Szovjet tervek a Holdra és azon túlra
Még 1959-ben a szovjet katonai vezetés arra kérte a nagy rakétatervező irodák vezetőit, hogy prezentálják számukra milyen jövőbeni elképzeléseik vannak. Alapvetően a katonai vezetők stratégiai ballisztikus rakétákat vártak, de az R-7 családhoz hasonlóan kettős célú ballisztikus rakéta / űrbe terhet vagy embert juttató megoldások is megfelelőek voltak. Ehhez képest Koroljov kifejezetten űrbéli célokra szánt hordozórakétákkal jelent meg, az N1 egy óriási, 50 tonnás teherbírású rakétának indult, az N2 egy még ennél is nagyobb lett volna (később az N1 első fokozat nélküli változata, egy kvázi közepes teljesítményű rakéta kapta ezt a jelzést), míg az N3 az R-7 család leváltását célozta egy modernebb rakétával. Hogy olcsóbb alternatívát is nyújtson, az R-7 továbbfejlesztését is felvázolta. Ezek a rakéták alapvetően kerozint és folyékony oxigént égető hajtóművekre épültek.
Vlagyimir Nyikolajev Cselomej, Koroljov kihívója...
Legnagyobb konkurense, Vlagyimir Cselomej, ő a robotrepülőgépek fejlesztésével kezdte az általa irányított OKB-51-ben, például a német V-1 lemásolásával, majd miután az 1953-ban Artem Mikojan kigolyózta a saját irodájából, de Sztálin halála után sikerült elég politikai támogatást szereznie egy új iroda felállítására, ez lett az OKB-52, ügyes politikai húzásai közé tartozott, hogy felvette Hruscsov főtitkár fiát, Szergej Hruscsovot, amivel érthető módon támogatást is szerzett. Cselomej egy komplett moduláris családot tett le az asztalra, az UR (Unyiverzalnaja Raketo, Univerzális Rakéta) család -100, -200, -500 terveit. Amennyire lehet, azonos elemekből építkezett, és hidrazin (illetve annak aszimmetrikus dimetil hidrazin változata, az UDMH) valamint salétromsav hajtóanyagra építkezett. Ennek a hajtóanyagpárosnak nagy előnye, hogy szobahőmérsékleten is folyékonyak (nem szükséges mélyhűteni, mint a hidrogént vagy az oxigént) és ha elegyednek spontán égési reakcióba lépnek, tehát nem szükséges gyújtószerkezet a hajtómű beindításához. Hátránya, hogy erősen mérgező, és a spontán reakció miatt igen veszélyes. Cselomej egy Hold-megkerülésre is gondolt, ehhez az UR-500 rakéta orrára egy LK-1 jelölésű űrhajót tervezett.
Mihail Kuzmics Jangel, aki a két "nagy" rakétatervező óriás árnyékában kellett dolgozzon
A harmadik résztvevő az előző kettőhöz képest viszonylag kevés politikai hátszéllel bíró Mihail Jangel, aki az OKB-586 élén viszont már letette a hadsereg asztalára az R-12, R-14 és a korábban már említett R-16 ballisztikus rakétákat (és azért Dimitrij Usztyinov, a szovjet védelmi miniszter révén volt neki is befolyásos támogatója). Cselomejhez hasonlóan UDMH/salétromsav hajtóanyagot elégető hajtóművekre támaszkodva javasolta az R-26 könnyű és az R-36 nehéz ballisztikus rakétát, illetve az ezekre épülő űrrakétákat, valamint az R-56 jelölésű nehéz hordozórakétát, amely valójában egy csokornyi R-16 rakéta volt összeszerelve (legalábbis első vázlatként). Jangel pozícióját a Negyelin-katasztrófa megrengette, de mivel az R-16 később mégis sikeres lett, mint az első, valóban bevethető stratégiai interkontinentális ballisztikus rakéta, így a rakétaprogramban számoltak vele továbbra is, sőt, később ő kapta feladatul az LK holdkomp megépítését.
A hatalmas R-36 ballisztikus rakéta egy moszkvai katonai felvonuláskor...
