Nemrégiben csatlakoztam egy indie játékfejlesztési projekthez, aminek a programozását egyedül végzem (egyelőre). Létezik belőle egy letölthető, működő verzió, de mivel a korábbi programozó elhagyta a projektet, és nem túl szép kódot hagyott hátra (pure C, DirectX 5, egyetlen 37ezer soros fájlba zsúfolt kód, stb.), ezért úgy döntöttünk, hogy újraírom az alapoktól, C++-ban, egy modern, multiplatform engine-re alapozva. Az első körös class- és package-terv elkészült, az implementáció pedig halad, ahogy az időm engedi. A projektről a Goblin Lunatics blogján lehet többet megtudni:

Goblin Lunatics

A játék zenéit pedig itt lehet meghallgatni:

Enter Hyperspace

Idén szeptember 13 és 15 között immár tizedik alkalommal került megrendezésre a Function X, Magyarország és kelet-európa legnagyobb demó party-ja. Újra összegyűlt a demoscene apraja-nagyja, régi és új arcok egyaránt. Egy dolog azonnal szembe ütköző volt, amint megérkeztük: már pénteken elfogytak a női Function-ös pólók, amiből azt hiszem levonható a következtetés, hogy immár elavult a sztereotípia a lányok és a kockák vonatkozásában. Ami azt illeti, én is két lányt vittem oda .

Péntek este mondhatni csak bemelegítés volt, a megnyitó után a játékfejlesztés compo jött, majd az Errorport koncert. Ők egy magyar együttes Bécsből, akik egy gitárral és egy hegedűvel tolják chiptune-os és egyéb elektronikus baseline-okra. Méghozzá elég durván. Közben az udvaron paprikáskrumpli készült kedélyes 8-bit zenére.

Másnap délben indultak az igazán érdekes programok. A fotó compo után előadások hangzottak el játékfejlesztés témakörben, amikről én sajnos lemaradtam, de bőven kárpótolt az utána következő grafika- és zenei verseny. A grafikai compón belül két kategória volt, handdrawn és freestyle. Mindkettőben születtek nagyon jó munkák, bár a freestyle pályamunkák között volt pár elég primitív. A zenék szintén nagyon jók voltak, Ziona igazán kiérdemelte az első helyet az Old Sample Maniac-el, mint ahogy Vincenzo is a másodikat az Eat my arp-al (amit saját bevallása szerint egy óra alatt csinált egy tracker programmal... amit el is hiszek neki, nem sok ideje jut mostanában entry-ket gyártani). Ezután következett, amire a legtöbben vártak: a SIDRip Alliance koncert. Ha valaki nem ismerné őket, ők régi játékok zenéit dolgozzák fel. Ahhoz képest, hogy "csak" egy hobbi-zenekar, profi rockbandaként viselkedtek a színpadon. A banda előadta Vincenzo egyik saját zenéjét is, a Rage of the emperor-t (soundcloud-on megtaláljátok), azon pedig külön meglepődtem, hogy a Supremacy zenéjére mennyien csápoltak.

A SIDBox projektem első fázisa a végéhez közeleg. A projekt célja, hogy építsek egy áramkört a SID (a C64-ben is használt hang-chip) köré, és azt parallel porton a számítógépre kötve hangokat tudjak megszólaltatni, zenét tudjak lejátszani, stb. A saját megvalósításom a H.A.C.K. SIDBox projektjén alapul, az első tervem csak annyi volt, hogy az ottani tervek alapják építek egy sajátot, majd a szoftvert kiegészítem pár extra funkcióval.

Ehelyett az lett az egészből, hogy az áramkört kiegészítettem egy második SID chip-el (így rá lehet rakni egy 6581-est és egy 8580-ast is), át lett tervezve a teljes analóg jelformáló rész, és ennek megfelelően készítettem egy teljesen új, immáron két rétegű nyákot hozzá. Most jutottam el abba a szakaszba, hogy a tervek készen vannak, már csak meg kell venni az alkatrészeket, legyártatni a nyákot, és összeforrasztani. Aztán imádkozni, hogy működjön .

1.) Man has created the myth of the computer in his own image. Or one of them. Cold, immaculate, sterile, scientific, oppressive.

2.) You can, and must, understand computer-self.

3.) The guardianship of the computer can no longer be left to priesthood.

4.) Technology is an expression of man’s dreams. If man did not indulge in his fantasies, his thoughts alone would inhibit the development of technology itself. Thus it is for the holiness of the human spirit that we must design.

5.) All media are extensions of some human faculty: psychic or physical. It matters because we live in media, as fish live in water.

6.) The new media are not bridges between man and nature; they ARE nature. Media on the one hand, and man on the other, are inseparably linked by an endless feedback loop.

7.) We’re living through a radical transformation of our communications environment. Enjoy and listen with all ears and eyes wide open.

A Creative Crew egy baráti társaságból megalakult, azóta közösségi oldalon szerveződő önképző közösség. Körülbelül egy fél éve alakultunk meg, és ezt az elmúlt pár hónapot azt hiszem nevezhetjük a társaság magzati időszakának. De miről is szól ez az egész?

