Tegnap megint részt vettem egy érdekes eseményen a H.A.C.K.-ben. RFID workshopot tartott Pavol, egy szlovák hacker, aki a Mifare kártyák biztonságával foglalkozik hivatásszerűen. A workshop elején én tartottam egy kisebb bevezető előadást magáról az RFID-ről, ami egy egész érdekes beszélgetést indukált az RFID biztonságról és társadalmi hatásairól.
Pavol az előadás alatt bemutatta az általuk írt programot, ami egy a PC-re csatlakoztatott RFID olvasóval képes visszafejteni egy Mifare kártya azonosító kódját. Ezzel már csak annyi a dolgunk, hogy egy blank kártyára feltöltsük, és máris kész a klónozott címkénk. A workshop alatt ezt a gyakorlatban is bemutatta. Volt olyan kártya, aminek a törése pár másodperc alatt sikerült, de egy normálisabb védelemmel rendelkező kártya törése is lement kb 40 perc alatt.
Ezután Pavol tartott még egy előadást a CryptoAnarchy témakörben, ami szintén nagyon érdekes volt. Volt szó többek közt a TOR-ról, információ- és identitás rejtésről, az egész mögött lévő filozófiáról és társadalmi folyamatokról, stb. Összességében érdekes esemény volt.

Nemrég ráakadtam egy weboldalra, a Free Culture Forum-ra . Bár még régebben, amikor valamilyen "szociális konzultáció" okán felkerült a hackerspace levlistájára, átnéztem a kiáltványukat, csak most olvastam utána jobban a dolognak. Úgy tűnik, hogy egy (kvázi) új fogalom jön be a köztudatba, a szabad kultúra fogalma. Ez a fogalom azért nem új, mert régen eleve így működött a kultúra (az underground kultúra még ma is így működik), de azért új mégis, mert a digitális forradalom lehetővé tette az alkotások és információk minden eddiginél hatékonyabb megosztását.
És ez itt a kulcsszó: megosztás. A free culture mozgalom azt túzte ki a zászlajára, hogy a művészeti alkotások és tudományos kutatások eredményei mindenki számára könnyen elérhetőek legyenek, ez ugyanis az elosztott, fenntartható fejlődés és innováció feltétele. Bár az előbbi mondatom olyan, mintha egy bullshit generátorból másoltam volna ki, a szabad kultúra mozgalomnak, úgy tűnik, megvannak az eszközei arra, hogy tényleges eredményt érjenek el.
És ami a legfőbb pikantériája a dolognak, hogy alapnak, követendő példának a szabad szoftver mozgalmat tekintik. Ezt hozzák föl bizonyítéknak arra, hogy a közösség igenis képes jó minőséget produkálni, sőt, hogy a pénzemberek is megnyugodjanak, még bizniszt is lehet csinálni belőle. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár ezért a sikerért a nyílt forráskód mozgalom is rengeteget tett, a szabad szoftver filozófiai háttere nélkül aligha lehetne ezeket a nézeteket más területeken alapként felhasználni (persze jegyezzük meg, hogy a szabad szoftver mozgalom filozófiája is más eszméket vett alapul).

Lassan már szégyellem, hogy csak játékokról szóló bejegyzéseim vannak . Pár napja sikerült olcsón hozzájutnom Beregi Péter Pixelhősök c. könyvéhez. Beregi Péternek a Gamestar hasábjain jelennek meg cikkei (legalábbis amikor még olvastam, akkor még ott jelentek meg), és már akkor is faltam a cikkeit, hisz sokszor vette elő a retro játékok témáját, valamint a kalandjátékoknak is nagy rajongója, így duplán is közel éreztem magamhoz az írásait.
A könyv a videojátékok történelméről szól, méghozzá nagyon színvonalas formában, ráadásul egy DVD is jár mellé, amin sok retro játék helyet kapott. Az mondjuk elszomorított, hogy bár sok magyar játék meg lett említve a könyvben, a két kedvencem, a Kastély és a Newcomer nem.
Ami viszont engem felcsigázott az az, hogy a könyvből kiderült: minden idők egyik legjobb játékát, a Last Ninja első részét magyarok írták! Pontosabban a játék 85%-át, utána ugyanis a megbízó (a System 3) egy fillér kifizetése nélkül lelépett, maguk befejezték a játékot (ezért mozog olyan darabosan a sógun az utolsó pályán), és meggazdagodtak belőle. Aki ismeri a játékot, és nagyjából képben van a C64 programozási lehetőségeivel, az egyet fog érteni velem abban, hogy a magyar srácok ember feletti teljesítményt nyújtottak ezzel. Részletekért lásd a könyvet.

