Az éjjel találkoztam egy törökkel.
Na nem egy igazi turbánossal, hanem egy itteni, amerikai törökkel.
Egy szupermarketben dolgozik mint pék, de az ereiben még ott folyik a törökméz.
Szóval sosem jöttem volna rá, hogy Ő egy valódi török, de a kölcsönös havarju után rögtön rákérdezett, honnan jöttem.

Oh! áldott akcentus.
Mikor büszkén kivágtam a hangerit, törököm szeme felcsillant és közölte, yeah, ismerem, ott sok török lakik.
Gondoltam, most a régmúltra emlékezünk és bevallottam, hát igen volt idő mikor sok török volt felénk, talán több, mint amennyit szerettünk volna.
Törököm felsorolt néhány agát, pasát, meg ugye Szulejmánt, a törvényhozót.
Jött nekem 1526-al - művelt török volt -, de visszavágtam 1552-vel, meg hogy Gobbi Hilda, hogy öntötte le a gulyást a turbános fejükre.

Azután, hogy elfogytak a csaták, a törököm visszatért az alapgondolathoz: ott sok a török.
Mondom neki, most már hatrozottan: nálunk nics török, talán egy fia sem. Van mecsetünk, minaretünk, fürdőnk, ülésünk, de törökünk nincs.
De törököm nem tágitott és sorolta: Sziria, Irak , Irán, Szerbia, Germany, Hungary, sok sok török és mosolygott kedélyesen.
Ekkor már a sarkamra álltam és határozottan közöltem, nálunk egy fia török sincs! Oroszok voltak, kinaiak jönnek de török nincs és nincs!
Meg is bántam rögtön a kirohanásomat mikor megláttam csalódott tekintetét, most mibe került volna nekem bevallani vagy 2 millió törököt?
Szerettem volna rügyező barátságunkat megmenteni, ezért mesélni kezdtem, hogy ez egy kis ország, szinte csak magyarok vagyunk, igaz mostanában kétféle magyarok, vannak az igazhitűek, meg a hitetlenek.

Erre felkapta a fejét: na ugye, mert mi mindenhol ott vagyunk, Sziria, Irak, Irán, Szerbia, Germany.. itt megállt majd kétségbeesetten rámnézett, Hungary?
Már csak a fejemmel intettem: nem, nem, nálunk nics török.
Láttam a tekintetében a csalódást és a kétséget is, mennyifelé újságolhatta már, Sziria , Irak, Irán, Szerbia, Germany, Hungary, és most egy országot elvettem tőle.
Nézett rám, láttam, hisz is nekem, nem is, várja, hogy majd felröhögök, csak vicc volt, nálunk török mint a tenger, de hajthatatlan maradtam.
Így megvonta a vállát, naja, Magyarország kis ország, és elvonult a pékségbe.

Másnap reggel kitörő örömmel fogadott:
- Hé magyar, csináltam neked törökmézet, úgyis régen jártál otthon!
- Rendben Musztafa, de én kakaóscsigát akarok!


HWT

Amikor az ember külföldre költözik, különösen ha egész Amerikáig veti a sorsa, sok-sok új dologgal szembesül. A két legfontosabb momentum rögtön a nyelv és az étkezés, ugye kommunikálni és enni kell.

A hús itt is hús, bár nem olyan, szalámi, kolbász van, de micsoda különbség!
Az ismert konzervek itt is kaphatóak, de néha a fél karomat odaadtam volna egy székelykáposzta, vagy sólet konzervért, lehet még egy ''Különleges Vagdalthúsért'' is.
És akkor még nem beszéltünk a kenyérről, ami aztán magyar embernek az élet maga, pedig beszélnünk kell, mert történetünk a kenyér és a nyelv vonalán szökken szárba.

