Mi van a zsebemben? Számítógép! No jó, de mennyi?

Ez a vicc talán egyidős az első mikroszámítógépekkel, de menyire volt vajon időszerű akkoriban? Az S-100-as busz (IEEE696) és az Intel 8080-as processzor 1974-es megjelenésével elkezdődhetett a mikroszámítógép-forradalom, kezdve az Altair 8800-al (jóllehet mikroprocesszoros gépeket már korábban is építettek, az i4004 1971-ben jelent meg). Szintén 1974-ben dobta piacra a HP a HP-65-öt, az első programozható zsebszámológépet (a CPU több chipes áramkör, a memória 100 lépés és 9 regiszter, programok betöltése és kimentése mágneskártyákra). 8 évvel később, 1982-re a zsebszámítógépek, avagy pocket computerek teljesítménye asztali társaikéval vetekedett. Jelen cikk alanya egy Sharp PC1247, 1982-ből.

[I]

Sharp PC1211

[/I]

Miután az Apple 1984-ben piacra dobta a Macintosh-t, a GUI-k gombamód kezdtek szaporodni. A VisiOn már ezt megelőzően a piacon volt, csakúgy, mint a szintén Apple-termék Lisa, és a Microsoft is bejelentette már eddigre a fejlesztés alatt álló Windows rendszerét. Ebbe a gyakorlatilag PC szempontjából légüres térbe érkezett meg a GEM, azaz a Graphical Environtment Manager. Mint azt a neve is sejteti, a GEM nem egy külön operációs rendszer, hanem egy, a DOS felett futó GUI, és grafikus függvénytár, ami megkíméli a fejlesztőket a különböző hardwarek-hez tartozó driverek minden egyes programba való beépítésétől, egyszersmind egy egységes felületet biztosít a programoknak, ezzel elsősorban a felhasználó dolgát megkönnyítve. Mivel a GEM nem rendelkezik saját kernellel, nem is képes egyszerre több alkalmazást futtatni, a megjelenítésért a GEM rezidens programja, a Gemvdi.exe felel, a másik jelentős program pedig maga a GEM, azaz a file-kezelő és desktop rész.

GEM 1

A GEM 1 gyakorlatilag bármilyen DOS-on elfut, ami kezel könyvtárakat és merevlemezt (bár a GEM floppyról is képes futni). A telepítőlemez nem bootolható, és a telepítés során szükség lesz egy DOS rendszerlemezre is. A GEM kényelmesen elvan a FAT16-on, előre formázott partíció kell neki. A telepítőlemez behelyezése után a gemprep.exe paranccsal indíthatjuk a telepítést. A telepítő funkcióját betöltő kötegelt parancsfile sorban rákérdez a hardware elemeire, a legjobb támogatott videómód a 640x350 EGA, 16 színnel.


[link]

Telepítés után a ’gem’ parancs hatására a deszktop indul el. A GEM nem is próbálja rejtegetni, hogy az Apple rendszere ihlette, habár képességei jóval csekélyebbek a MacOS-énál. Felül legördülő menü található, mely az aktuális ablakhoz idomul, csakúgy, mint a Macintosh-on. A menün nem kell kattintani, elég fölé vinni az egeret (ez persze átállítható). Az asztal a meghajtók ikonjait fogadhatja, ezek áthelyezhetők az asztalon, valamint itt található a Lomtár is, ami ezúttal nem egy mappa. Az ikonokra kattintva ablakok nyílnak meg, egyszerre legfeljebb 4 ablak lehet nyitva. Az ablakok áthelyezhetők, átméretezhetők, de ikonállapot nincs.


[link]

A Macintoshhal ellentétben a könyvtárak nem új ablakban nyílnak meg, hiszen az egyszerre nyitva lévő ablakok száma erősen korlátozott. A könyvtárstruktúrában feljebb lépni az ablak bal felső sarkában lévő kocka-ikonnal lehet. Ha a legfelső szinten vagyunk, ugyanez a gomb zárja be az ablakot. A Shift nyomvatartásával szelektíven is választhatunk.


[link]

Működik a teljes körű drag&drop, akár a meghajtó-ikonokra, akár a Lomtárra, vagy egy másik mappába. A nézet lehet ikonos és részletes, a rendezés több szempont alapján is történhet. Az alkalmazásoknak és a társított dokumentumoknak saját ikonjaik vannak, a társított dokumentumok természetesen a megfelelő alkalmazást is indítják.


