Éljenek az elhanyagolt blogok avagy megpróbálom frissíteni a lemaradásom. Mozgalmas 10 hónapon vagyunk túl.

Kezdjük a nagy dolgokkal:
2014.07.16-án megszületett szemünk fénye Valéria Kitti Szerencsére komplikációmentes és természetes szülés volt. Ez utóbbi jó ideig látszott is a babán, kicsit olyan megnyúlt feje volt, de mostanra már helyrerázódott. Egész szépen fejlődik, mostanra már tud magától felülni, közlekedésileg a kúszás és mászás közt van félúton, gagyogni és nevetni azt nagyon tud Sajnos sírni is elég hangosan, ráadásul kisebb korában a fokozatokat se ismerte, egyből teljes hangerőn szólalt meg. Feleségem nagy szerencséjére kajálásban nem rám ütött, egyelőre mindent megeszik, amit elé rakunk.

A vidéki életet is megszoktuk nagyjából, a kerti munkákkal még barátkozunk, a fűnyírás, permetezés, szüretelés kombó megy - plusz tavaly ősszel kivágtuk a szilvafát, ami elég ehetetlen ringlót termett, lett helyette egy sárgabarack, meg egy almafa. Most az egész kert virágba borult, aminek mindenki örül, kivéve Valit, aki úgy tűnik allergiás, mert 2 napja taknya-nyála egybevan
A ház és mi is kibírtuk a telet, egyszer volt vészes a gázszámla, igaz az a saját hülyeségünk miatt: karácsonykor 1 hétig nem voltunk otthon és 16 fokra állítottuk a termosztátot. Utána pont jöttek a mínuszok, így kb 1 hét volt amíg rendesen befűtötte az otthont a cirkó ...

Jöhet a második rész az egyéb apróságokkal:

Az érkező baba miatt gondoltuk, hogy autót is cserélünk valami családi verdára. Emiatt azután a kocsim 1,5 hónapot állt egy kereskedésnél, de hiába, a kutyának se kellett - pedig az volt a szöveg, hogy 2 hét alatt eladják. Így amikor visszakerült megkapta a karácsonyra beígért riasztót, plusz vettem rá új felniket is. Szépen megünnepeltük, hogy immáron tutira én vagyok a leghosszabb ideje tulaja
Most meg kifejezetten örülni fog, hogy nem a Belvároson keresztül kell ingáznia, hanem szinte végig autópályán járok dolgozni. Remélem meg is hálálja.

Jártam Szegeden kézimeccsen, az EHF 4-es döntőbe való bejutásért menőn. Plusz némi ivászat volt, ahol ismételten túllőttem a célon és a fél éjszaka kiesett...A legénybúcsúm 1 éves évfordulója így elég "emlékezetesre" sikeredett Másnap este 6kor még úgy volt, hogy nem megyek a 7kor kezdődő meccsre, annyira másnapos voltam. Aztán rábeszéltem megem, hogy nem lehet ez az első olyan eset, hogy van jegyem, de nem vagyok ott a nézőtéren.
Amúgy is jellemző rám, ha egy ideig nem iszok, nem bulizok, akkor sajna utána az első alkalommal általában nem találom el, hogy hol is van az a bizonyos határ...

Hát szépen eltelt pár hónap a naplovam nélkül...

Mentségemre szolgáljon, hogy jó sok minden történt, többek közt olyan téren is, amiért ezt a naplót elkezdtem. Rövid összefoglaló következik tehát a nagy eseményekről:

Először is másfél hónap múlva körünkben lesz Valéria Kitti, vagyis megszületik első gyermekünk
Már korábbi bejegyzésbe is írhattam volna, de babonából nem tettem, ráadásul akkor még nem tudtuk biztosan hogy fiú vagy lány lesz.
Aztán a 4D-s ultrahangon kiderült. Nagy találmány ez a 4D, most már végre láttam is, hogy mit kéne látni a "normál" ultrahangon. Az nekem mindig egy Rorschach teszt nek tűnt. A legértelmesebb amit ki tudtam nézni belőle az max egy Alien volt... Na ez most már a múlté
Szerencsére a néven nem volt sok vita, mindössze 6 db maradt fenn a rostán, ebből mindegyik "a" betűre végződött, kivéve a Kitti-t, így úgy gondoltuk, hogy párosítjuk. Mondjuk nekem is 2 keresztnevem van, tehát nem áll messze tőlem az elképzelés.

