A szovjet / orosz űrhajózás múltja II. rész

Az első nő a világűrben...

Ahogy a Szovjetunióban, úgy az Egyesült Államokban is az első űrhajós-jelölteknél meghatározták, hogy szigorúan vadászpilóták lehetnek, ez részben a katonai háttér (és annak pénze), részben pedig a vadászpilótákra vonatkozó szigorú egészségügyi és kiképzési normák miatti döntés volt. Csakhogy ez meghatározta azt is, hogy kizárólag férfiak kerülhettek be a válogatásba. Ám az amerikai űrhajós-válogatással foglalkozó Donald Flickinger tábornok és Dr. Randy Lovelace kíváncsi volt arra, hogy a nők hogyan teljesítenének. A nők mellett szólt, hogy könnyebbek, kisebbek, kevesebb oxigént, vizet és ételt fogyasztanak, márpedig főleg a kezdetleges űrrakétáknál minden apró plusz tömeg sok fejfájást okozott a mérnököknek. A korai űrhajós-válogatások persze kis túlzással (?) beillettek középkori kínzási gyakorlatoknak is, a NASA válogatás elemei között megtalálhatóak voltak a sötét, vízzel teli kamrába hosszú órákra való zárás, az alkarra csatolt elektródákon át való elektrosokknak alávetés, vagy a torkon letolt gumicső, amellyel a gyomor savtartalmát vizsgálták. Aki űrhajós akart lenni, mindenekelőtt igen jó toleranciával kellett tehát bírnia - no meg megadta az alapvető ellentétet az űrhajósok és az orvosok között, akik az űrhajósokra sokszor kísérleti nyúlként tekintettek, ráadásul bármikor kirostálhatták az űrhajósokat valamiféle ürüggyel. Ez egyébként nem csak az Államokban volt így, a Szovjet űrhajósok és orvosaik kapcsolata se volt sokkal rózsásabb.

Jerrie Cobb egy Mercury űrkabinnal pózol

Dr. Lovelace meg is találta a tökéletes jelöltjét, Jerrie Cobbot, egy fiatal, kereskedelmi pilóta-engedéllyel rendelkező, attraktív lányt, aki tökéletes egészségi állapotnak örvendett. Cobb 1960 februárjában alávetette magát a "Mercury 7", a Mercury program részére kiválasztott első hét űrhajósjelölt által is végigcsinált tesztet, és nagyszerű eredményekkel fejezte be - amit a doktor hamarosan a nyilvánosság elé is tárt, és a már amúgy is ismert Cobbot még nagyobb médiaszenzációvá tette. Hamarosan újabb női pilótákat kértek fel a tesztek végrehajtására, és a médiát felhasználva azért kezdtek el harcolni, hogy a NASA vegye számba a nőket az űrhajós programban.

Cobb egy forgó asztalra szíjazva, az űrhajós-kiképzés orvosi tesztelése alatt

A médiaszenzáció persze a Szovjetunióba is eljutott. Kamanyin az űrhajós-kiképzés felelőseként meglátta a lehetőséget abban, hogy ne csak az első embert, de utána az első nőt is ők juttathassák fel. Koroljov, ha nem is teljes mellszélességgel, de támogatta a dolgot, ugyanis azt szerette volna, ha nemcsak katonai pilóták, de mérnökök, többek között ő maga is feljuthatna a világűrbe. Kamanyin rögtön nagyot akart harapni, azt javasolta, hogy a Vosztok-5 és -6 repülés a Vosztok-3 és -4 páros repülésének megismétlése legyen, két női űrhajóssal. Esetleg egy három űrhajós "tripla" indítás, két női és egy férfi űrhajóssal. A javaslatot nem fogadta kitörő üdvrivalgás az űrprogram részéről, mivel sokan inkább még hosszabb, 6-7 napos űrprogramot láttak volna szívesen, gyakorlott férfi űrhajósokkal.

Kamanyin a mintegy 50-60 női pilótából és ejtőernyősből kiválasztott több körben 14-et, és megkezdte a felkészítésüket. Eközben a férfi SzK-1 űrruha alapján elkészítettek egy SzK-2 jelölésűt is, amely a női anatómiát figyelembe véve készült. Ezek tesztelése közben az űrruhát fejlesztő iroda egyik kiválasztott női alkalmazottja 15 napot töltött egy Vosztok-makettben, tesztelve a ruha megfelelőségét, ami az írásos feljegyzések szerint kiválóan sikerült (noha a későbbiek ismeretében feltehetően a tesztfolyamat pár helyen komoly hiányosságokkal küzdhetett).