[link]

[link]

Mivel egyszerre csak egy program fut, a másolás és beillesztés csak alkalmazáson belül működik, nincs vágólap, azonban az alkalmazások lehetőséget adnak a támogatott formátumok beillesztésére, így például a szövegszerkesztő Write alkalmazás képes képeket is megnyitni. Néhány alkalmazás ennél tovább is megy, és háttérbe húzódva lehetőséget ad egy másik alkalmazásba átlépni, majd ha az kilépett, újra az előtérbe kerülni.


[link]

A GEM elsősorban irodai alkalmazásokra van kihegyezve, a multitaszking hiánya némiképp rontja a használhatóságát a VisiOn-hoz képest, de ezért kárpótol a kényelmesebb felület. A GEM a legtöbb ma használt grafikus objektumot biztosítja az alkalmazásai számára, vannak ablakok, gombok, jelölőnégyzetek, görgetősávok, beviteli mezők, legördülő menük, filekezelő párbeszédablakok, vektorgrafikus grafikai elemek, képek (vektoros vagy pixeles is lehet), többféle, átméretezhető betűtípusok, stb. Ugyan multitaszking nincs, de pár beépített alkalmazás azért bármikor futhat a többi program mellett, ilyen a számológép, az óra és a nyomtatóvezérlő.


[link]

Első sorban szövegszerkesztésre akarjuk használni a gépünket, telepítsük hát fel a Write alkalmazást! A Write telepítőlemezének behelyezése után a floppy ikonra kattintva elindul a file-kezelő egy új ablakban. Az install.app-ra kattintva kezdődik el a telepítés, mely során a C:\Gemapps mappába bekerül a Write ikonja, és társítva lesznek a programhoz a .doc és az egyéb kezelt file-ok. Elindítva a programot (az ikonján való dupla kattintással), eltűnnek a filekezelő ablakok és az asztalról az ikonok, valamint megváltozik a menüsor tartalma is. Ez így is marad, ameddig ki nem lépünk a Write-ból.


[link]

A Write nem egy WYSIWYG editor, csupán egy egyszerű szövegszerkesztő. Lehetőség van bizonyos formázásokra, sorok igazítására, félkövér vagy dőlt betűk alkalmazására, sőt, akár képek (pixeles vagy vektoros) beillesztésére is. Az ablak a VisiOn-nal ellentétben rendelkezik görgetősávval, vonalzóval, a kijelölés a manapság is megszokott módon történik, a bal egérgomb nyomvatartásával. A kijelölt szövegrészleteket a dokumentumon belül mozgathatjuk vagy másolhatjuk, de vágólap híján másik alkalmazás csak akkor fér hozzá, ha külön szövegként mentjük el. A file-műveletekhez egységes párbeszédablak tartozik, melybe integrálva van egy file-kezelő ablak, mint amilyen az asztalon is volt. Mivel a GEM a DOS felett fut, a 8.3-as file-név korlát sajnos érvényes.


[link]

Képek kezeléséhez feltettem még a GemPaint-et is. Ez a rajzolóprogram bizony csúnyán otthagyja az XP-be integrált hasonló nevű alkalmazást is. Hasonlómód pixelgrafikus, rendelkezik a toll, ceruza, festékszóró, radír, kitöltő eszközökkel, kijelöléssel, szöveg beillesztésének lehetőségével, különböző kitöltött vagy üres alakzatokkal.


[link]

Az ecset formája megváltoztatható, csakúgy, mint a vonal szélessége, színe. Szín helyett lehetőségünk van mintákat használni, ezekből akár sajátot is létrehozhatunk. A minták színesek is lehetnek. Érdekes mód a szövegek kezelése is gazdag, tetszőleges betűtípust használhatunk, tetszőleges méretre nagyítva, utólag sajnos nem szerkeszthetőek a címkék.


[link]

A Paint az utolsó lépést engedi visszavonni. A kép méretét a nyomtatott oldalhoz méri a program, lehet A4es, féloldalnyi, vagy akkora, mint a képernyő felbontása. A program .img formátumba ment, amit a többi GEM program is tud használni, például a Write.


[link]


GEM/3

Szerettem volna látni Steve-bácsi arcát, amikor először megmutatták neki a GEM-et. Röviden és tömören az Apple nem nézte jó szemmel, hogy a GEM feltűnőmód hasonlít a friss Macintosh operációs rendszeréhez (még ha az nem teljes egészében az ő ötlete volt is), és beperelte a Digital Research-et, mely pert meg is nyerte, így a GEM későbbi verziói jelentős változásokon estek keresztül. Eltűntek az asztalról az ikonok, helyüket két, mindig nyitva lévő, nem átméretezhető filekezelő ablak vette át, mely máskülönben ugyanúgy működött, mint eddig. Az asztali ikonok helyett egy szinttel feljebb csúszott a könyvtár-struktúra, legfelül a meghajtók ikonjaival. A beépített alkalmazásokat takaró menü a jobb szélre került, és az éppen futó program nevét viseli.


