Első oldal

"...Nyerd meg nekem mindenképpen!" Ezzel a biztatással/utasítással indultam neki a Győri Közlekedési Hét alkalmából rendezett Alleycat versenynek.
Erről azt kell tudni, hogy az alapötlet biciklis futároktól származik, ők találták ki maguknak. A verseny lényege, hogy minél gyorsabban juss el A pontból B pontba, onnan C pontba, C-ből D pontba és így tovább. Útvonal nincs meghatározva, csak az ellenőrzőpontokat kell érintened. FYI: Ezek általában este vannak, vagy késő délután, tehát lámpa sem árt. Ez az original Alleycat verseny.

Mivel ez az első ilyen típusú bringaversenyem, nincs nagy összehasonlítási alapom. Amin mi vettünk részt, kicsit mondhatni városismereti verseny volt, bringázással vegyítve. No de ne szaladjunk ennyire előre.

Elég régóta tervezgettem, hogy el kéne menni egy ilyen vicces versenyre. Sok biciklis ismerősömtől hallottam már nagyon pozitív élménybeszámolókat, mégsem tudtam teljesen elképzelni, milyen is lehet egy ilyen móka. A mostanira egy barátnőm hívott el, mondván, az ő csapattársa lemondta.
Oké! Kaptam az alkalmon, régi vágyam teljesülhet. Viszont az újonnan épült single-speed kétkerekű Pesten volt a kollégiumomban, akkor azt haza kéne hozni. Dilemma: Vigyem? Ne vigyem? Azt tudni kell, Győrben még volt egy másik bringám, a Kelly's montim, de ha már verseny, az újjal akartam feszíteni :).

Egy átlagemberhez képest viszonylag sokat biciklizek. Körülbelül évi 3000 km-t.

A mostanában nagyon divatos Facebookot én is előszeretettel használom, itt bukkantam rá erre a versenyre is. Egy barátomtól is jött az email, "XY invited you to the event...". Az első pillanatban törölni akartam, de aztán megnéztem jobban, hiszen ő nem szokott nekem mindenféle nyereményjátékról és bulikról ilyen-olyan üzeneteket küldözgetni. III. Peppe Kerékpár Ravazd-Tényő időfutam verseny. Ennek bizony a fele sem tréfa, elolvastam, mit takar ez az egész, majd gondolkodás nélkül nyomtam: "Ott leszek!".

Az időjárástól féltem kicsit, mert előtte két napig esett, a verseny napjára pedig 18 és 12 mm csapadékot írtak, orkán erejű széllel. Bíztató ;)

10:35-re volt írva a rajtom, így Győrből 9 óra magasságában indultam el, egy barátommal, aki jött szurkolni nekem. Az út nagyjából 30 percig tartott, rossz előjelként végig esett az eső. A szervezés pozitívumának tartom, hogy a faluban több helyen polgárőrök mutatták az irányt, mi merre, sőt egy-két helyen még tábla is ki volt rakva, hogy mindenki könnyen és gyorsan odataláljon. Mikor leparkoltunk a rajttól 300 méterre, elállt az akkor már csak szemerkélő- eső. Ennek nagyon örültem, mert nagyon nem szeretek esőben tekerni. A rajtnál 30 másodpercenként indultak a versenyzők, ami nagyon jó lett volna, ha nem pont a startkor vagy utána pár perccel értek volna oda a jelentkezők. Emiatt volt egy kis galiba, de valamilyen egyéni időt emlegettek többen, úgyhogy biztos megoldották valahogy. Becsekkoltam, mint 192-es sorszámú induló.
Az ismerősömmel, aki meghívott, találkoztam a bemelegítés során. Mesélte milyen balszerencsésen járt: 28-as rajtszámmal elég korán elindult, de vissza kellett fordulnia körülbelül 4 kilométer után, mert a váltója, amit tegnap rakott össze, megtagadta a precíz működést. Össze-vissza váltogatott, dobálta a láncot. Próbálta megszerelni, de nem sikerült, így búcsút intett a 2000 forintos nevezési díjnak. A pólót a végén ő is megkapta, és eltervezte, hogy a következő héten visszajön és letekeri már azért is, hogy megtudja milyen időt ment volna.