Végül Jangel R-36-os rakétáját a "nehéz", Cselomej UR-200 rakétáját a "könnyű" interkontinentális ballisztikus rakétafejlesztésre választották ki, míg Koroljov számára az R-7 továbbfejlesztésére adtak pénzt (ez lett a Molnyija néven ismert alváltozat, amelyet főleg katonai indításokra használtak később). Egyes források szerint maga Hruscsov döntött úgy, hogy a három főmérnököt egy-egy feladattal látja el, nem akarván, hogy bármelyikük is "munka nélkül" maradjon. Azt csak a margóra, hogy végül a rakétaépítésben Cselomej UR-100-as rakétájával húzott nagyot, amely az 1960-as évek második felétől jelentős számban lett hadrendbe állítva - annyira, hogy a legnagyobb számban megépített interkontinentális ballisztikus rakéta lett.
Cselomej UR-200, UR-500K és korai UR-500 rakétájának makettje, utóbbi gyakorlatilag
5 darab csokorba fogott UR-200-ast takart, de sose valósult meg, az UR-500K ma Proton néven ismert
Eközben a Luna műholdak után már lehetőségként vázolta fel, hogy a jövőben a kommunista rendszer embereket fog a Holdra küldeni - ami persze közvetve kiváltó oka is volt a későbbi, 1961-es Kennedy-beszédnek (hiszen a szovjetek kérkedtek is ezen tervekkel). Koroljov először a saját elképzeléseivel ment Hruscsovhoz, amibe emberes Mars- és Vénusz-repülések, majd később leszállások is szerepeltek, de "lebukott", és kénytelen volt a többi főmérnököt is belevonni terveibe. 1961 májusában már egy integrált tervet tett le az asztalra, Jangel rakétáira épülve kisebb hordozórakétákat hoznának létre (ezek a Kozmosz, Ciklon és Dnyepr rakétákként valósultak meg később), a saját R-7 rakétáját tovább fejlesztené, eggyel nagyobb lépcsőnek Cselomej UR-500-át javasolta, míg a nagyméretű űrállomásokhoz és a Hold-programhoz az N1 rakétát valósítaná meg. Emberes űrprogram terén egy 2-3 embert szállítani képes "nehéz" űrhajót vázolt fel, illetve egy nagyméretű űrállomást, sőt, egy, az N1 rakétákkal a Holdon létrehozandó 9-12 fős holdbázist (amelyet később Zvezda névvel illettek) is tervbe vettek. A programcsomag része volt még radarfelderítő, kommunikációs és meteorológiai műholdak, mélyűri szondák a Marshoz és Vénuszhoz, illetve emberes Mars- és Vénusz-repülések. Arra azért ügyelt, hogy kritikus elemeket továbbra is magánál, pontosabban az OKB-1 tervezőirodájánál tartotta.
Az MKBSz óriás-űrállomás, a jobb szélen három távtartón egy 200kW-os atomreaktor látható, középen a két forgó modul mesterséges gravitációt biztosít a legénység számára, az elején pedig 4 Szojuz van bedokkolva - Koroljov ilyesmik megvalósításáról ábrándozott...
A javaslatcsomagot a pártvezetés elfogadta, de a Cselomej rögtön megtámadta azt, saját nagyméretű hordozórakétával jelentkezve (ez lett volna az UR-700). Ráadásul miután megtudták, hogy az amerikaiak a dinitrogén-tetroxid (N^2O^4) oxidálószert használták a saját hidrazin-alapú rakétahajtóműveiknél, mind Cselomej az UR-500 és UR-700, mind Jangel az R-36 és R-56 esetében is áttért erre, így pedig nagyobb teljesítményt tudtak letenni az asztalra.
A Cselomej-féle UR-700 / LK-1 páros fantáziarajza
A helyzet tovább eszkalálódott, amikor Koroljov végleg összeveszett a szovjet rakétahajtómű-fejlesztés terén kvázi monopóliumot élvező Gluskóval. Koroljov folyékony oxigén és kerozin, illetve folyékony hidrogén hajtóanyagot elégető, nagy teljesítményű rakétahajtóműveket akart az N-1-eshez. Glusko viszont kötötte az ebet a karóhoz, hogy nincs elegendő erőforrása ahhoz, hogy ezeket kifejleszthessék, és inkább a hidrazin üzemanyagú megoldások mellett tette le a voksát, amelyet viszont Koroljov túl veszélyesnek tartott az emberes repülésekhez (megjegyzés: az űrhajók hajtóművei a mai napig ezt használják, tehát valahol furcsa ez a hozzáállás). Glusko ezen lépésével Cselomej képében befolyásos barátra tett szert, Koroljov pedig hajtómű nélkül maradt. Hogy valahogy mentse a helyzet, a főtervező Kuznyecovhoz fordult, aki gázturbinás sugárhajtóművek fejlesztésével szerzett magának hírnevet, de rakétahajtóművekkel még nem volt dolga - ettől függetlenül elfogadta a felkérést, hogy az N-1 rakétához ő biztosítsa a rakétahajtóműveket.