[link]

Az így kiherélt rendszer megpróbált a lehető legnagyobb mértékben kompatibilitást nyújtani a régi GEM-mel, sok programból külön készült 1-es és 2/3-as GEM-hez való verziók, és mivel sokan ódzkodtak a teljesen funkcionális 1-es verziójú deszktopjuktól megválni, az olyan programokhoz, melyek mindenképpen az új rendszert igényelték, mellékelték a későbbi desztopot is. Ezt elsősorban azért tehették meg, mivel a deszktop csupán egy program, ami a GEMen fut, tehát egyszerre több is jelen lehet a lemezen, a megfelelő programhoz a megfelelő verziót indítva. Az új GEMnek azért akadnak előnyei is, immár kezeli a VGA módot, és egy érdekes feature-vel gazdagodott a deszktop: az ablakok igazítása a képernyő széléhez, vagy más ablakokhoz egy sorba automatikus, azaz ha elég közel viszed, mondjuk a számológépet az egyik ablakhoz, hozzáigazítja azt. Még egy apró módosítás: minden könyvtár első eleme egy 'New Folder' ikon, mely értelemszerűen egy új könyvtárat hoz létre.


[link]

Grafikonok és táblázatok kezeléséhez már szükség volt az új rendszerre, a GemGraph csak GEM/3 alatt hajlandó elindulni. Az összetett táblázatkezelő használata magától értetődő, sajnos egy fontos dolog kimaradt belőle, amit például a VisiGraph már tudott, nevezetesen a mezőkbe beírt formulák kiszámolása. Szerencsére a számológép alkalmazás itt is elérhető, így nem kell szégyenszemre a gép előtt ülve papíron számolgatnunk.


[link]

A táblázat kitöltése gyerekjáték, csakúgy, mint a táblázat generálása ebből. Itt egy kellemes meglepetés vár ránk, a Graph a saját ablakán belül több ablakot is enged nyitni, egyszerre dolgozhatunk a táblázaton és láthatjuk az eredményt a grafikonon. A grafikonkezelő egy külön alkalmazás, mely magában is futhat, sajnos más programmal nem osztozkodik a Graph.


[link]

Kiadványok szerkesztéséhez ismét egy másik program áll rendelkezésünkre: a Publisher, mely egy igazi WYSIWYG szerkesztő. Ha valaki látott már QuarkXPresst, valószínűleg ezt is tudja majd használni. A szövegek boxokba kerülnek az oldalon, az alapbox kivételével ezek sajnos nem linkelhetők. A boxok egy már kész szövegfilet kell tartalmazzanak, ha helyben akarjuk megszerkeszteni, a box létrehozásakor egy új .doc filet is létre kell hozni. A boxon belül a szövegek tetszőlegesen igazíthatók, méretezhetők, színezhetők vagy formázhatók, lehetnek átlátszóak, vagy ki is takarhatják egymást. A szöveget tartalmazó file kiválasztására a baloldalon egy file-kezelő ablak áll rendelkezésünkre, mely más eszközöknél természetesen más tartalommal is bír, például tartalmazhat stíluslapokat is. Ezen az oldalsó menüsoron van még a nagyításra és nézetváltásra szolgáló eszköz is.


[link]

A Publisher egyszerre 64 filet, 100 oldalt, 256 boxot és 500 grafikai objektumot (léniát) tartalmazhat, ez bőven elég egy kisebb könyv megszerkesztéséhez, ami nem csak egy háztartás igényeit elégíti ki, hanem akár egy kisebb kiadóét is. A Publisher más tekintetben is különleges, képes a háttérbe futni és előtérbe engedni egy tetszőleges másik alkalmazást, így ha egy szövegen vagy képen javítást kell végezzünk, nem kell kilépnünk a Publisher-ből.


[link]

A nyomtatás bármelyik alkalmazásból elindítható, az Output alkalmazás elindításával. Ez a program a számológéphez hasonlóan egy beépített alkalmazás, bármikor, bárhonnan elérhető. A telepített kimeneti eszközeinket mutatja, ikonosan az asztalon, mint a GEM 1 deszktopja volt. Érdemes megjegyezni, hogy az Output nem csak nyomtatóra, hanem file-ba is képes nyomtatni. Néhány verzióban megtalálható olyan bemenetek támogatása is, mint például a mikrofilm-digitalizáló (Camera).