Vlagyimir Jazdovszkij, Szergej Koroljov és Nyikolaj Kamanyin,
a szovjet emberes űrrepülés első szakaszának meghatározó alakjai

A tizennégy jelöltből végül öt maradt 1962 novemberére, a két fő jelölt Valentyina Tyereskova és Valentyina Ponomarjova. Ponomarjova teljesített a legjobban a kiképzésen, és komoly politikai hátszele volt. Vlagyimir Jazdovszkij, az űrhajósprogramban részt vevő (elég nagy hatalmú) orvosi csoport vezetője is Ponomarojovát javasolta, Tyereskovát pedig az utolsó helyre tette. Ám Kamanyin számára sokkal jobb jelöltnek tűnt a többiekhez képest nem túl iskolázott (főiskolát nem végzett) és kevesebb gyakorlattal bíró, viszont jól kommunikáló, a szocialista propagandát támogató, és ehhez megfelelőbb kiállású Tyereskova. Elvégre is amellett, hogy a világűrt meg fogja járni, utána éveken, évtizedeken át a szovjet propagandagépezetben kell helytállnia...

Hirdetés

A repülési program felett viszont Koroljov és Kamanyin, majd végül a szovjet katonai vezetés éles harcot vívott. Koroljov (és a mérnökök) egy 8-10 napos időtartam rekordot szerettek volna, férfi űrhajóssal. Kamanyin a két női űrhajós opciót támogatta, 3 napos űrutazással. A katonai vezetés ezeket a terveket látva letette a sajátját: menjen fel egy női űrhajós propaganda céllal, a másik űrhajót pedig küldjék múzeumba - katonai szempontból semmi értelmét nem látták a drága embert szállító űrhajóknak.

Koroljov és Kamanyin látva, hogy ha nem fognak össze, az az űrhajós-program végét is jelentheti, egy köztes megoldás mellett döntöttek: egy férfi űrhajós hosszú, cirka 8 napos útra megy, és ez alatt indítják a másodikat, egy női űrhajóssal 3 napos útra a világűrbe. Apró probléma, hogy a döntéskor, 1963 áprilisán nem volt indításra kész férfi űrhajós, az orvosi csoport pedig szigorúan előírta, hogy az időtartam-rekordhoz először legalább annyi időt töltsenek az űrhajósok a Vosztok-makettben, ahol a hőmérsékletet is az űrbélinek megfelelőnek állítják be - a női űrhajósok szinte mindegyike már teljesítette ezt a tesztet eddigre (persze nekik "csak" 3 napra kellett a kényelmetlen tesztre beülniük). A páros indítás legkorábbi időpontját így alapvetően az határozta meg, hogy a férfi űrhajósok mikor végeznek a felkészüléssel.

A Vosztok-5 és -6 út teljes legénysége, alsó sor: Valentyina Ponomarjova, Irina Szolovjova, Valentyina Tyereskova, Borisz Volinov, Valerij Bikovszkij, valamint a főnökük, Nyikolaj Kamanyin

Hogy a kapkodásban még nagyobb gondok születhetnek, jó példa a kiválasztott űrhajósok súlya körüli plusz körök. Az egyik jelölt, Borisz Volinov az űrruhájában 104,5kg-ot nyomott, a másik, Valerij Bikovszkij viszont csak 90,7kg-ot. Utóbbi még belefért a hosszabb útra felkészített Vosztok teherbírásába, előbbi azonban már a meghaladta a meghatározott limitet. Ha Volinovnak kell indulnia, akkor nem fogják tudni a megfelelő pályát elérni.

A június elejére tervezett indítást hol az időjárás, hol a rádióparancs-vezérlő meghibásodása, hol pedig az erősödő naptevékenység miatti félelem miatt kellett újra és újra csúsztatni. Végül június 14-én Bikovszkij felkészülhetett az indulásra, és a női űrhajósjelöltek közül is kiderült, hogy Tyereskova lesz a kiválasztott (végig azt mondták nekik, hogy csak az indítás előtt fogják eldönteni ki lesz az - a valóságban persze a háttérben előre el volt már minden döntve) és Irina Szolovjova a tartaléka.