A 7K (Szojuz A, űrhajó) / 9K (Szojuz B, gyorsító fokozat) / 11K (Szojuz V, üzemanyag-tartály) "vonat", amelyek egy-egy R-7 rakétával jutottak volna fel, majd a Föld körül keringve kapcsolódott volna össze, hogy a Holdhoz indulhasson
Az elkövetkezendő időszak nem hozott kívülről látványos eredményt a távolabbi tervek terén (közben haladt a Vosztok program, és a hamarosan röviden bemutatandó Voszhod program). A szovjet pártvezetés sokkal több erőforrást nem biztosított az űrprogram fejlesztéséhez, az OKB-1 ugyan elkezdett kidolgozni egy új űrhajót, amely több modulból állna össze a világűrben, egy-egy R-7 indítással külön személyzeti kapszulát (Szojuz A, vagyis a 7K), egy hajtómű-modult (Szojuz B, vagyis a 9K) és egy üzemanyag-tankerből (Szojuz V, vagyis 11K) álló, a világűrben összekapcsolódó "vonat" viszont érthetően macerás megoldásnak tűnt. Ebből nőtt ki a későbbi Szojuz, vagyis a 7K űrhajó, amelynek viszont a Hold-repüléshez még mindig több R-7 indítás árán feljuttatott gyorsító fokozatra lett volna szüksége. Az N1-re nem sikerült megfelelő támogatást kiharcolnia a főtervezőnek (de a munkálatok megkezdődtek), az világűrben összedokkoló R-7 hordozórakétával indítandó 7K űrhajó viszont ezer sebből vérzett. Cselomej megérezte a lehetőséget, és a már elég jól álló UR-500 rakétájára épülve Hold-megkerülést ígért, egy szintén saját tervezésű és építésű, egy személyes űrhajóval (ez lett volna az LK-1) - és mindezt egyetlen indításból megvalósíthatóan. Csakhogy ezek kifejlesztéséhez nem kapott komolyabb támogatást.
Az előrehaladott állapotban lévő LK-1 Hold-megkerülő űrhajó
Hruscsov nem kevesebb, mint 3 évvel a Kennedy-beszéd után, és a már teljes gőzzel robogó amerikai Hold-program árnyékában döntött úgy 1964 augusztusában, hogy több erőforrást biztosít a szovjet űrprogram számára, hogy megelőzze az amerikaiakat a Holdraszállásban. Cselomej magához ragadta a kezdeményezést, és elérte, hogy Hruscsov az UR-700 / LK-3 párost támogassa. Csakhogy 1964 októberében Hruscsovot eltávolították a hatalomból és röviddel utána Koroljov visszanyerte a teljes irányítást az űrprogram felett. Ekkor a főkonstruktőr utasításai alapján elsődlegesen a Holdraszállás volt a cél, amelyhez az N1 hordozórakétával, egyetlen indítással el lehetett volna juttatni a két személyes 7K (Szojuz) űrhajót és az LK egy személyes holdkompot. A másodlagos cél a Hold-megkerülés volt, ehhez Cselomej OKB-52 irodájának már fejlesztés alatt álló UR-500-as rakétáját és a menet közben elindult fejlesztésű LK-1(/-3) űrhajóját használták volna fel, de az UR-700-at nem építik meg, és nélküle Cselomej űrhajója nem szállhat le a Holdra. Jangel pedig végképpen elvesztette a csatát a két "nagy" ellenében, R-56-os rakétaterve túl kicsi volt a Hold-programhoz, erre ráébredve felskálázta a megfelelő méretre, hogy az N1 és az UR-700 méltó vetélytársa lehessen. Új terveivel leveleket írt az új főtitkár, Leonyid Brezsnyevnek illetve Usztyinov részére, támogatásukat keresve, de már nem osztottak neki lapot az óriás-rakéták fejlesztésében.
De ne rohanjunk ennyire előre...
Folytatása következik....
Főbb források:
Astronautix.com
Russianspaceweb.com
False Steps
b14643.de
