A mai napon, mindhárom kaktuszom kinyílt. Egy napon ennyi szép virágot látni....
Mutatom is őket!

Virágok száma szerint növekvő sorrendben.

Egy virág:

Két virág:

A mai napon újra elővettem a gyöngyeimet 1-2 év kihagyás után. Találtam sok olyan mintát amit még nem csináltam meg, így ma nekiálltam gyöngyöt fűzni.

Mivel oda vagyok a bárányokért, ezért az első munkám idén egy bari lett. Egész nap ezen munkálkodtam, de nagyon jól elvoltam vele. Mivel ilyen mintát még nem láttam, amit most találtam, így eltartott egy ideig, amíg kibogoztam, hogy mit hogy kell csinálni, de sebaj. Miután rájöttem a dolog lényegére, így már semmi probléma nem volt (valahol még picit alakítottam is a mintán ).

Szeretek gyöngyöt fűzni több okból is. Az egyik az, hogy jól lefoglal, a másik pedig az, hogy sokkal szebb lesz tőle az íráskép. Tehát, ha valaki szebben szeretne írni, kezdjen el gyöngyöt fűzni. Igaz nagyon türelem játék, de megéri, mert nagyon klassz dolgokat lehet készíteni. Én személy szerint állatkákat szeretek csinálni, de nyakláncokat, karkötőket, bármit megcsinálok.

Mostanában egyre több kaktuszom virágzik, egyik virágot hozzák a másik után. Biztos a meleg miatt kezdtek el virágba borulni, van olyan aminek még soha nem voltak virágai, de most igazán szépet hozott.
Nem is írnék róluk többet, inkább képekkel mutatom be őket.

Ő az, aki még soha nem hozott virágot, de most három is volt neki.

A minap a Páromtól indultam haza Volán busszal. A busz alapból késett, ami mint már megfejtettük, 2 dolgot jelenthet. Az első variáció az, hogy rengetegen vannak a buszon, azaz full tömeg, a második pedig az, hogy lerobbant a busz. Természetesen a mi esetünkben mindig az első variáció lépett/lép érvénybe. Ma is így történt. Rengetegen álltak már a buszon, de azért megtaláltuk a nyugodt helyet. Az első ajtónál, az egyik nem nyílik ki soha, oda beálltunk. Volt egy korlát, ami elválasztott minket a busz tömegétől. Egyre többen szálltak fel a buszra, sőt volt olyan megálló is, ahol egy egész kirándulócsoport akart felszállni. A sofőr reflexből rávágta, 10 perc múlva jön a következő busz. Elképesztő volt ami ott volt. De a csúcs csak ez után következett. Egy idős hölgy fogta magát, bevágódott elém és a korlát közé (épp egy embernyi hely volt az egész), nem zavarta, hogy a lábamon áll, és persze az sem, hogy a busz minden mozdulatánál rám dőlt és nekinyomott az üvegnek. És még annyit se mondott, hogy elnézést vagy valami. Teljesen ledöbbentem, bíztam benne, hogy hamar leszáll. Szerencsére pár megálló után ez meg is történt. Nagyon zavart ahogy ott állt előttem, még az volt a jó, hogy a Párom végig ott volt mellettem és hogy ment a légkondicionáló.
Persze nem ez volt az első tömegben eltöltött utazásom, volt, hogy azt se tudtam hol a táskám, vagy hogy hogy fogok leszállni, vagy hogy fogom egyáltalán jelezni azt, hogy leszállok, vagy szinte az ablakra voltunk tapadva.

Tegnap egy hipermarketben voltam, ahol megláttam az előre elkészített muffinport. Gondoltam megnézem, mégis mi van egy ilyen dobozban. A leírásból kiderült, hogy a tejet, tojást, olajat és társait még utólag meg kell hozzá venni. Ráadásul, ki tudja, hogy milyen tartósítószerek és káros anyagok vannak belekeverve egy ilyen porba. (A házi muffin olcsóbb és tudom, hogy mi van benne. ) Na mindegy, nem is ez a lényeg. A dobozból kiderült, hogy egy pudinggal töltött muffin készíthető a benne található alapanyagokból. Rögtön felcsillant a szemem, ilyet házilag készítenem kell.

Ma neki is álltam, ez lett belőle (megérte elkészíteni ):
Sütés közben
Egyenesen a sütőből
Félbevágva
Tálalva

Akinek felkeltette az érdeklődését, itt a recept:
Hozzávalók:
- 15 dkg margarin
- 12 dkg méz (a cukor is tökéletes)
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 kávéskanál mézeskalács fűszerkeverék ( ha esetleg nem tudsz beszerezni, elkészítheted magad is: fahéj, szegfűszeg és szerecsendió, és mindháromból 1/2 kávéskanálnyit vegyél)
- 3 tojás
- 25 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor

Minden egy évvel ezelőtt kezdődött és azóta tart...
A cicáim fogtak egy kismadárkát. Valószínű, hogy ők hozták, hiszen a konyhában ugrált szegényke. Jó "állapotban" volt, valószínű nem bántotta a macska. A család elszaladt vele egy állateledel üzletbe, ott az eladó megnézte, megállapította, hogy egy kis zöldike. Adott számára megfelelő eleséget, 2 napig rendszeren etettem, itattam. Úgy tűnt jól van, bíztunk benne, hogy sikerül majd elengedni ha megnő. Sajnos nem így lett. Szegényke az egyik reggelre elpusztult. Nagyon sajnáltam, olyan kis értelmes madár volt. Evett rendesen, ha meglátott már nyitotta a száját.
Túl tettem magam a dolgon, elpakoltam a kalitkát és minden mást. Pár hétre rá, az egyik állatvédő ismerősünk telefonált, hogy talált egy fészekből (valószínűleg) kiesett kis fecskét , és megkért, hogy gondoskodjunk róla. Természetesen igent mondtam. Tényleg picike volt még, de nagyon aranyos. Az állateledeleshez szaladtam el újra, neki már lisztkukacot vettem. Szerencsére ő is elfogadta tőlem az ételt, evett, ivott rendesen. Amikor csak tudtam fogtam neki legyet, azt is nagyon szerette. Aztán teltek a napok, próbáltuk, hátha tud már repülni. Egy keddi napon került ide, hétvégén már repült is. Vártunk pár napot, és a következő kedden egy nyugodt, békés helyen elengedtük, ahol voltak fecskék és ahova be tudott illeszkedni. Az utolsó pár napba már nagyon vágyott ki. Láttam, hogy a ketrecre csimpaszkodva néz ki az ablakon. És ha madárcsicsergést hallott, visszacsipogott nekik. Annyira aranyos és okos volt.... Amikor elengedtük, egy ideig egy kis ágon ült, majd lerepült a fűbe, aztán magasra repült és eltűnt a nagy magas fák között... Sírtam amikor elengedtük mert annyira megszerettem, de boldog is voltam, hogy sikerült megmenteni és sikerült felnevelni őt. Még így visszagondolva is picit könnyezik a szemem.
Ezt követően nem volt több kis madaram. De 2 héttel ezelőtt újra jött a hívás, tesóm barátnője egy ki verebet talált. Elhozta nekem este, másnap reggel újra irány az állateledeles, vettem neki is lisztkukacot. Próbáltam etetni, de nem fogadott el semmit. Amint felemeltem a kalitka ajtaját, rögtön berepült a sarokba, tipikus kis veréb volt. Ahogy megfigyeltem már tudott repülni. Úgy határoztunk elengedjük ott ahol a kis fecskét is. Nem evett semmit és így csak éhen halt volna nálunk. Ott még volt esélye, hogy találjon madarakat és, hogy beilleszkedjen. Remélem, hogy sikerült neki!
Egy nappal ez után, sétáltam a városba, és az út szélén (nem forgalmas út szélén) egy kis fiókát láttam meg. Ő is rögtön észrevett engem, ugyanis rögtön nyitotta a száját. Óvatosan felemeltem, de ő magától ügyesen felugrott a ki kertbe ami az út mellett volt. Sokáig gondolkodtam, hogy mit csináljak vele. A kertben volt egy elég dús lombozatú fa, ahonnan csipogást hallottam. Biztos voltam benne, hogy ott lehet a fészek, de sajnos nem láttam. Végül úgy döntöttem, nem hozom haza a fiókát, aki közben az árnyékban pihent. Az anyja valószínű megtalálta, mert hazafelé újra arra mentem, és már nem találtam a madárkát. Vagy egy hozzám hasonló járókelő megsajnálta és hazavitte. A tanulság számomra az volt, hogy mindig legyen a táskámban egy adag lisztkukac.
És az utolsó madaras történetem a héten történt. Anyukám egy sérült szárnyú harkály fiókát talált a házunk előtt. Eleinte csak egy dobozba tettük be, mert szegény nem nézett ki jól. Aztán elszaladtunk vele az állatorvoshoz, hátha tud érte tenni valamit. Sajnos nem tudott, de azt az ötlete adta, hogy hívjuk fel a közeli Nemzeti Parkot, hátha ők tudnak segíteni. A biztonság kedvéért neki is vettünk egy csomag lisztkukacot. Beszéltünk pár emberrel, miután sikerült elérni a Bükki Nemzeti Park egyik munkatársát, aki egy fél órán belül jött érte. Megnézte, a szárnya valóban sebes volt. Jó érzés volt tudni, hogy már jó kezekben van. Két napra rá, felhívtuk az illetőt aki elvitte, hogy érdeklődjük mi lett a harkállyal. Sajnos nem jó híreket kaptunk, szegényke nem volt jól, így el kellett altatniuk. Mivel az eszmei értéke sok egy ilyen madárnak, így preparátum készül belőle.
Azt hiszem ennyi madaram volt (eddig) . Valamiért vonzom az ilyen segítségre szoruló picikéket. Mivel imádom az állatokat, így minden kisállatnak segítek, ahogy csak tudok. Lehet, hogy túlzottan szeretem az állatokat, de már kiskorom óta ilyen vagyok, és nem is fogok megváltozni.

Manapság igencsak elterjedt dolog a muffin. Sokan próbálkoznak vele, van akinek sikerül, van akinek kevésbé és van aki szereti megcsinálni, de nem eszi meg. Én abba a kategóriába tartozom, akinek sikerül és finom is. Gondoltam megosztom pár finom receptemet és tippemet.

A muffin sütéshez elengedhetetlen, egy muffin sütő forma. Ez szinte bárhol beszerezhető, hipermarketekben,100 forintos üzletekben.... A másik fontos kellék a muffin sütő papír, ami szerintem bármely papírírószer üzletben megvásárolható. Tapasztalatom az, hogy az egyszerű fehér a legjobb. Könnyen lehúzható a muffinról és nem ragad rá. A mintásak, szinesek általában túl vékonyak és nehezebb a lehúzásuk. Persze lehet, hogy csak én nem találtam még vastag mintás papírt. Én a mintásak akkor használom, ha vajjal kikent tepsibe sütöm, és utólag teszem a papírba. Persze így sokkal macerásabb a sütés, hiszen minden adag kisütése után el kell mosogatni a formát.
Szerintem más különleges dolog nem is kell a muffin elkészítéséhez.