Bikovszkij, akinek az útját elhalványította az űrhajós-társnője

Bikovszkij indítása egy kisebb fajta rémálom lett. Az indítás előtt egy órával kiderült, hogy az egyik technikus a katapultülés biztonsági pöckét nem vette ki, mivel nem sikerült a hozzá rögzített dróttal kihúznia, ezért aztán egy késsel levágta a drótot róla, majd lezárták az ajtót (jelenlévő társa pedig végignézte ezt, semmi kivetnivalót nem látva benne). Óriási szerencsére, a "megoldást" az indítóállásról lemászó technikus rögtön megosztotta a kollégáival, akik hanyatt-homlok rohantak a feletteseiknek szólni, hogy fél órával tolják el az indítást. Ez után gyorsan visszamentek az űrhajóhoz, és megfelelően eltávolították a biztonsági pöcköt.

Bikovszkij az indítóállás tetején várja a beszállást

Az indítás előtt 5 perccel a harmadik fokozat visszajelző rendszere nem megfelelő választ adott - a fokozatért felelős mérnökök kértek 2-3 órát, hogy kiderítsék a hiba okát. Mint kiderült, az irányító rendszer giroszkópja meghibásodott. Ha a teljesen feltöltött, indításra kész rakétát le kell szerelni, és újra felkészíteni a repülésre, akkor minimum kéthónapnyi csúszással kell számolni. Ezt javasolták helyszínen lévő magas rangú tisztek és képviselők, nem akarván vállalni plusz rizikót. Koroljov viszont utasította beosztottjait, hogy gyorsan cseréljék ki az alkatrészt, amellyel szerencsére időben végeztek is. A sietségre súlyos ok volt: ha a tervezett 8 napos út után este tér vissza az űrhajó, akkor a megtalálására sokkal rosszabb esélyekkel indulhatnak útra a kutató-mentő egységekkel. Hogy tovább nőjön az ősz hajszálak száma, az egyik tápkábel az indítás előtti végső előkészületeknél nem vált le a rakétáról, ám Koroljov ismét kockáztatott, és az start elindítására adott parancsot. A kábel a hajtóművek beindulásakor elszakadt a rakétáról, és Bikovszkij hosszú, de türelmes várakozás után végre elindulhatott a világűrbe.

Csakhogy miután pályára állt, kiderült, hogy a tervezettnél alacsonyabbra, 175x222km-es pályára sikerült állítani. Ezen a pályán pedig adott esetben nyolc napon belül is lelassulhat annyira, hogy belép a légkörbe, és előre nem kiszámítható helyen fog földet érni, ami ugye továbbra is megengedhetetlen volt...

Ponomarjova, Szolovjova és Tyereskova, az indítás előtti napon, Tyuratamba érkezve, szigorúan civilben

Bikovszkij erről mit sem tudva folytatta előzetesen megtervezett programját. Közben a Földön az űrhajósnőknek olyan kellemetlenséggel kellett szembesülniük, mint hogy Brezsnyev az indítás reggelén "leszólt", hogy Tyereskovának (és a többi űrhajósnőnek) a katonai rendfokozatát és hátterét ne mutogassák a nyilvánosságnak. Magyarul civil ruhában jelenjenek meg a fotósok és a kamerák előtt. Úgy, hogy az indítóálláshoz, a kazah sztyeppe közepére egyenruhába repültek... Nem volt egyszerű a pártvezetés kérése, de valahogy sikerült megoldaniuk.

Tyereskova a Vosztokba szállása előtt

A Vosztok-6 indítása

Tyereskova startja két nappal Bikovszkijé után következett, és szemben azzal, gyakorlatilag eseménytelenül és hibátlanul zajlott le. Fél órával az indítás után a két űrhajós rádiókapcsolatba került egymással, A két űrhajó ez esetben mintegy öt kilométerre közelítette meg egymást, ám nem tudták egymást vizuálisan megtalálni (Tyereskova látott egy, a Vénusznál háromszor fényesebb csillagot, amit ő a Vegaként azonosított, de lehet, hogy a Vosztok-5-öt látta meg). További egy óra múlva pedig a szovjet állami televízió büszkén mutatta be a Tyereskováról a Vosztok belsejében készült videóképet.

