Pár nappal ezelőtt szöget ütött a fejembe a gondolat, le kéne írnom mi is történt velem nemrégiben. Íme:

Bavaria

Izgalmas egy hetet töltöttem el Németországban augusztus elején. Az elején kezdeném amikor is édesapám feltett nekem egy kérdést bő fél évvel előtte. Van-e kedvem a Making Friends programhoz? Persze de mi is ez- merült fel bennem a kérdés. Egyfajta cserediák-program, választható országba, ahol az e.on energiakereskedő működik. Mondom frankó, van kedvem.
Repjegyet e.on fizeti, nekem csak azt kell állnom amíg itt van a gyerek. Pár hónap múlva kapom a mailt hogy itt a kérőív amit ki kellett volna tölteni tegnapra. Na nyomás nekiestünk este, persze angolul. Megvolt, beküldtük. Első helyen természetesen Hollandia állt, második Finnország, majd az Egyesült Államok. Három uticélt kellett megadni. Ezzel le is tudtuk, jó sok időre el is felejtődött.
Egyik délután sulibólhazafelebuszonzenéthallgatva, csörög a telefon. Apa kérdezni akarok-e németekhez menni, mert máshova nem lehet. Már beleéltem magam hogy megyek a fű hazájába, Amszterdamba, ezért kis győzködés után beleegyeztem.
Eljött a nap összepakoltunk ki Pozsonyba, fel a repülőre /természetesen késett :)/. Leszállás a müncheni reptéren, hát elég nagy, kb. 2 Baross ut-nyi üzlet, étterem, ami csak szem szájnak ingere. Kicsekkolok, ott várnak rám, könnyű volt megismerni mert előzőleg kaptam pár információt a családról és a 16 éves legényről. Ott várt rám ő, a 17éves testvére és az anyjuk. Okéhelló "I'm Andrew". Mentünk is a c-s merci felé, ami a parkolóban várt minket. A hazafele út csöndes volt nem nagyon volt miről beszélni, csak a szokásos általánosságban, jól utaztál, milyen volt, stb...
Megérkeztünk, körbemutogatták a szobákat, mi merre, egész normális szobát kaptam, középen egy függőággyal. Kipakoltam, átadtam az ajándékokat, ezután az utunk az uszodába vezetett, ahol végülis csak napoztunk, mert el kezdett esni, de megismertem a barátosnőjét és még egy lányt. Hazafele felvettük a testvérét, Dorothy-t. Este, mint megtudtam minden évben megrendezett fesztiválra mentünk, ami a város /most sem tudom a nevét/ sörének a fesztiválja volt. Olyasmi mint itthon a búcsú, de itt volt még egy hatalmas sörsátor, sörpadokkal és sok sörrel. Elsőre egy radlert kért nekem a gyerek, aztán mondtam magamban, ha ez a sör itt, nem iszom többet. Másodiknak már egy normálisabbat kaptam, Augustiner volt a neve azt hiszem. Egész jó volt. Éjfél körül elhagytuk a fesztivált és hazamentünk.

A sör

Másnap kissé hosszú és fáradságos autóúttal jutottunk el Neuschwanstein kastélyához. 1 órát vártunk az autóban. Végre kiszálltunk, de valami nem stimmelt ezzel a nagy tömeggel. Kedden! Körbenéztünk, és egy kocsisor hosszúságú embersort találtunk. Anyuka minjárt be is állt, mi körülnéztünk, ettünk egy pizzát. Ez körülbelül 1,5 -2 órát vett igénybe. De ekkor rádöbbentünk mi áll a jegyen. 17:25. Ez volt fél 2kor. Pff erre nem számítottunk, de ha most már megvettük a drága belépőt, ne mennyünk haza. Sétáltunk kb. 3órát ezután elindultunk a vár irányába. Ott még 1 órát vártunk mire sorra kerültünk. 5 percenként engedtek be 50 embert. és mi 4 órát vártunk. Na ez a sok ember. körbementünk, varázslatos tényleg az egész vár, csak sajnálatos hogy nincs befejezve. Persze amikor visszafele mentünk már az ajándékbolt nem volt nyitva. Jellemző. Fél 8ra értünk haza vagy fél 9re.