Utólagosan is Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Nálam szép csendben telt, több rendbeli családlátogatással - először anyáméknál voltam 2,5 napot, majd anyósnál 1,5et. Szerencsére az ajándékokat időben beszereztem, így csak a munkába járás nehézségei miatt anyáztam azt a rengeteg közlekedőt, aki az utolsó napokat szánta a shoppingolásra.
Bónuszként az autó "megbosszulta" hogy nem kapott ajándékot - tervben volt egy RFID-s riasztó beszerelése, de nem tudtam normális időpontot egyeztetni, így végül nem lett meg. Szóval 19-én szépen elpukkant a hűtőrendszer, kifolyatva az összes vizet, így az elmúlt egy hetet asszony autójával abszolváltam.
Egy dolgot szeretek az abban az Ignisben: baromian megbízható, szerintem a kötelező karbantartásokon meg a gumicserén kívül még életében nem járt szervízben A nemszeretem listát hagyjuk, bár lételemem a dolgok fikázása, de ez mégis karácsonyi poszt...
A karácsony előtti utolsó nap ellenben eléggé rohanósra sikeredett, ugyanis úgy volt, hogy talán 23-án lesz esélyem visszakapni a kocsit, akkor spóroltam volna egy tankolást (nyilván a tönkremenetel előtti nap lett fullig töltve) plusz egy pályamatricát is. Természetesen nem jött össze, ráadásnak a hiper-szuper kínai okostelóm is aznap jött meg - csak éppen átvenni nem tudtam. Munka után hiába mentem az ajánlott fecnivel a postára, ott mosolyogva közölték, hogy náluk csak az esti zárásnál kerülnek be a csomagok, azaz max holnap (24-én) vehetem át. Király, de csak emiatt nem maradok plusz egy éjszakát, annyit nem ér.
Így aztán a munka-otthon-pakolás-posta-tankolás kombó után du 5kor tudtam elindulni anyámékhoz Marcaliba. Ezzel nem is lett volna baj, de a pályán Fehérvártól baromi nagy köd volt, ami csak súlyosbodott, miután lehajtottam a pályáról. A vidéki utakon kb 60 körül mentem, de még így is olyan érzetem volt, hogy rettentő gyorsan vezetek.
Jah, és útközben végiglátogattam az általam ismert összes OMV kutat, merthogy unokaöcsémnek szerettem volna egy plüssállatot ajándékozni, de sajna mindenhonnan elfogyott - végül egy nagyméretű sportkocsi modellt kapott helyette.