Az űrhajósnőről készült videókép egy képkockája

Az űrhajósnő első komoly feladata a már bevett kézi-fékezőmanőver gyakorlat végrehajtása lett volna. Ez röviden annyi, hogy az űrhajót a kézi irányítószervekkel a fékezéshez megfelelő pozícióba állítja, imitálva azt a manővert, amit akkor kell végrehajtani, ha az automata rendszer valamiért nem végzi ezt el. Nos, Tyereskovának ezt nem sikerült végrehajtania, a kezelőszervek túl messzire voltak, alig érte el őket, és a hirtelen problémával szembesülve nem tudott improvizálni (legalábbis később így emlékezett vissza). Ezt az orientációs manővert a 38. keringési fázisban meg kellett ismét próbálnia, de az se ment tökéletesen. Az űrhajósnő az űrutazás első időszakában elég rosszul (vagy éppen semennyire) nem kommunikált, noha a rádiókapcsolat sem volt tökéletes, de Bikovszkij esetében ezt nem teszik szóvá, ebből pedig azért lehet sejteni, hogy valami nem stimmelt Tyereskova esetében. A feljegyzések szerint egyébként többször is "azon kapták" az űrhajósnőt, hogy alszik a kapszulában, mégpedig nem az előre meghatározott alvási fázisban. Az út alatt Hruscsov a korábbi űrrepülésekhez hasonlóan Tyereskovával és Bikoszkijjal is rádiókapcsolatot vett fel, és sok sikert kívánt útjához.

Mindkét űrhajós feladata alapvetően az előző űrrepüléseknél is végrehajtott program némileg finomított eljárása volt: folyamatosan jegyzetelni az általuk tapasztaltakat, fotó és filmfelvételek készítése, Föld-megfigyelések végrehajtása, és mindenekelőtt a testük reakcióinak megfigyelése a körülményekre. Az űrrepülés a Vosztok-6 esetében nem egész 3 napig tartott, a Vosztok-5 pedig az alacsony pálya, a részben emiatt egyre magasabb kabinhőmérséklet illetve Bikovszkij nem túl jó közérzete miatt 5 naposra rövidült.

Bikovszkij és Tyereskova fogja közre Hruscsovot, a sikeres űrrepülésük után egy nyilvános ünnepségen

Kifelé ismét idilli propagandafelvételek és nyilatkozatok mutatták azt, hogy a két űrrepülés tökéletesen zajlott le. Tyereskova ha lehet még Gagarinnál is jobb médiaszereplőnek bizonyult, Kamanyin döntése ebből a szempontból alátámasztást nyert.

Viszont a valóság sokkal árnyaltabb volt. Már a Vosztok-5 indítása körüli problémák is önmagukban hajszálra-a-katasztrófától hangulatot eredményeztek, a vártnál alacsonyabb pálya még egy jelentős hiba volt. Mindkét űrhajós panaszkodott kényelmetlenségekre, például a sapkájukba épített hangszórók nyomták a fülüket, Tyereskova a jobb lábában érzett fájdalmat, míg Bikovszkij esetében a vizelet-kezelő rendszer meghibásodott, ami nehezen elviselhető bűzt eredményezett a szűk kabinban. Problémát okozott az is, hogy a kiürített ételes-tubusokat nem tudta hogyan rögzíteni, így azok össze-vissza repkedtek körülötte, valamint panaszkodott amiatt, hogy a repülés előtt alaposan bereggelizve szállt be az űrhajóba, ami nem tett jót későbbi űrbetegségének.