A kezdetekkor történt, még a múlt évezredben.
Abban az időben éjszaka dolgoztunk négy jóvágású magyar fiatalember, és munka után első utunk a supermarketbe vezetett, a reggeli beszerzése végett.
Akkor fedeztük fel a címben szereplő péksüteményt, ami közös megállapításunk szerint erősen hajazott a békebeli magyar zsömlére. Így hát dalra, azaz zsömlére fel, irány a kenyeres pult.
Hősünk, akit nevezzünk a nevén, tehát Petinek, állt a sor elejére, mintegy zászlóvivőként, sőt talán megengedhető a pionír jelző is esetünkben.
- Sziksz french rolls please, hangzott el bátran és dacosan.
De a pult túloldalán csak csend és kérdő tekintet, majd tettek helyett a kérdés:
- How many?
- Sziksz!
Ekkor már a kosarát letéve mutatta is az ujjaival, így végül is zacskóba került a rolls.
Csoportunk eddig háttérbe vonult szakasza meg is kezdte az oktatást.
- Mondtuk, hogy szeksz, Sixnek irják de azt kell mondani szeksz!
- Jól van, volt vagy 50 éves, mégse akartam... jött a válasz.
Majd eljött a következő reggel és Petink nagy megkönnyebbülésére egy fiatal tündér mosolygott a rollsok között.
- Szeksz french rolls please – vágta ki hősünk, mi is bátran feszítettünk, oktatásunk magjai termékeny talajra hullottak.
Hogy aztán lelkesedésünket egy kegyetlen kérdés lohassza földig.
- How many? – kérdezte a szőke tündér.
Mutogatás, zacskó, pénztár, oktatás:
- Vegyél ötöt, vagy hetet, ha ekkora akcentusod van - mondtuk mi, akik eleve előrecsomagolt kiflifélén éltünk.
- Én pont hatot szeretek, az öt kevés, a hét sok.
Ezen nem volt mit vitázni.
És eljőve a harmadik nap reggele, a french rollsok illatoztak, a pultnál a már ismert 50-es asszonyság, kis csapatunk pedig a megszokott sorrendben, most már feszülten figyelve a fejleményeket.
- Fájv french rolls please!
Megkönnyebbült sóhaj közöttünk, megfogadta a tanácsot, kellenek a kis kompromisszumok az életben, és láss csodát, a five semmi problémát nem okozott, az asszonyság csomagol, címkéz, átnyújt, mindenki happy, az élet szép, tudunk angolul is a french rolls meleg, a tej hideg.
Ekkor, a már egyet előrelépett hősünk, tettetve, mintha most kapna észbe, kicsit visszafordul, arcán cinkos mosoly, eladóval létrejön a szemkontaktus, aki mintegy kérdően néz rá, angyal suhan át a bolton, mikor Peti megszólal:
- One more please.

Győztünk!


/HWT/

Az amerikai belpolitika egyik legnagyobb feladata lesz az idén, hogy megoldja az illegális munkavállalók problémáját.

A legóvatosabb becslések is 10 millió körülire teszik a feketemunkások számát.
Ezt a hatalmas számot úgy érzékeltetném, hogy ha 10 percenként felszállna egy Boeing tele a utasokkal, akkor fél évig tartana, amíg mindenkit hazaszállítanának, akiknek baj van a papírjaikkal.

Természetesen a legnagyobb „tételt” a mexikóiak teszik ki, Ők itt Németország törökjei, azzal az eltéréssel, hogy Ők nagyon is szívesen asszimilálódnának.
Közel milliós lehet a rendezetlen helyzetben élő kelet-európai népesség is.
Dollár milliárdokat jelent a be nem fizetett adó, az egészségügyi ellátás és a haza postázott pénz.

Amerika, még a 9/11 miatt bevezetett intézkedések után is, egy nyitott ország.
Ezt úgy lehet elképzelni, ha bejutsz az országba és úgy döntesz pénzt akarsz keresni, akkor az nagy valószínűséggel menni fog. Mondjuk, elsétálsz egy éttermekkel bővelkedő utcába és meglátod egy kirakatban a Help Wanted feliratot, akkor meg is kezdheted amerikai karrieredet, mondjuk mosogatóként.
Nem kell ám azt lenézni kezdésnek és nem is fogod, mert 2-3 hónap múlva berendezett albérleted van kocsival a ház előtt. Mondj még egy országot, ahol ezt nyelvtudás és bármi papír nélkül elérheted!
Ha így mégsem sikerülne melót szerezni, percek alatt kapsz telefonszámot, hozzájutsz újsághirdetéshez, ami segít.
A hamis papírok intézésére külön üzletág települt.
Így azután sok fiatal pár , akinek sikerül kijutnia, a tervezett 4-5 hónap helyett a sokszorosára marad, sőt szeretne végleg.
Ráadásul igen könnyen juthatsz előre a ranglétrán, főleg ha tanulod a nyelvet.
Az is igaz, nem nehéz visszacsúszni se, ha hülyeséget csinálsz.
Saját szememmel láttam már pénztárosból lett áruház-igazgatót és managerből visszaminősített bevásárlókocsi tologatót,

A kelet-európai munkaerő különösen kedvelt, mert jól dolgoznak és nem túl drágán, még amerikai viszonylatban is pörgősebben.
Rögtön le kell szögezni itt, ha munkát vállalsz, megszeged az Egyesült Államok törvényeit és ennek betartatása az egyre növekvő bevándorlás miatt állandó napirenden van.
Itt rögtön mondanom kell, senkit sem biztatok, hogy jöjjön, mert legálisan szinte képtelenség munkához jutni.