A kastély

Azt mondja a Florian mennyünk ki a fesztiválra, most jó lesz a zene. Oké mennyünk. Volt ott minden, padonugrálás, hányás, éneklés, sörivás. Zene sem volt rossz.
Következő nap keltenek hajnal hasadtával, hogy gyere fél óra van a vonatig. Jó-jó de hova? Münchenbe. Kapkodás, kaja, stb., lekéstük, következőre várhattunk egy fél órát, de ez van. Srác nagyon szótlan volt szóval a nagy eszmecserék elmaradtak. Vonaton aludtunk egyet, majd Münchenben felültünk egy városnéző buszra. Körülnéztünk gyalog a vásár negyedben, Dior, Dolche & Gabbana és ezekhez hasonló üzletekbe botlottunk. Érdekes volt. Ezek után kajaidő volt szóval beültünk München legnépszerűbb éttermébe, az itthon is ismert sör HB étterembe. Bajor specialitás, egész tűrhető volt. Még ebéd közben csatlakoztak hozzánk Florian barátai. Kaja után metró, meg földalattiztunk egy órát kb., míg elértünk az olympia parkba, de mielőtt még itt körülnéztünk volna, feltűnt egy épület, ami szinte sugallta, hogy gyere be zabu. Hát persze hogy a BMW múzeum volt ;) Na itt aztán volt pár orgazmusom, csak néhányat ezek közül: M6 cabrio fullextrásan, X6 kb. ugyan ilyen felszereltséggel, M5 extrákat nem kell mondani, és pár ehhez hasonló nyalánkság :P. Itt megittunk egy kv-t, meg ki-ki amit akart, megjegyzem ~1k HUF volt egy sima kávé. Végeztünk itt, engem mondjuk nehéz volt kirángatni :)

Az autóm

Ezután következett az olympia park, stadion és a torony. Toronyban fényképezgettünk, nézegettünk, miegymást. /Budapestet megtaláltam a feliratokon, és most már Győr is bent van a vendégkönyvben/ körülnéztünk ott, majd felszálltunk a metróra, majd állomás, majd vonat vissza. Este activity-zni próbáltunk. Német kártyákkal, angolul. vicces volt körülöttem 3 szótár :) Másnap reggel senki nem volt otthon. Felkelünk fél 10 körül, kaja, készülődés, majd betekertünk a városba. Meglestük a sörmúzeumot, és a várost. Kis város volt 1500fővel azt hiszem. Délután pedig elmentünk tekerni. Én a versenybicikliével, fele karbon, kb. 3kiló össze vissza, ő pedig egy kb. 150k-s "szarral". Mentünk egy gyors 50km-t, majd vissza. Este megjött a családapa is, aki Romániában dolgozik, minden héten oda-vissza repül. Nem bírnám.
Következő nap Münchenbe mentünk újra, a Deutsches Museum-ot akartuk megnézni, de körülbelül a kastélyhoz hasonló sor fogadott minket, és az esőn nem volt kedvünk ácsorogni. Ezért jött a csel, múzeum másik része repülő kiállítás volt, ezért odaautóztunk. Érdekes volt. Helyből felszálló utasszállító? Jabocs. Ezután belevetettük magunkat a bowling rejtelmeibe, 1órás bowling alatt pultoscsaj telefonszáma?:P Este poker party volt.
Következő nap reggelén Regensburgba mentünk.
Vasárnap a pihenés jegyében telt. Rokonok jöttek, családi ebéd, darts, poker miegymás. Este instrukció: holnap 9kor indulunk. OK. 9kor???? Mi? Nekem egy fél2es indulás van a papíron. Jó, lehet, messze van, csinálunk előtte valamit, nem tudom. Telefont felhúztam 8:20ra, összepakolás, kaja minden jó legyen, idő legyen.
Erre felkeltenek 8kor. Reptéren alig találtunk parkolót, bent minden csekkolókapunál hatalmas sor. Észrevesszük vannak automaták. Hú fantörpikus! Én már majdnem végeztem, bankkártya kellett hozzá, készen voltam, már csak az utolsó kérdés volt hátra, egyedül utazik? Erre a nővére mindjárt rányom előttem hogy NEM. De Floriant már nem tudtuk normálisan becsekkolni, mert olyan jegyet keresett a gép, hogy valakivel együtt. Pedig ez nem így volt. Külön utaztunk, még a jegyek sem egymás mellé szóltak. Szóval állhattunk be a sorba. Elvették a csekkolásnál az új zselém, naptejet, tusfürdőt, mert bennfelejtettem a fürdős cuccaimat a hátizsákomban. Ez van. :/ .
Kb. volt fél óránk a gép indulásáig, az kajálással, beszélgetéssel pénzváltással meg olimpia nézéssel telt. A kifutón a felszállóhely mellett, körülbelül 10 percet álltunk, mert nem tudtunk felmenni, annyi gép szállt le-fel. Ugye végül kiderült rosszul tudtam az időpontot, szóval telefonálni akartam haza hogy jöjjenek előbb. Mikor nem tudok telefonálni és sms-t küldeni?? Amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Ez van. A gyerekéről írtam, hogy jöjjenek előbb, de nem voltam benne biztos hogy elolvassák. Csak reménykedtem. Leszállunk, csomagokat meg ilyeneket kiszedünk, megjöttünk Pozsonyba. Ősök sehol, másik terminálnál hátha ott lesznek, futás oda, sehol senki. Mondom ez nem lesz jó, kezdtem parázni, mi lesz, most egy órát itt várhatunk vagy többet, míg ideérnek, vagy csak akkor amikor ők tudták hogy megérkezünk. Ebben a pillanatban láttam meg anyum, aki integetve jött felém. Hatalmas puffanással esett le a kő a szívemről. Huhh, ezt megúsztuk. Azt egy másik írásban fogom leírni mi volt itt, Magyarországon.
Coming soon...