Amiről viszont évtizedekig nem beszélt nyíltan senki, az Tyereskova repülése körüli problémák. A légierő vezetése számára az űrhajósnő sikertelen manőver-végrehajtási kísérletére hivatkozva úgy vélték, hogy csakis kiképzett pilótákból szabad űrhajóst képezni. Ráadásul a tervezett biológiai kísérleteket sem hajtotta végre, mivel nem érte el az ezeket tároló kazettát (azt pedig nem engedélyezték, hogy kikapcsolja az övét). Ez érthetően érzékenyen érintette Koroljovot, hiszen ő éppen azt akarta elérni, hogy civilek is végre az űrhajósprogramba kerülhessenek, mivel pedig az első nem vadászpilóta hátterű űrhajós a feladatainak egy jó részét képtelen volt végrehajtani, a légierő vezetése újjal mutogatott rá, hogy itt az élő példa, miért csak vadászpilótákat lehet az űrhajósképzésbe bevenni. Feltehetően részben ennek is köszönhetően Borisz Csertok, Koroljov egyik közeli munkatársa visszaemlékezése alapján főnöke zárt ajtók mögött nagyon csúnyán leteremtette Tyereskovát.

Pedig Tyereskovának nem volt könnyű útja, és a megfelelni akarás miatt komoly erőfeszítések árán teljesítette az űrrepülését. Gyakorlatilag nem sokkal a pályára állása után elhányta magát (ahogy minden korábbi űrhajós, ő is tele gyomorral indult a világűrbe), és mivel nem tudta idejében elővenni a hányós zacskóját, így a hányadék egy része az út hátralévő részében a kabin belsejében bűzölgött, ami később fejfájást és rossz közérzetet okozott számára. Egyes visszaemlékezések szerint a második világűrben töltött napon további problémákkal kellett szembesülnie, alhasi fájdalmai voltak, menstruálni kezdett, és az SzK-2 űrruha vizelet-elvezető rendszere sem teljesített megfelelően a súlytalanságban, így vizelet, vér és verejték gyűlt össze űrruhájában, végképpen kényelmetlenné téve az űrutazást. Ezek után érthető, hogy étvágya sem volt - erre amúgy panaszkodtak a korábbi Vosztok űrhajósok is, de ettől függetlenül az orvosi utasításnak megfelelően enniük kellett. Tyereskova földet érése után az űrhajójához visszamenve a körülötte gyülekező tömegnek adogatta a tubusos űrételeit, közben pedig tőlük különféle ("normális") ételeket vett magához. Egy jelenlévő orvos szerint feltehetően Tyereskova így próbálta meg elfedni, hogy az űrben nem táplálkozott megfelelően, ami a körülményeket figyelembe véve érthető volt, csak hát a program vezetői ezt tekinthették és tekintették engedetlenségnek is...

Tyereskova a visszatérés után a repülési naplójába jegyzetel, mögötte a űrkabinja, előtte a katapultülése

Az űrprogram prominens képviselőit eléggé dühítette, hogy az űrhajósnő nem hajtotta végre megfelelően a számára kijelölt feladatokat (egyes források viszont arról írnak, hogy Tyereskova egész egyszerűen nem kapott utasítást a földi központból ezek végrehajtására, tehát onnan szabotálták azokat), súlyosnak vélték azt is, hogy a repülési naplóját a Földön, visszatérése után fejezte be (a világűrben mindkét ceruzája eltört, legalábbis ez a hivatalos indok), az étel-osztogatás miatt nem tudták megbecsülni sem, hogy valójában mennyit evett, sőt, a kabint "higiéniai eljárásnak" vetették alá a visszatérés után, tehát a kabinról sem kaptak valós képet. Érdemes párhuzamba állítani ezt azzal, hogy Tyitov is nagyon megszenvedett a saját űrrepülésekor, ő sem tudta megfelelően teljesíteni némelyik feladatát, mégse merült fel vele kapcsolatban negatív vélemény. Aligha vitás, hogy komoly ellenszélben kellett helyt állnia.

Noha a szovjet űrprogram és a szovjet propaganda számára az elsőség igen fontos volt, 19 évig nem indult újra női kozmonauta a világűrbe, ebből is látható, hogy egyáltalán nem a nemi egyenlőség fűtötte a Vosztok-6 útját (noha a későbbi Voszhod repüléseknél még tervben volt női személyzet, a Szojuz program indulásánál látványosan mellőzték őket a kiképzési programból). A 19 évvel későbbi szovjet repüléshez pedig nem árt tudni, hogy cirka egy évvel megelőzte az első amerikai űrhajósnő útját, amelyre csak 1983-ban került sor - vagyis ismét a versengés volt a valódi oka annak, hogy nők újra szerepet kaphattak a szovjet űrhajósok programjában...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!