[link]

Látható, hogy a GEM-mel az IBM PC ténylegesen egy komplett kiadványszerkesztéshez, kimutatások készítéséhez, rajzoláshoz és WYSIWYG szövegszerkesztéshez használható masinává válik, azaz egy komplett iroda egy dobozban.

(Folytatása következik!)

Linkek:
GEM: [link]
ToastyTech: [link]

A holdraszállás után a második nagy dolog, amit a fejlődő technikától az emberiség a múlt évszázadban elvárt, a személyi számítógépeken való kiadványszerkesztés és kimutatások készítése, WYSIWYG rendszereken. Az első ilyen rendszer már 1973-ban elkészült, no persze nem a nagyközönségnek, a Xerox PARC központjában az Alto névre hallgató számítógép, és ami sokkal fontosabb, egy grafikus keretrendszer, egyenlőre még ablakok nélkül, de objektumorientált rendszerben (később Alan Kay Smalltalk programozási nyelve / keretrendszere is futott az Alton, mely ablakokat, ikonokat és legördülő menüket is támogatott). Ezen a felületen futott a Bravo, az első WYSIWYG szövegszerkesztő, mely több szabadon méretezhető betűtípust, vektor- és pixelgrafikus képeket, és egyéb ínyencségeket támogatott, egy 606x808 pixeles, A4 méretű monokróm kijelzőn, így az Alto képernyőjén szó szerint az jelent meg, ami a papírra került. A Xerox nem fektetett sok energiát a technológia elterjesztésébe annak kifejlesztése után, így fejlesztéseik gyümölcsét először az Apple Computer Lisa nevű modelljének felhasználói élvezhették. Az IBM PC felhasználói nem voltak elkényeztetve ezen a téren, ugyan a PC a sok konkurens között is ipari standardnak számított, ezt a gép nem a képességeivel, mint inkább a mögötte álló vállalat révén érdemelte ki.

VisiCorp VisiOn

A VisiOn az első IBM PC-n futó GUI volt, 1983-ban, tíz évvel az Alto után hozta el a köznépnek azt, amiért a számítógépeket érdemes volt egyáltalán egy háztartásnak megvenni: grafikus, multitaszkingos operációs rendszer, szövegszerkesztővel, táblázatkezelővel, grafikon-készítővel, rajzprogrammal és még sokminden mással.

Többórás szenvedés után nekem is sikerül egy VisiOn rendszert elindítanom egy MESS emulátoron, úgyhogy lássuk, mit is lehetett 1983-ban kezdeni egy IBM PC-vel!




Első próbálkozásom ezt eredményezte, ez egy bootolható floppyról futó verzió – lenne, ha a VGA kártya kezelné. A VisiOn ugyanis csak monoCGA módban fut, 640x200, fekete-fehérben.




A második nekifutás már sikerült, ez egy virtuális merevlemezen lévő előtelepített rendszer, mivel az MS Virtual PC kudarcot vallott, MESS emulátoron. Érdemes megjegyezni, hogy a VisiOn csak Mouse Systems egérrel működik, ami manapság ritka, mint a fehér holló, de szerencsére a MESS-en belül emulálható. Minden indításkor a rendszer megkér minket, hogy kalibrálás céljából mozgassuk meg az egeret, ilyenkor pár kör lerajzolása után beállítja a mutató sebességét.




Bejelentkezés után a fenti kép fogad. A Services ablak talán a Windowsok Progman ablakának feleltethető meg, itt indíthatjuk el a már telepített alkalmazásokat, vagy telepíthetünk újakat, illetve innen érjük el az Archives ablakot, ami a dokumentumainkat és a Lomtárat tartalmazza, gyakorlatilag a file-kezelő szerepét betöltve.




Mint látható, a menük a helyhiány miatt szokatlan módon vannak megoldva, az ablakok keretei helyett egy Macintosos főmenü van az ablak alján, mely azonban minden ablakhoz használható, a funkció kiválasztása után az ablak kiválasztása és a paraméterek megadása következik, mindeközben a rendszer folyamatosan tájékoztat minket arról, hogy mit vár el, így ezzel az instant súgóval az is pillanatok alatt belejön a rendszer kezelésébe, aki először lát ilyet, habár meglehetősen kényelmetlen a drag&drop teljes hiánya, hiszen egy ablak áthelyezése is minimum 4 kattintás: Frame, ablak kiválasztása, bal felső sarok megadása, jobb alsó sarok megadása.




