekötötték, majd letesztelték a Sztrela robotkart. A Progressz M-45 november 22-én lekapcsolódott, majd a hulladékkal megtöltött teherhajó nem sokkal később elégett a légkörben. Utódja, a Progressz M1-7 november 26-án indult, majd két nappal később megpróbált kikötni a Zvezda végéhez, a dokkolás lezajlott, ám nem sikerült a dokkológallérokon lévő nyolc rögzítőkarom zárása. A Progressz lekapcsolódott, és némileg távolabb lett irányítva, míg a Földön és az űrállomáson egy előre nem tervezett űrsétára való felkészülés kezdődött meg. Erre december 3-án került sor, mégpedig Tyurin és Gyezsurov által, akik a Pirszből indulva hátra araszoltak a Zvezda végéhez, megpillantva a probléma okozóját: egy gumi tömítőgyűrűt, ami feltehetően a Progressz M-45 lekapcsolódásakor ragadt a Zvezda dokkológyűrűjéhez. Ezt lefotózták, a dokkológyűrűvel együtt (hátha megsérült esetleg), majd hátrább húzódtak, és a földi irányítás parancsot adott a Progressznek, hogy automatikus kikötést hajtson végre – amely ezúttal tökéletesen le is zajlott. Az űrhajósok visszatértek a Pirszen keresztül az űrállomásra, majd egy pihenőnap után nekiálltak a Progressz M1-7 kipakolásának, de ezt éppen elkezdeni tudták csak. A teherűrhajó fedélzetén 2,5 tonnányi hajtóanyag, élelmiszer, víz és személyes ellátmány volt, de ez már a következő személyzetnek szólt...

2001 utolsó váltása


Az STS-108 személyzete hátul (Tani, Godwin, Gorie és Mark Kelly), a 4. ISS személyzet balra elől (Bursch, Onufrijenko és Walz) jobbra alul pedig a harmadik (Tyurin, Culbertson és Gyezsurov)

A be nem tervezett űrséta miatt a negyedik alapszemélyzetet is szállító STS-108 űrrepülőgép utat némileg el kellett csúsztatni. Eredetileg november 29-én indult volna, ezt december 4-ére tolták el, majd végül az időjárás miatt még egy nappal később startolhatott el az Endeavour űrrepülőgép Cape Canaveralről. Az űrrepülőgép parancsnoka Dominic L. P. Gorie, pilótája Mark E. Kelly, küldetés specialistái Linda M. Godwin és Daniel M. Tani, mindannyian a NASA űrhajósai. Velük utazik a negyedik alapszemélyzet, Carl E. Walz és Daniel W. Bursch NASA űrhajósok, illetve szokás szerint a „kisebbségben” lévő nemzet űrügynöksége adja az alapszemélyzet parancsnokát, ez esetben a Rosszkoszmosz részéről Jurij I. Onufrijenko. Az űrrepülőgép rakterében pedig ott pihent a Raffaello logisztikai modul, benne pedig három tonnányi ellátmány, amelynek azonban csak kis része volt közvetlenül tudományos felszerelés – jobbára élelmiszert és a személyzet felszerelését (ruhák, személyes tárgyak, hálózsákok, tisztálkodószerek, stb.) vitték fel.


A Zvezdába tömörült űrhajósok, kék pulóverben az űrrepülőgép személyzete, szürkében az ISS negyedik alapszemélyzete, fehérben pedig a harmadik alapszemélyzet


Kelly és Onufrijenko a Unity modulban a felszerelés átpakolása közben

Az űrrepülőgép december 7-én kötött ki az űrállomáson, de az első nap jobbára a protokolláris feladatok és néhány közös kísérlet végrehajtásáról szólt. Másnap kiemelték a Raffaello tehermodult a raktérből, és a Unityhez csatlakoztatták, majd nekiálltak az elkövetkezendő napokban a benne lévő felszerelést átpakolni az űrállomásba, illetve mintegy két tonnányi hulladékot, feleslegessé vált eszközt illetve tudományos kísérletek eredményeit helyezték el benne. Szintén december 8-án cserélték ki a Szojuz TM-33-ban az ülésbetéteket, amely végeztével hivatalosan is a negyedik alapszemélyzet vette át a stafétabotot az űrállomáson.


Tani beöltözik az űrsétára az űrrepülőgép középső fedélzetén, segédje Gyezsurov


Tani, Gorie és Godwin készit szelfit az űrrepülőgép zsilipkamrájában az űrséta előtt

December 10-én Linda Godwin és Daniel Tani űrsétára indult az űrrepülőgépből, hogy a két napelemszárny forgatómechanizmusát védő paplanokat helyezzen el. Az űrállomás „túloldalán” lévő rácsszerkezethez az űrrepülőgép robotkarja vitte el őket (már ameddig elért), majd kihajtogatták az egyik paplant, és tépőzárakkal rögzítették, aztán a túloldalin megismételték ugyanezt. Miután ezzel végeztek, még begyűjtöttek egy antenna-fedelet, valamint elhelyeztek két kapcsolót, amelyet a későbbi űrsétákon fognak felhasználni majd, hogy aztán 4 óra 12 perces űrséta végén visszatérjenek az Endeavourra.


A Zvezda belterének elülső részéről készült fotó


Némi rendetlenség a Quest modulban – a szabadon repkedő teherzsákok mellett a két űrsétánál használt EMU űrruha is felismerhető

December 13-án a Raffaello ajtaját lezárták, és a modult visszahelyezték az Endeavour raktérbe, Noha a feladatokkal jól haladtak, a küldetést meghosszabbították egy nappal, hogy további karbantartási munkákat hajtsanak végre, ezek közé tartozott a futópad megjavítás illetve a Zvezda egyik légkondicionálójának kompresszor-cseréje. 15-én megkezdték a távozáshoz való felkészülést és a búcsúzkodást – itt még annyi extra teendő akadt, hogy az űrállomás pályáját meg kellett emelni némileg, hogy biztonságos távolságban haladjanak el egy orosz rakétatest maradványai mellett. Az űrrepülőgép távozáskor még körbefotózta az űrállomást, majd két nappal később leszállt Floridában.


Az Endeavourból a távozáskor készített fotó az űrállomásról

A Nemzetközi Űrállomás első „teljes” éve alapjában véve sikeres volt, noha alaposan meg voltak csúszva a korábban meghatározott céldátumokhoz képest. De az ISS építése folyamatosan haladt, a fedélzetén egyre több tudományos kísérlet végrehajtására nyílt lehetőség, miközben Dennis Tito útjával, akárhogy is nézzük, történelmi lépés is történt a privát űrrepülések terén.

Csakhogy az orosz terveket a pénzhiány súlyosan érintette, miközben a NASA feje felett is sötét fellegek kezdtek el gyülekezni...

Folytatása következik...

Főbb források:
Astronautix.com
Russianspaceweb.com
SpaceFacts.de
b14643.de
History.Nasa.Gov

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.