Minden nap arról szól, hogy dolgozok. Remek egyébként, mert imádom amikor mindig van mit tenni, de talán most kicsit zsufi lesz ez a március. A heti zh, család, barátnő, és koncertek. Sok koncert. Minden hétvégére jut majd egy, ami remek és ha nem koncert jut akkor próba lesz. Természetesen itt még nem zárult be a kör, mert a webes melómmal is haladnom kell, szóval ez most megint csak ennyi. Semmi időm nincs. Pontosan annyi, hogy meghallgattam ezt a számot, tegyétek ti is

--> !!

béke

Hejhó! Eltelt egy újabb hét, megint nem jelentkeztem, mert nem volt jelentős gondolat egy ideje, de most úgy érzem megosztom veletek, hogy már több mint egy éve vagyunk együtt szerelmemmel. Örülünk, jól vagyunk, ó je. Szeretem, ő az életem STOP!

Új szemeszter is, tavasz is lassan, tök jó. Egyik nap hóban sétálok, másik nap sört iszok, valentin nap is jó volt, mert nagyon szeretem a barátnőmet, viszont most itthon vagyok. Csend van nyugalom van. Bepöccintettem a kedvenc hangrendszeremet, és .... Hosszú heteket vagyunk távol egymástól és ilyenkor mindig olyan szépen szól. Gyönyörű!

Készen állok! Jöhet az új félév. Már a koleszban vagyok, egy igazi film ínyencséget nézek: A parfüm. Mindenkinek ajánlom aki picit is oda van az érdekes filmekért, mert ez az. Jövő héten kipróbálom az új órarendemet és megállapítom, hogy ismét rossz.

-->

Dob vagy Motor? Ha eladom a jelenleg pihenő pályára állított dobfelszerelésem, akkor vásárolhatok belőle egy felső kategóriás robogót. Na de a nagy dilemma, hogy azért mert már 3 hónapja pihen a hűn szeretett hangszer, vajon örökre pihenni is fog? Hát nem tudom. Az biztos, hogy a kettő együtt lenne a legjobb, de költségvetésem erre nincs.

Minden vizsgán túl, szerintem korrekt eredmények születtek. Ideje kipihenni az átvirrasztott éjszakákat, és kicsit csak magammal foglalkozni, aztán már jön is a második bedobás. Így visszagondolva megérte hajnalig fennmaradni és tanulni, habár ez akkor nem is tűnt így, hiszen a hátam közepére se kívántam volna az egészet. Na mindegy szép hétvégét!

-->

Netezgetek, élem az életet, tanulok, persze youtubezok is... mintha szaggatna a dolog. Nem lenne olyan zökkenő mentes a szörfölgetés. Thinkpadem úgy döntött, hogy 1190Mhz pont elég lesz mindenre. Pompás. Na de ez hogy? C2D T7700, Win7, AC mode. Csak úgy jelzem hogy nem értem. Nincs bent az akku. Minek cibáljam magammal, ha egyszer úgy is asztalon fogom használni a gépet. Namost az történt, hogy akku kímélős módban maradt a laptop. 0.79V-t kap a proci, 6x szorzót, 190-s FSB-t, és így az össz eredmény ~1.1Ghz. Na de adapterről vagyok az istenért. Win7 teljesítménycentrikós mód nem ér semmit. Bios-ban intel speed step OFF nem ér semmit. Minden power management beállításnál Max Perfm. nem ér semmit. Hans, mi van veled?!

It's Sucks!

-->

Jó volt találkozni azokkal az arcokkal akik tulajdonképpen nem is olyan régen még a mindennapjaimat, az én kis világomat jelentették. Őszintén sokkal kevesebbet vártam a dologtól. Olyasmit képzeltem el körül-belül, hogy egy fél órát jópofizunk, aztán szevasz mindenki. Nem így történt, sőt! Habár a múlt továbbra is lezárva maradt, ami szerintem helytálló, önfeledten beszélgetett mindenki. Mindenki megismert mindenkit, még az is csekkolva lett, hogy feltörtem valakinek a psp-jét. (fogalmam sincs srácok ) Összefoglalva egy péntek esti sörözésnek tökéletesen megfelelt. Nyugodt szívvel pihenhetek, ám azért nem teljesen. Szerelmemmel összekaptunk egy picit. Helyesbítek, nem veszekszünk, mert tényleg nem. Egyszerűen vigyáz rám, és én köszönöm ezt nagyon. Tényleg nekem van a legklasszabb csajom a világon, igen így érzem. És amíg így érzem, nincs oka aggódni. Természetesen ezt neki is elmondtam, de ez a nőknél nem ilyen egyszerű. Tudom... aranyos nemigaz?

Korábban nem foglalkoztam a felelősséggel. Nem érdekelt. Úgy voltam vele nekem teljesen mindegy, mi lesz. Mondhatom úgy is nem gondolkoztam előre. Elveszítettem egy igen fontos dolgot az életemből, ami igazán nagy ürességet hagy maga mögött. Próbálkozom pótolni, de nem lehet. Az én hibám tudom, későn kaptam észbe. Ezúton szeretnék tiszteletet nyilvánítani, mert itt nőttem fel, itt lettem az aki vagyok. Nem fogom soha többet megemlíteni, az életem folytatódik máshol. Folyik a munka már, máshol, más csapattal, másra készülünk, más közönségnek. Mindenesetre egy bejegyzést megérdemelt a dolog.

Hejhó! Ismét jelenetkezem egy rövid bejegyzés erejéig. Annyi történt ugyanis, hogy utolsó (előtti, na mindegy) vizsgámra tanulok. Ez egy összetett folyamat, maradjunk annyiban, hogy inkább kellemetlen memorizálás mint segg áztatás a Balaton parton. Úgy érzem nem annyira bonyolult ez a dolog - műszaki matek -, viszonylag rendben is lesz, csak őszintén: kinek van ehhez kedve?! Áh, kitartást kérek, holnap levizsgázom, aztán kérek néhány hét pihenést. Reméljük kitavaszodik mire elkezdődik a következő kihívás, a havazás hiába menő dolog, marhára utálom.

-->