A VisiOn természetesen támogatja az egymást átfedő ablakokat, de nincs beépített taskswitcher-je, vagy az éppen képernyőn lévő ablakra kattintasz, vagy ha egy ablak takarásba került, a zavaró ablakot leküldheted ikonállapotba a Close paranccsal, mely neve ellenére nem lép ki az alkalmazásból. A lekicsinyített ablakok a jobb felső sarokban gyülekeznek, nem áthelyezhetőek, és egy 10 karakteres fejlécet kapnak, de ikont nem, mely alapján megállapítható lenne, hogy egy Word vagy egy Calc van-e a gomb alatt. Kinyitni az Open paranccsal lehet őket, vagy egyszerűen rájuk kattintva. A Full értelemszerűen teljes képernyősre nagyítja őket, a Frame pedig a megszokott módon működik.

A másik menüsor, mely az ablakhoz tartozik, az ablak alján fut, azonban sok funkció nem fér ki az apró keretekbe, ilyenkor a jobb egérgombot lenyomva tartva scrollozhatunk a menüben. Ugyanez a megoldás váltja ki a görgetősávokat is az ablakokban.




Kezdjünk el végre dolgozni! Megnyitottam a Word alkalmazást, mely egyből megkér, hogy nevezzük el a folyamatot, vagyis az ablakot. Ez nem a file neve, hanem amikor az ablakot ikon-állapotba kicsinyítjük majd, ez alapján különböztethető meg. A formázási opciók egy külön ablakban nyílnak meg a főablak oldalában, a legalsó főmenü Options kiválasztásával hívható elő. Mind a dokumentum, mint a beállítások listája a fentebb megismert jobbklikkes módszerrel görgethető, pár perc után nagyon kényelmes és természetes megoldásnak tűnik. A Word sokmindenre képes, de sajnos nem egy kimondott WYSIWYG editor, csak egy betűtípust és betűméretet ismer, mely fix szélességű, azonban a sorok tördelése állítható, csakúgy, mint a félkövér, dőlt, alá- és áthúzott betűk. A korabeli daisywheel és mátrixnyomtatók képességeit így is képes maradéktalanul kihasználni. A másolás és beillesztés funkciók itt fordítva működnek, mint ahogy azt megszoktuk, először a menüben kiválasztjuk, hogy másolni szeretnénk szöveget, majd a program felszólít, hogy adjuk meg a első és utolsó karaktereket, vagy sorokat, vagy akár oldalakat. Mint látható, a két végpontnak nem kell egyszerre látszania, és a jobbklikkes görgetéssel nem is kell máshova kattintanunk közben.




A VisiOn egy külön operációs rendszer. Egyedül a kernel platformspecifikus, az összes program ezen keresztül egy virtuális gépen fut, a VisiMachine-on, így a VisiOn elméletileg hordozható volt Unixra, CP/M-re és bármi másra. Maguk az alkalmazások VisiC nyelven íródhatnak, több alkalmazás futhat egymás mellett, ablakokban, és ezek képesek adatokat cserélni egymás között. Az alkalmazások közti adatcsere hasonlómód működik, mint a másolás dokumentumon belül, az alsó menüsor Transfer parancsával. Ezzel képesek vagyunk szövegeket vagy adattáblákat mozgatni két alkalmazás között, sajnos grafikákat nem.







Grafikonok készítéséhez a Graph alkalmazást használhatjuk. Először egy adattáblát kell készítenünk az Edit paranccsal létrehozunk üres táblát, mely alapértelmezetten éves bontást ábrázol. Ezek után a Series paranccsal elkezdhetjük feltölteni az adatokat (a series az egy éven belüli bontást adja meg, 1-12 lehet), majd periódusokra bonthatjuk ezt tovább. Mivel a Year mező tartalmára az egyetlen megkötés, hogy egy legfeljebb 4 jegyű szám lehet, az elnevezésnek nincs nagy jelentősége, a mezők számozását nyugodtan kezdhetjük bárhonnan.







Az adatok bevitelének a Done paranccsal vethetünk véget, majd a Graph főmenübe visszatérve folytathatjuk a munkát. Először a Data opcióval kiválasztjuk az imént létrehozott táblánkat, vagy betölthetünk egy korábbi grafikont is, és ha ez megvan, a Style-ban megadjuk, hogy nézzen ki a kimutatásunk. Végül a Plot paranccsal ki is generálhatjuk azt.




Végül munkánkat el is menthetjük, erre az alkalmazásokban egységes dialog-boxot találunk, mely a már említett Archives ablak teljes funkcionalitásával is bír, azaz itt is létrehozhatunk könyvtárakat, törölhetünk és mozgathatunk fileokat.

Ennyit a gyorstalpaló VisiOn tanfolyamról, ha az Enterprise visszavinne bárkit az időben, kérem ne felejtsen el hozni nekem egy lemezt!

(Folytatása következik: GEM)

Linkek:

ToastyTech: [link]
MESS: [link]