Nagyon kényes kérdés a bevándorlók ügye, egyrészt szükség van a munkájukra, másrészt az USA különösen érzékeny a törvényei betartására.
Az is tény, ha varázsütésre eltűnne minden feketemunkás, akkor Floridában és Californiában megállna az élet.
Érvek és ellenérvek csatáznak még most is, amikor eljutottunk oda, hogy Specter republikánus szenátor törvényjavaslatát a vendégmunkástörvényről a szenátus demokrata támogatással elfogadta. Még hátra van a kongresszus jóváhagyása és Georg W Bush aláírása.
A törvénytervezet részleges legalizációt jelent, egyúttal sokkal keményebb határvédelmet és igen szigorú fellépést a feketemunkások ellen, akár a börtönbüntetést is kilátásba helyezve.
Az ide esetleg kívánkozó magyaroknak ez még jól is jöhet, talán kedvezőbben bírálják el a munkavállalási kérelmeket, mert jelenleg csak úgy beírni a kérelembe, hogy megyek mosogatni 6 hónapra Floridába, az csak mosolyt szülne a követségen.

Mert Amerika egy csodálatos és hatalmas ország, de jelentem, lassan megtelik.
Az idegenrendészeti, határvédelmi és vendégmunkás törvény meghozása halaszthatatlan a biztonságunk érdekében is, mert 9/11 sok mindent megváltoztatott.

De erről talán legközelebb.


HWT

És most itt van a nappalimban. Nem érdekel, hogy felhorkantok, hogy és-el nem kezdünk mondatot, ami amúgy is hülyeség, gyenge magyartanárok olcsó poénja. Olvassatok Esterházyt, és meglátjátok, hogy az és egy normális kezdőszó.
De most nem ez a lényeg, végre itt van.
Napok óta vágyom rá.

Még éppen hogy sötétedik, így látom a kivillanó combját, a mellére alig merek ránézni. Félek, tolakodásnak veszi.
Nagyon nehéz.
Én lepődtem meg a legjobban, hogy ez létre jött.
Csábító az illata is, és gyönyörű.
Le kellene tusolnom előtte.
Mielőtt megtörténik.
De ez olyan kínos.
Lehet, mire visszajövök kihűl a kapcsolat, ami amúgy is hirtelen jött, bár régen vágytam rá, de hirtelen jött, szenvedélyesen.
Mégis csak letusolok, kis időre magára hagyom, nem lehet nagy baj addig, csak nem gondolja meg magát.
Én biztos nem.
Megyek is a fürdőbe, valami zagyvaságot makogok magamban ahogy megyek, közben kivillan a melle egy pillanatra.
Ettől zavarba jövök.
Na irány a tus.
Jól esik a forró víz.
Csak megvárjon, nehogy közbe jöjjön valami.
Szomjazom, vagy éhezem a csókját.
Jaj, majdnem egy ponyvaregényben érzem magam.
Még gyorsan fogat mosok, bár azt hiszem utána is kell majd, bár nem tudom mi lesz utána, még a jelen izgat, de nagyon.
Törölközöm. Ezt a törölközőt már illene kimosni, még szerencse, hogy Ő nem akar fürdeni.
Nem illik azt más házán, Úrinő nem fürdik más házán.
Jaj, most ki kell lépnem a nappaliba és valahogy átszaladni a hálóba, mert nem hoztam magammal tiszta ruhát. De menni fog, ahogy szaladok újra kivillan a combja.
Futás közben az illata is megcsap. Oh Te jó Isten.
Valami lazát veszek magamra, olyan otthoniasat. Hogy ne feszengjünk, hogy minden rendben menjen.
Még egy kis parfüm, aztán elindulok a nappali felé.
Tudom, hogy vár, nem hallottam ajtócsapódást.
Katarzis.
És még meleg.
És tényleg itt van, gyönyörűek a combjai és a melle.
Még beteszem a mikroba a krumplipürét és kész a vacsim.
Kentucky Fried Chicken, lalalala.