Elég régen írtam utoljára, már nem is emlékszem, mikor. Tervben volt, hogy az idei Balaton-körről is írjak egy szösszenetet, de ezer egyéb dolgom volt, így hát, kimaradt.

A mostani írásom a május 29-edikei túránkról fog szólni, ahova apummal, anyummal és egy kedves barátommal, Barnabással mentem el.

Édesapám jó 10-15 évvel ezelőtt nagy túrázó volt. Sokat járt a Magas-Tátrába, egy jól összeszokott társasággal. Minden évben tervezzük, hogy elvisz minket oda, de valami állandóan közbeszólt. Most, igaz nem a Tátrába, de sikerült eljutnunk túrázni.

Az uticél a Mixnitz melletti Medveölő-szurdok volt. Reggel hétkor találkoztunk a túra többi résztvevőjével, a Mosonmagyaróvár melletti benzinkútnál. Több csapat is jött volna, de mindenkinek más, halaszthatatlan programja volt, így összesen 3 autóval vágtunk neki a közel 250km-es, csaknem 2,5 órás útnak.Reggel 9 óra körül érhettünk a hegy lábánál lévő parkolóba, majd miután mindenki reggelizett és összekészülődött, elindultunk felfelé.

Tavaly februárban határoztuk el először testvéremmel: meghódítjuk a Balatont! Ez motivált minket a táv letekerésekor. Sikeresen le is tudtuk az akadályt.
Idén márciusban újra felvetődött a kérdés: akarunk-e menni? Persze, vágtam rá azonnal. Be is fizettük az előleget, ezzel a készülés le is volt tudva.

Az ominózus hét hétfőjén, azaz csupán 5 nappal a túra előtt szülői unszolásra felpattantunk biciklinkre és irány a Szigetközi bicikliút, edzés gyanánt tökéletes lesz. 30km-t tekertünk le, 32km/h-s átlaggal ami nem mondható túl rossznak. Efajta tréninget minden napra beterveztünk. Kedden, ez kedv és idő hiányában kimaradt, de "szerdán tuti megyünk". Hát ennek betett egy nem túl kellemes esemény, ami miatt tesóm kicsit jobban kérdezgette tőlem, van-e kedvem elmenni, még így is? Engem nem hatott meg túlságosan a borulásom, úgyhogy öntöttem bátyámba egy kis lelket és minden mehetett a régi kerékvágásban.
Pénteken délután Flow-nak be kellett ugrania a belvárosba, de mikor a hídon tekert át, egy nagyon magabiztos biciklis nem húzódott le gyalogos/biciklis járda szélére, ennek következtében összeakadt kormányuk. Szép esést követően tesóm kétkerekűjének hátsó váltóját tartó fém kar szerencsésen elgörbült, amit végül sikerült itthon nagyjából elhárítani. Célszerszámok: 3m hosszú acélrúd és egy betonvéső. Eset letudva, karján keletkezett sérülés saját bevallása szerint rendben volt. Ez aztán a jó előjel:).
Ezen a napon még elmentünk vásárolni is.
Amit vittünk /ha valaki kedvet kap hasonló bolond tetthez/:
-fejenként 2 szendvics /kibírtuk volna ennyivel végig, de megálltunk egy 10essel a vége előtt egy hamburgerre/
-2x 1,75 liter üdítő /amelyből fél liter víz volt (nagyon jól tettük hogy vittünk)/
-2x 1 energiaital
-2x 1 Powerade
-2x 4darab Cerbona müzliszelet + 2db Sport szelet
-2x 1 alma
-2x 1,5 zacskó szőlőcukor
-naptej
/-fejenként egy bicikli/

Elég régen írtam ide, gondoltam, tegnapi történetemet megosztom veletek.