A minap előrendelésben megvettem az Oilrush című játékot. Mint azt lehetett már hallani sokfelől, ez a játék a Unigine engine-el van meghajtva, ami a Linux, a Windows és a PS3 platformokat is támogatja. Egyébként maga a játék egy swarming/tower defense keverék, ütős grafikával (bár a Crysis fanok nem fognak tőle elélvezni), jó hangulattal, szóval nem egy korszakalkotó játék, de azért nagyon korrektül hozza a szintet.
A jelenlegi verzió még csak béta, de aki most megrendelte, az letöltheti az utolsó stabil buildeket. Én a 0.6-ot próbáltam ki ubuntu alatt, egész jó, jól is működik, eddig fagyás se volt, pedig a játék elég intenzíven kihasználja a grafikus gyorsítót.
Ami a vicces, hogy a játék fórumán van egy bugreport részleg, ahol külön topicban futnak a windowsos és a linuxos verzió bugreportjai. A linuxos verzióhoz 270 bugreport érkezett, a windows-oshoz pedig 11... ebből szerintem jól látszik a két tábor metalitása közti különbség.

Figyelmébe ajánlanám a kedves jogvédőknek (bár ők ezt nem olvassák), hogy hogyan kell pénzt keresni zenéből. Először is úgy, hogy tehetséges vagy, és jó zenét csinálsz. Másodszor rakd ki a zenéd a netre, hogy mindenki hallgathassa, de csak online. Harmadszor hagyd ki az egészből a tehetséges művészeken élősködő kiadókat. Negyedszer, áruld a zenéidet egyenként, mp3 formátumban, ésszerű áron.
Ezt teszi egy portugál együttes is, a Noidz, akiknek a zenéjére nagyon rákaptam mostanság. Bevallom töredelmesen, zenére még nem költöttem pénzt (játékra és filmre igen), de velük érdemes hagyományt teremtenem. A zenéjüket talán folk-metál-goának hívnám . Hallgassátok meg és döntsétek el ti:
http://www.noidz.net/

Nincs sok időm játszani mostanában. Az újabban felbukkanó játék-sorozatokat már nem is ismerem, pedig van néhány, ami érdekelne (pl Mass Effect). Van viszont néhány olyan sorozat, amiből ha új rész jön ki, akkor nincs választásom, muszáj végigjátszanom . Ilyenek a StarCraft, Half Life, Lock On/DCS, Deus Ex, és ilyen lesz a Duke Nukem is (a prince of persia is ezek közé tartozott, de sajnos a legutóbbi részt úgy elrontották, hogy végig se játszottam).
Ilyen sorozat az Assassin's Creed is. A történet egy cyberpunk világban játszódik: a játék főhőse Desmond, akinek a genetikai emlékezetében eltárolt információk alapján építik újra az ősei emlékeit, az Animus nevű szerkezet segítségével. Desmond Hashashin klánbéliek leszármazottja, egy titkos szervezeté, amely az igazság védelmére esküdött fel. A harc egy szintén titkos szervezet, a templomosok ellen folyik.
A játék legnagyobb részében Desmond emlékeiben "turkálunk". Az AC első részében a keresztes hadjáratok idejére kalauzoltak el a genetikai emlékek, a közel keletre. Az első rész, bár eléggé unalmas volt, bővelkedett a mélyebb mondanivalóban, és ez az, ami igazán megfogott benne. A második részben már a reneszánsz kori itáliában jártunk, amiben mondanivaló már nem sok volt, a játék viszont élvezetesebb lett.
A legutóbbi rész, amit nemrég játszottam végig, az Assassin's Creed Brotherhood, már RPG elemeket is bevett a képletbe. A sztori egyre izgalmasabb, a reneszánsz kori parkourt pedig még mindig nem lehet megunni. Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége.

A minap életemben először részt vettem egy keysigning bulin. Aki esetleg nem tudná, ez egy olyan összejövetel, ahol olyan emberek találkoznak személyesen, akik megbíznak egymásban, hogy aláírják egymás pgp kulcsait. Ezzel épül a kapcsolati háló, és nem kell certificate-ekkel bohóckodni, ha biztonságos levelezést akarunk lefolytatni. Gyakorlatilag a központosított certificate-rendszer helyett egy p2p rendszert alakítunk ki, ami az egymásba vetett bizalmon alapul.
A buli a budapesti H.A.C.K. hackerspace-ben volt. Előtte volt egy kötetlen stílusú előadás is, amin publikus kulcsú titkosításról, tanusítvány rendszerről, és általánosságban a privacy-ról beszélgettünk. Megállapítottuk, hogy a pgp használatával majdnem mindenkitől elrejthetjük a levelezésünket, kivéve a kormányt meg a titkosszolgálatot... mondanom sem kell, hogy néhány embert hogy letört ez a hír . Összességében jó kis összejövetel volt.

Egy régebbi írásomban írtam már a goáról, annak lényegéről és kialakulásának mélyebb okairól (akik érteni is akarják, hogy miről írok most, azoknak ajánlom figyelmébe a lenti linken elérhető cikket). Kaptam érte hideget is, meleget is, és el kell ismernem, voltak benne pontatlanságok. Mostani cikkemben egy olyan kezdeményezésről írok, ami a goa eredeti értékeinek felélesztését tűzte ki célul, a neve pedig Love Peace Freedom. A kezdeményezés elindítója Akpoh, aki egy lelkes goa zenész. A mozgalom filozófiájáról mindenki olvashat az LPF weboldalán (http://lovepeacefreedom.lapunk.hu/), de összefoglalom itt is a lényegét.