Christmas Carol



A regény Charles Dickensé, a belőle készült filmek, színdarabok, rajzfilmek az amerikaiaké. E nélkül itt nincs karácsony, minden magára valamit adó csatorna vetíti legalább egyszer.
Nem kell megijedni, nem sokat karácsonyozunk, már csak azért sem, mert lényegi különbség nincs a magyar és az amerikai karácsony között. Mondjunk azért párat, ami fontosabb.
A fát jóval korábban felállítják, tehát nem 24-én este, és nagyobb a díszítő kedv, a házak kívül-belül színes égőktől roskadoznak.
Az ajándékokat a Santa Claus hozza-viszi, aki rénszarvasfogattal jár a házak fölött, és a kéményen hatol be.
Fontos különbség még, hogy az amerikai családok nagy része 25-én délben felkerekedik, és a karácsonyi ebédet étteremben, szállodában ejti meg.

Itt vissza is tértünk a múlt héten elejtett fonalhoz, a kajáláshoz, ami az amerikaiak zöménél házon kívül történik. Amíg otthon azt mondod: „haza ugrok kajálni aztán jövök”, itt azt mondják: ugorjunk el kajálni.
Már a reggeli-ebéd dimenzió is főleg éttermekben zajlik, meg persze a jól ismert gyorsétterem-láncokban. Közkedvelt a drive thru, ha átnézel egy szomszédos kocsiba – ami itt nagy illetlenségnek számit -, és az illető nem eszik, iszik, telefonál, sminkel, vagy mindet egyszerre, akkor ő nem amerikai.
A sörözők késő délelőtt nyitnak, ott általában hamburgerek, szendvicsek vannak az étlapon, és sok-sokféle sör a pultnál, ami legtöbbször a filmekből ismert hosszú, vagy a körbeülhető U alakú.
A legkedveltebb vacsorázó helyek a steakhouse-ok, általában 4-kor kezdenek. Érdemes előre foglalni asztalt. A bejáratnál hostess fogad, aki elvezet az asztalodig. Persze, ha nem tetszik, nyugodtan reklamálj, kapsz másikat.
Szombat éjjel aztán elszabadul Amerika, minden zsúfolásig megtelik, megy a dáridó. Nem, nem Lajcsival, bár nagyon megy az élő zene, a legkisebb kocsmában sem ritka az egy gitáros, egy énekes, meg a computerről az alap szisztéma.
Borzongató tud lenni így egy-egy régi ismert szám.

A probléma aztán a hazamenetellel van, ha egy nagyobbacska városban elindulsz kocsival vasárnap hajnali 3 óra felé, akkor lépten nyomon akciófilmet látsz. Szirénák mindenfelé, leállított kocsik, üldözéses verseny, karambolok. Tényleg akciódús tud lenni egy szombat éjszaka.

Jelentősen békésebb az ébredés másnap, már ha az otthonodban történik. Mondjuk, benézel egy floridai McDonalds'-ba vasárnap délelőtt, akkor könnyen összekevered egy nyugdíjas otthonnal.
Futballszezonban a vasárnap délután szintén telt házakat vonz a sörözőkbe, hatalmas kivetítőkön mennek a meccsek, mindenki drukkol, eszik-iszik, jó a hangulat, az sem baj, ha kikap a csapat.
Kedvenc sörözőmben, a WC-ben is volt tv, méghozzá rutinosan megoldva a piszoár fölé helyeztek egy tükröt ami az átellenben lévő falra szerelt tv képét mutatta, így kényelmesen lehetett nézni akkor is, amikor a kövekező sör helyét készítetted elő.

Ettünk, ittunk, beszéljünk a lányokról is valamelyest. Könnyű ismerkedni, de nem árt valami angol, az akcentust még kedvelik is.
Amennyiben mégsem jön össze a dolog és éget a vágy, akkor nagyon észnél kell lenni!
Itt szó nincs piroslámpás, vagy türelmi negyedről, sőt ha elkapnak, hogy prostituáltat szólítassz le, vele együtt mégy a sittre, ami elég kínos, főleg ha a nejednek kell reggel kiváltani. Arról nem beszélve, hogy 8 évig fog virítani a recordodon a dolog. Hogy tovább is rémisztgessek, rendőrnők is beöltöznek prostinak, mintegy csapdát állítva.
Ettől függetlenül természetszerűleg itt is van felhozatal bőven, de még egyszer mondom ésszel, ha már prostit akarsz. Magánvéleményem szerint, ha itt egy nő nem képes egy telefonnal és Internettel ellátott lakást bérelni, azzal nem is érdemes foglalkozni.

