Tavaly februárban határoztuk el először testvéremmel: meghódítjuk a Balatont! Ez motivált minket a táv letekerésekor. Sikeresen le is tudtuk az akadályt.
Idén márciusban újra felvetődött a kérdés: akarunk-e menni? Persze, vágtam rá azonnal. Be is fizettük az előleget, ezzel a készülés le is volt tudva.

Az ominózus hét hétfőjén, azaz csupán 5 nappal a túra előtt szülői unszolásra felpattantunk biciklinkre és irány a Szigetközi bicikliút, edzés gyanánt tökéletes lesz. 30km-t tekertünk le, 32km/h-s átlaggal ami nem mondható túl rossznak. Efajta tréninget minden napra beterveztünk. Kedden, ez kedv és idő hiányában kimaradt, de "szerdán tuti megyünk". Hát ennek betett egy nem túl kellemes esemény, ami miatt tesóm kicsit jobban kérdezgette tőlem, van-e kedvem elmenni, még így is? Engem nem hatott meg túlságosan a borulásom, úgyhogy öntöttem bátyámba egy kis lelket és minden mehetett a régi kerékvágásban.
Pénteken délután Flow-nak be kellett ugrania a belvárosba, de mikor a hídon tekert át, egy nagyon magabiztos biciklis nem húzódott le gyalogos/biciklis járda szélére, ennek következtében összeakadt kormányuk. Szép esést követően tesóm kétkerekűjének hátsó váltóját tartó fém kar szerencsésen elgörbült, amit végül sikerült itthon nagyjából elhárítani. Célszerszámok: 3m hosszú acélrúd és egy betonvéső. Eset letudva, karján keletkezett sérülés saját bevallása szerint rendben volt. Ez aztán a jó előjel:).
Ezen a napon még elmentünk vásárolni is.
Amit vittünk /ha valaki kedvet kap hasonló bolond tetthez/:
-fejenként 2 szendvics /kibírtuk volna ennyivel végig, de megálltunk egy 10essel a vége előtt egy hamburgerre/
-2x 1,75 liter üdítő /amelyből fél liter víz volt (nagyon jól tettük hogy vittünk)/
-2x 1 energiaital
-2x 1 Powerade
-2x 4darab Cerbona müzliszelet + 2db Sport szelet
-2x 1 alma
-2x 1,5 zacskó szőlőcukor
-naptej
/-fejenként egy bicikli/

A 3/4 4-es kelés kicsit megviselt mindekettőnket, de mivel ~10körül lefeküdtünk, nem volt akkora trauma :).
4:10-kor már el is indultunk, végigsüvítettünk Győrön ki a 82-esre onnantól meg sem álltunk Siófokig. Forgalom várakozásokhoz híven nem volt, egy Opel /talán Vivaro/ 100-zal söpört előttünk majdnem végig/falu-város beleértve/.
Nagyobb zűr nélkül megérkeztünk 5:30-ra Siófok belvárosába, ahol végülis leparkoltunk VW Polo Classic autónkkal, kivettük a bicikliket, majd követve a kerekezőket beálltunk a regisztrációs sorba, szerencsére kétfelé volt választva/előregisztrált és nem regisztrált-ra/.
6-kor átvettük a csomagunkat.

Tartalma

Feladták ránk a karszalagot, és kérték, hogy álljunk be a tömegbe. Hehh... Még mit nem, fogtuk magunkat, visszatekertünk a kocsiig, beszórtuk a zacskókat, megcsináltam a fékemet, majd mindezek után nekivágtunk "kis" túránknak. Még az első 2km-en bedobtuk az energiaitalokat, és egy-egy Cerbona-szeletet.

Nem volt melegünk azt elárulhatom, pont jó volt az a pulcsi és hosszúnadrág amit vittünk. Szokásunkhoz híven másfél kilométer után befordultunk egy zsákutcába, "Ha így folytatjuk, lesz egy 250km is :)". Megtaláltuk Siófokon nagyjából az egyetlen utat amin teljes egészében útfelbontás volt, melyen nem volt a legkellemesebb haladni. Sebaj, kibírjuk.
Lehagytunk vagy 8-12 embert mialatt Balatonvilágoson végigértünk, örültünk is, nagyjából elsők vagyunk /persze ezt tudtuk, hogy nem igaz :P/. Ezután hosszas tekerés következett egyetlen, nagyobb megszakítással: Gábor csomagtartójának rögzítőcsavarjairól az anyacsavarok leestek. Nincs probléma, van gyorskötözőnk. "Ajajj", jött a felismerés: nincs gyorskötözőnk. Kocsiban maradt. Szerencsére vittünk szigetelőszalagot, mellyel az út végéig nem volt baj. /Megjegyzés: bárhová mész túrázni, gyalog, bicajjal, autóval mindig legyen nálad!/
Ezek után ha jól emlékszem 2-szer álltunk meg, nagyon jó tempót tudtunk tartani közel 27km/h-s átlagunk volt egészen Révfülöpig.

Ebben a városban, mikor átkeltünk egy vasúti átjárón, ivászathoz készülődtem. Kormány elenged, kulacs ki, mikor befejeztem kulacs vissza, de kicsit nyújtózkodtam is. <- Ezt nem kellett volna, mivel egy rovar /szerintem darázs/ megtelepedett a szemgödrömben, kicsivel a szemem alatt. Adtam neki 5mp-t hogy húzzon el, de mikor többszörös felszólítás után sem engedelmeskedett, testi fenyítést alkalmaztam. Megpróbáltam lelökni, de ebben a pillanatban hatalmasat csípett a szememtől 2 centire. Ez már több volt a soknál, egy határozott mozdulattal levertem magamról, a többire nem nagyon emlékszem, mert nagyon hirtelen történt, talán visszafogtam a kormányra és akkor, vagy még előtte, de keresztbefordult a kormányom, én pedig egy nagy PUFF-al előreestem az aszfaltra.