Mint tudjuk, minden kreatív ötlet már előzőleg létező ötletekből, információkból születik. Agyalunk valamin, amiről olvastunk, vagy hallottunk valahol, aztán hirtelen becsap a villám, és felgyullad a villanykörte a fejünk fölött. Az új ötletek születésének tehát elősegítője az információmegosztás. Amilyen elszomorító helyzetben van a világ manapság, minden eddiginél nagyobb szükség lenne a jó ötletekre.
E célból hívtuk létre a Creative Crew-t. A Crew egy baráti társaság, akik olykor összegyűlnek, és beszélgetnek, érdekes információkat osztanak meg egymással. Ez persze így nem sokban különbözik bármely más baráti társaságtól (ami persze nem feltétlenül rossz dolog), de a tervek közt szerepel, hogy később közös projekteken dolgozzunk együtt, még később akár saját közösségi teret alakítsunk ki.

Hosszas várakozás után megérkezett a Wadget Eye Games újabb, immáron harmadik cyberpunk kalandjátéka, a Primordia. A sort a Gemini Rue kezdte, amit a Resonance követett, és most a Primodia, és bár a három játéknak sztori szinten semmilyen kapcsolata nincs egymással - tematikában is csak annyi, hogy mind cyberpunk, de mindhárom játék teljesen más oldaláról közelíti meg a jelenséget -, én egy sorozatnak tekintem őket. A kevés közös jellegzetességhez tartozik még a retro stílusú, de nagyon hangulatos grafika, és a fordulatos és eredeti történet.

A Gemini Rue a cyberpunk film noir-szerű, borongós hangulatát ragadta meg mesterien, ami mellé egy hozzáillő, ballonkabátos, kiégett zsaru karaktert kaptunk, és az amnéziás "testvérét", aki egy steril kutatóközpontban éli a tesztalanyok egysíkú életét. A karaktereket felváltva kell irányítani a játék folyamán, ez pedig érdekes kettősséget hoz a játékmenetbe. A két karakter sorsa egészen különleges módon fonódik össze a történet folyamán, aminek nem akarom lelőni a poénját, legyen elég annyi, hogy megéri végigjátszani a játékot miatta.

Bár egy párhuzamos port programozása nem nagy dolog, én szinte katarzisként éltem meg, hogy végre sikerült. Nekem, egy nyamvadt szoftveresnek, hosszas szenvedés, utánajárás és próbálkozás után végre sikerült beírnom egy byte-ot a PCMCIA-n laptopra kötött parallel port adatvonalára. Ez igazi áttörés, ugyanis így kényelmesen, a laptopomról folytathatom a SIDBox projectet, ami így elsőre nyilván nem sokat mond a legtöbb ember számára, de időben szólok arról is.
Örömömben csináltam is néhány képet arról, ahogy egy 7 szegmenses kijelzővel kipróbáltam az adatvonalra írást. Mint látható, mind a nyolc kimeneti láb működik.

Nem vagyok nagy moziba járó, de most viszonylag rövid időn belül két filmet is láttam. Mindkettő jó kritikákat kapott, bár nem ez vitt rá arra, hogy megnézzem őket moziban. Az Emlékmást Philip K. Dick rajongóként szimplán kötelező volt megnéznem, bár nem sokat vártam tőle, de azt legalább sikerült is teljesítenie. A felrántó kritikákat nem igazán értem, mert bár megvolt benne a cyberpunk pupillapornó (és ez nálam hatalmas pirospont), a sztoriban semmi újat nem tudott felmutatni, gyakorlatilag csak XIII volt cyberpunk köntösben.
A Nolan féle Batman trilógia befejező része viszont... ütött. Nagyot. Végre egy - újabb - film, ami arról szól, amiről minden karakterközpontú filmnek szólnia kellene. A felemelkedésről, a felébredésről, önmagunk legyőzéséről szól, transzcendenciáról, megvilágosodásról. Arról, hogy igazi erőt csak a hit képes adni (legyen bár a tárgya akármi). Én már ezzel önmagában is megelégedtem volna, de ezen túl a film pedzegeti a nyugati "modern" civilizáció dekadens voltának témáját is (kedvencem a filmből: - Ez az értéktőzsde, itt nem lehet pénzt lopni; - Miért, ti mégis mit csináltok?), bár az ez ellen való lázadást rossznak állítja be, ami miatt picit szívtam a fogam. Azon pedig, hogy ezek mellett még a sztori is izgalmas, már szinte meg se lepődünk. Az utóbbi idők legmeghatározóbb filmélménye.

A Thieves című cyberpunk rövidfilm eddig csak privát vetítéseken volt megtekinthető, de most végre youtube-on is nézhető. Nagyon régóta várok már erre, annak idején a collective cyberpunk community fórumon figyeltem fel rá, ahol a készítője reklámozta. A trailer alapján nagyon megtetszett, és picit segítettem is terjeszteni. Most, hogy már láttam, őszintén szólva jobbra számítottam. Mindenesetre azért nem rossz, tekintve, hogy milyen kevés hasonló rövidfilm jelenik meg, legyünk hálásak.
Ráadásul egy nagy megtiszteltetés is ért, amire csak véletlenül figyeltem fel. Tekerjetek a videóban 12:25-höz (a cyberpunk community fórumon Neuromanta néven vagyok fent).

Thieves on Youtube

Featuring my best friend, Norci