Csütörtöki nap volt, verőfényes napsütés, egyetlen felhő sem volt az égen. Előző nap derült ki, hogy Győrben lesz egy gyakorlócég kiállítás/konferencia, az Egyetemi csarnokban. A mi osztályunk is készül valami ehhez hasonlóra, így aztán osztályfőnökkel fogtuk magunkat 5ödmagammal, és megbeszéltük hogy fél10kor, Jedlik Ányos iskolánk portáján találkozunk, onnan indulunk együtt. Ez volt kedden.
Este éppen készülődöm alváshoz, köszöngetek el emberektől IM programokon, mikorisnem egy barátom megemlíti, hogy mégiscsak be kellene menni első órára, mert ofő nem tudta lebeszélni igazgatóval. Szívtuk a fogunkat, azonban nem volt mit tenni.
Lezajlott az első irodalom, fél 10kor gyülekezünk. Én szokásomhoz híven aznap is kétkerékenmentem iskolába, méghozzá eme drótszamárral:

Pár nappal ezelőtt szöget ütött a fejembe a gondolat, le kéne írnom mi is történt velem nemrégiben. Íme:

Bavaria

Izgalmas egy hetet töltöttem el Németországban augusztus elején. Az elején kezdeném amikor is édesapám feltett nekem egy kérdést bő fél évvel előtte. Van-e kedvem a Making Friends programhoz? Persze de mi is ez- merült fel bennem a kérdés. Egyfajta cserediák-program, választható országba, ahol az e.on energiakereskedő működik. Mondom frankó, van kedvem.
Repjegyet e.on fizeti, nekem csak azt kell állnom amíg itt van a gyerek. Pár hónap múlva kapom a mailt hogy itt a kérőív amit ki kellett volna tölteni tegnapra. Na nyomás nekiestünk este, persze angolul. Megvolt, beküldtük. Első helyen természetesen Hollandia állt, második Finnország, majd az Egyesült Államok. Három uticélt kellett megadni. Ezzel le is tudtuk, jó sok időre el is felejtődött.
Egyik délután sulibólhazafelebuszonzenéthallgatva, csörög a telefon. Apa kérdezni akarok-e németekhez menni, mert máshova nem lehet. Már beleéltem magam hogy megyek a fű hazájába, Amszterdamba, ezért kis győzködés után beleegyeztem.
Eljött a nap összepakoltunk ki Pozsonyba, fel a repülőre /természetesen késett :)/. Leszállás a müncheni reptéren, hát elég nagy, kb. 2 Baross ut-nyi üzlet, étterem, ami csak szem szájnak ingere. Kicsekkolok, ott várnak rám, könnyű volt megismerni mert előzőleg kaptam pár információt a családról és a 16 éves legényről. Ott várt rám ő, a 17éves testvére és az anyjuk. Okéhelló "I'm Andrew". Mentünk is a c-s merci felé, ami a parkolóban várt minket. A hazafele út csöndes volt nem nagyon volt miről beszélni, csak a szokásos általánosságban, jól utaztál, milyen volt, stb...
Megérkeztünk, körbemutogatták a szobákat, mi merre, egész normális szobát kaptam, középen egy függőággyal. Kipakoltam, átadtam az ajándékokat, ezután az utunk az uszodába vezetett, ahol végülis csak napoztunk, mert el kezdett esni, de megismertem a barátosnőjét és még egy lányt. Hazafele felvettük a testvérét, Dorothy-t. Este, mint megtudtam minden évben megrendezett fesztiválra mentünk, ami a város /most sem tudom a nevét/ sörének a fesztiválja volt. Olyasmi mint itthon a búcsú, de itt volt még egy hatalmas sörsátor, sörpadokkal és sok sörrel. Elsőre egy radlert kért nekem a gyerek, aztán mondtam magamban, ha ez a sör itt, nem iszom többet. Másodiknak már egy normálisabbat kaptam, Augustiner volt a neve azt hiszem. Egész jó volt. Éjfél körül elhagytuk a fesztivált és hazamentünk.