Mindkét tenyeremen mély zúzódás, ujjaimon szintúgy /talán ez zavart leginkább/. Szerdán a jobb alkaromat nyúztam le, most sikeresen végigszántottam balt, és vállamat. A legnagyobb seb mégis a lábamon keletkezett. Bátyám, egy ápoló szakértelmét lepipálva mosogatta a kulacsban maradt vízzel az összes pontot, ahol véreztem, én pedig zsepivel törölgettem ki a koszt-mocskot belőlük.

Pihenőnél unatkoztam

Kb. negyed órát ültem ott, a saját vértócsámban :), majd egy arra járótól megkérdeztük merre van a gyógyszertár, mondván viszonylag nagyobb település, csak van neki ilyene. Segítőkészen elmagyarázta, mi pedig eltekertünk oda. Első gondolatom, minek ide gyógyszertár, zsepit rá szigszallaggal körbetekerem és meg van oldva. Flo nem hagyta ezt, és feltekertünk a gyógyszertárig.

Ott még kellett várni kb. 10 percet egy nénire, de kibírtuk. A lényeg, hogy már nagy baj nem lehet. A gyógyszertáros nő is nagyon szívesen segített, adott fertőtlenítős vattát, azzal áttörölgettem a kritikus pontokat, majd vettünk 2 fajta ragtapaszt, egy 10x12cm-eset/az 5x7es túl kicsit volt a lábamra/ és egy normál méretűt. A gyógyszerész annak rendje és mondja szerint elmondta leglább 3szor, hogy fúú, ez milyen jó, meg ezüst, meg arany, meg vízálló, meg repülni is tud, ha népi afrikai dalokat énekelünk neki. Félre a tréfával, bekötöttük, ellátuk, minden jó volt. Megköszöntük a segítséget és felkerekedtünk.

Biciklimben nem sok kár keletkezett. Szép nagy nyolcas lett benne, amit egyetlen kitört és két meggörbült küllő okozott. A túra hátralévő 2/3-át így első fék nélkül tettem meg.

Gábor próbálkozott a demoralizálással, menjünk vonattal és ehhez hasonlókkal, de megmondtam neki, rám nem tudja fogni, hogy feladtuk. Tenyérsérülésem zavart a legjobban, mert nem tudtam a kormányom végeit fogni, amit általában szeretettel szoktam. Ezzel a kis borulással szépen elvesztettünk 1 órát. Többen megelőztek minket és az átlagunk is jól leromlott, utána nehéz volt visszarázódni a monoton tekerős menetbe. Hajtásban annyira nem zavart a seb, azzal nem volt gondunk. Mintha Flo-t jobban megtörte volna mint engem. /Vagy csak én kaptam erőre?/

Ezután kicsit lassabban haladtunk, bár nem rossz tempóban. átlagunk 25ig esett vissza, de engem az egy óra kiesés jobban aggasztott, mint az a kis fájdalom.

Mikor átértünk a déli partra, onnantól egy mélypont kezdődött /egészen a Siófok-tábláig :)/.
Egymás után tömtük magunkba a táskában lévő kajákat, Flow nem kis örömére, hsizen ő vitte a táskát.
Keszthely után 20-30km-re el kezdett fújni a szembeszél, aminek annyira nem örültünk. Onnan fokozatosan kezdtünk átkapcsolni zombi-üzemmódra, ami annyit tesz, hogy tekintet előre, vagy le aszfaltra, és némán tartjuk a sebességet. Itt a táj ugyan olyan maradt majd 80km-en át. Jobbra vasút, balra teljesen ugyanolyan házikók. Kb. 20percenkénti párbeszéd:

-Kezed?Fáj?
-Ja.

-Tempó jó?
-Ja.

-Váltó bírja?
-Ja.

... és ehhez hasonló épületes dialógusokkal törtük meg a csendet. Többször megálltunk, kb. 4-5-ször, ebből kettő volt hosszabb. Az utolsó megállónál terveztünk be egy hamburgert. Ami mégsem volt olyan egyszerű, mondván még nincs szezon, 20ból 1 büfé volt nyitva. 30km-en keresztül kerestünk egy olyan kajáldát, ahol kaphattunk volna 2 jól megsütött, finom és zamatos hambit. Ám a sors úgy akarta hogy csak a Siófok-üdülőtelep táblánál leljünk rá az erre alkalmas vendéglátóipari egységre. Hadd ne mondjam, mennyire jól esett az egész napi szőlőcukor és két szendvics után egy meleg sajtos-hambi.

Miután elfogyasztottuk, gyorsan lenyomtuk a maradék pár kilómétert és visszaérkeztünk a móló parkolójához, a reggeli regisztráció és gyülekezés központjához. Sehol senki, így hát fogtuk magunkat, és visszakerkeztünk a kocsihoz. Beszórtuk a cangákat, és újabb ~110 kilométeres útnak néztünk elébe. Még Siófokon belül betértünk egy benzinkúzhoz, ahol vettünk két bureket és folyóügyeket intéztünk.
8 óra magasságában értünk haza, de nem volt elég ennyi tekerés, mert kaja, fürdés és kötésátragasztás után biciklivel mentem be a városba, hogy barátaimmal találkozzak.

Szum.: 210km, 11óra bruttó, ebben benne volt az egy órás kényszerpihenő is, nettó átlag: 24km/h.

Logo

Köszönöm, hogy végigolvastátok beszámolómat, remélem tetszett.
A túra hivatalos oldala: http://www.balatonkor.hu/