Mint írtam sportolni már nem szoktam, ellenben nagy szenvedéllyel szoktam nézni, akár a tv-ben, akár élőben. Félig szögedi lévén természetesen a Pick Szeged szívem csücske, évente pár meccsre el is szoktam jutni élőben. Focit csak külföldit nézek, ott a Juvénak szurkolok, sajnos idén kicsit alulteljesítenek a fiúk.
Noha a focit és a kézilabdát is szeretem de fociban a válogatottat, és a női kézit nem vagyok hajlandó nézni, túl sokat csalódtam már mindkettőben, így még mielőtt sírba vinnének úgy döntöttem felfüggesztem a velük való kapcsolatot.
És amiért e bejegyzés íródott az az NBA! Imádom nézni, sajnos itt a meccsek időpontjával van gond, illetve régebben sokkal színvonalasabb volt a közvetítés is több beszélgetéssel, háttérinfókkal, mostanában inkább a reklámokat nyomatják állandóan.
Szóval kell egy csapat, ugyanis bármilyen meglepő, de az NBA-ban nincs kedvenc csapatom. Kedvenc játékosaim vannak, voltak és minden bizonnyal lesznek is, de csapatot még nem találtam. Anno én is a Jordan érában szerettem meg a játékot, fura módon mégsem az isteni 23-as, hanem a "Féreg" Dennis Rodman volt a kedvencem. A Bulls után a Bad Boys 2, azaz a 2003-2006os Detroit Pistons melengette meg leginkább a szívem, de azóta senki.
Igazán az európai stílusú, illetve a védekező csapatok állnak közel hozzám, ebből viszont kevés van. Illetve a teljes képhez hozzátartozik, hogy jómagam is a James haterek széles táborát erősítem, így mostanában mindegyik csapat tetszik, aki képes megverni a Heatet Ugyanakkor mégsem lehet egy sportág iránti rajongás teljes úgy, hogy csak ne a mocskos Miami nyerjen. Főleg azért mert ez már tavaly és tavalyelőtt se jött be...
Idén talán végre először látok potenciált, illetve van pár sztárok nélküli igazi csapat, akiknek akár esélye is lehet. Keleten Indiana, ők jók voltak már tavaly is - nyugaton a Spurs, hogy úútáltam őket tavaly, amiért nem voltak képesek behúzni a 6. meccset és számomra meglepetésként a Portland. Plusz némi kárörvendésként úgy tűnik hogy a Heat ismét nem állt össze teljesen, szegény Wade-et megint a dokik foltozgatják állandóan (még mindig ő a legszimpibb az egész csapatból) és hátha csökkent az éhségük is a 2 gyűrű után.
Keresek, keresek....

Még ezer éve egyszer írtam blogot, volt benne nagy és sok sírás-rívás (onlinepoker) - utána valahogy leszoktam róla. Próbáltam fórumokon kifejezni magam, de mostanában nagy változások vannak/lesznek kis életemben így megint szükségét érzem némi irománynak az utókor számára.

Nem biztos hogy gyakran fogok jelentkezni, mindig amikor éppen eszembe jut valami akkor írok. Komoly szakmai észosztást senki ne várjon tőlem: tipikus Mekk Elek vagyok, és polihisztor, azaz sok dologhoz értek keveset - ami a mai specializált világban inkább hátrány mint előny.
Pár szó az életemről: vidékről Pestre került városi patkány vagyok, aki feleségével éli mindennapjait a paneldzsungelben. Munkailag informatikusként dolgozom egy német multicégnél, alapvetően supportos, de leginkább mindenes feladatokkal.
Polihisztorságomhoz pár adat: van 4 végzettségem és 2 nyelvvizsgám, plusz rengeteg minden amihez hozzá tudok szagolni és érdekel, közülük jópárat hobbiként művelek. Ilyenek a fotózás,csillagászat, történelem, politika, autózás, póker(már ami még megmaradt), na és persze a játékok (főleg stratégia és szimulátorok).
Szoktam túrázni, hegyet mászni, célom hogy egyszer legalább a Kilimandzsáróra, vagy hasonló magasságú könnyen megmászható hegyre eljussak. Eddig ami megvolt az a Tátra (Kriván, Rysy), meg az Alpok kisebb csúcsai (Schneeberg, Rax, Windberg, Stuhleck), illetve Magyarország összes hegységének legmagasabb pontján jártam már - bár tudom ez nem nagy szám. Az idén megvolt első háromezres hegyem,az Ankogel.
Sajnos a többi sportról tavaly óta lemondtam, addig sem csináltam valami nagy intenzitással, de ekkor céges foci közben elszakadt az Achilles inam, azóta inkább nem erőltetek semmit, max a korsó emelgetést a tv előtt
Pillanatnyilag ennyi a bemutatkozás, kérdések esetén persze bővíthetem... Úgyis mindjárt jön a 2. bejegyzés is