Az LPF gondolata akkor merült fel, amikor minden kétséget kizáróan érződött a goa bulikon, hogy kivesztek belőle a régi, igazi értékek. A partik immár csak a drogozásról szólnak, a zenéket már nagyrészt csak futószalagon gyártják, és egyetlen funkciójuk, hogy elősegítsék a drogok hatását, a buliszervezők egyetlen célja pedig, hogy minél jobban lehúzhassák a résztvevőket. A bulik elvesztették régi hangulatukat, az emberek pedig egyre zárkózottabbak, mosolygó embereket szinte alig látni. Az egységtudat átélése, ami a goa partik lényege, szinte teljesen háttérbe szorult, az bulizók nem nyitottak a másikra. Akpoh célja az LPF-el az, hogy ezt a folyamatot megállítsa, visszafordítsa.

Egyik este a buszmegállóban álltam. Már besötétedett, és csak én voltam, aki buszra várt. A szemközt lévő ház falát bámultam. Elhagyatott ház volt, rég meghalt az öreg néni, aki ott lakott, így a málló vakolatú falat mára már firkálmányok tarkították. Egy kóbor kutya téblábolt az úton, céltalanul bolyongott, valószínűleg éjszakára keresett helyet magának. Az elhagyatott ház előtt járt, amikor jött egy kamion, és elütötte. Csak egy nyikkanást lehetett hallani, a kutya gyorsan, fájdalommentesen múlt ki. Én nem rendültem meg különösebben, ezen az úton gyakran látni elütött kóbor dögöket, bár személyesen akkor voltam szemtanúja először ilyennek.

Ekkor viszont olyat láttam, ami inkább meglepett. Nem telt el egy perc sem még a gázolás óta, amikor az üres ház kapuján kilépett egy férfi, kezében zsákkal. Nem láttam jól, sötét volt. Odament a tetemhez, kis vesződség árán belerakta a zsákba, majd behurcolta az udvarba. Nem tudtam elképzelni, honnan jöhetett a férfi, és hogy hogyan vehette észre ilyen hamar a gázolást. De ő jött, és a kóbor kutya halálának az emlékét is eltörölte. Csak az én elmémbe égett bele a sötét alak képe, ahogy hidegen végzi a munkát, amire senki sem kérte fel.

Régóta érdekel a játékfejlesztés, de csak mostanában jutottam el oda, hogy egy komolyabb hobbiprojektbe kezdjek. Az idő elérkezett, a játék címe pedig Táltos lesz. Ez egy fura egyvelege a számítógépes szerepjátékoknak és a hacker játékoknak (mint amilyen az Uplink). A játékhoz sokat merítettem a Neuromancer című ősrégi játékból is.

A Táltos alapvetően egy cyberpunk játék lesz, kis fantasy beütéssel. A játékos Bulcsút, a kicsit nagyképű hackert alakítja, aki a történet folyamán "természetesen" a nagyvállalatok ellen fog küzdeni, de ehhez szokatlan helyről kap segítséget. A játék fantasy elemeket is fog tartalmazni, amik az ősmagyar mitológián alapulnak. A történet egyébként Miskolcon játszódik.

A játékot, és a fejlesztést is négy nagyobb modulra osztottam. Az első az RPG modul, ami a játék azon részét valósítja meg, amikben a játékos a karakterrel a városban mászkálhat, beszélgethet más emberekkel, és cuccokat vásárolhat. A következő nagy rész a hacking modul lesz, ami a játék gerincét adja. A játékos a számítógépével távoli rendszereket törhet fel egy CLI interface (parancssoros felület) segítségével, tehát ekkor a játékos parancsokat begépelve játszik, ugyanakkor saját játékstílust is kialakíthat, mivel lehetősége lesz saját script-ek írására is. A játék ezen része sokat merít az olyan hacker játékokból, mint a Hacker Evolution, Street Hacker, Uplink. stb. A játékosnak lehetősége lesz a hackelésre használt számítógépét is aprólékosan összeállítani. Egy külön modul valósítja meg azt a részt, ahol a játékos összeszerelheti a számítógépet, sőt kisebb részegységekből (IC-kből) saját, egyedi adapter kártyákat is összeforraszthat, amihez a NYÁK-ot is maga tervezheti. Az utolsó modul a cyberspace-ről szól, hisz mit ér kibertér nélkül egy cyberpunk játék? A játékos felfedezheti a 3D-s VRML hálózatokat, itt is lehetősége van másokkal kapcsolatba lépni, szoftvereket vásárolni, rendszereket feltörni és információkat szerezni. A cyberspace-ben a hackelés sokkal inkább hasonlítani fog a Neurománcban megismert hackeléshez, tehát a játékos előre megvásárolt vírusprogramokkal kell hogy feltörje az adatbázisok JEG-ét. A játék ezen részének látványvilága sokat merít az Ovine féle Cholo játékból.