Gyorsan még pár szót a drogokról, és a szerencsejátékokról. Azt hiszem még emberrel nem találkoztam aki legalább ne próbálta volna a füvet, általában még az amerikai elnökökről is kiderül, hogy annak idején tesztelték ők is. Rengetegen füveznek, bár tiltva van, a keményebb drogok is mennek, de itt megint azt kell mondanom, hogy nem találkozol olyannal, mert nem jársz arra. Az ember tudja, hol van az élettere, milyen közeg az ami OK.
Mindenesetre azt hiszem ilyen illatosított gyertya és egyéb indiai füstölők igen szép hasznot hoznak a forgalmazóknak.

A szerencsejátékok tiltva vannak, olyan szinten, hogy például North Carolinában a lottót és a kaparós sorsjegyet egy éve engedélyezték, addig azt sem lehetett.
Casinókkal megy a trükközés, Floridában hajókon üzemel a dolog, egy kis hajóval kivisznek egy nagyobbra a nyílt tengeren, ahol már nem az államhoz tartozol, ott lehet. Továbbá az indiánoknak engedélyezett, így rezervátumokban szintén működnek játéktermek. Olyat, mint otthon, hogy bemenj egy sörözőbe, és ott figyel a cseresznyés gép, azt felejtsd el!
Most már az internetes fogadóirodák is le lettek tiltva, a lóverseny az rendben van, de csak a helyszínen fogadhatsz, illetve nagyon körülményes procedúra után lehet lovizni neten is.
Kivéve persze a gyevi bírót, azaz Las Vegast, ahol már a repülőgép terminál is egy casino, de ez majd megér egy külön részt.

Jövő héten inkább írnék a munkahelyekről, a feketemunkáról, meg ilyesmi.


/HWT/

Az élet napos oldala


Mottó: Nem vagyok nagy ivó. Szilveszterkor két martini után megpróbáltam elrabolni és Kubába téríteni egy liftet
/W.A./

Vagyis: kaja, pia, nők, tombola, már ameddig eljutunk ezen a vonalon, mert ugye egy üveg sörről is könnyen összejön egy novella, persze szakértőtől.
Már amennyiben hozzájutunk egy doboz sörhöz, mert ez nem minden esetben olyan egyszerű.

Amerikában 21 év alatt nem vásárolhatsz alkoholt, és nem is vásárolsz. Még alkoholmentes sört sem engednek kivinni a boltból. Éjszakai szórakozóhelyeken annyira leegyszerűsítették az illegális italozás lehetőségét, hogy 21 év alatt egyszerűen be sem engednek, így a bárpultosnak nem kell kínlódnia mindenféle igazolványokkal.
Egy amerikai disco matiné a magyarhoz képest, általában 10 körül indul és –államtól függően-2 és 4 között zár, de a többségében 2-kor. Minden éjszaki szórakozóhelyen biztonsági személyzet van –nem analóg a magyarral- és még minimum egy rendőr, autóval persze, aki lehet a sheriff, vagy officer is. A záróra természetesen az alkoholtilalomhoz van időzítve, tehát 2 óra után/ pl. Florida , Georgia, North Carolina/ nincs szesz. Általában reggel nyolcig, kilencig. Ez már nem csak állam-, hanem megyefüggő is, igy könnyen előfordulhat, és elő is fordul, hogy az utca egyik felén már 8-kor hozzájutsz a kis gyógy-sörödhöz, a másikon 9-ig kellene várnod, de ugye sürgős esetben az ember csak átmegy 20 yardot.
A Vasárnap az Úr napja, ilyenkor még tovább koplalhatsz, ha nem vagy előrelátó. A legtöbb megyében déli 12-1 óra után nyílnak meg a sörcsapok, de a már említett Georgiában egész vasárnap tilos árusítani és inni, persze nyilvános helyen, otthon azt csinálsz amit akarsz.

Itt becsempészek egy személyes élményt, mintegy demonstrálva mennyire komlyan veszik a dolgot.
Atlantában, egy vasárnap átutazóban megálltam tankolni, s mivel közel jártam úticélomhoz, úgy gondoltam veszek egy pack sört –amúgy 6-12-24-es kiszerelésben árulják leginkább- és mivel délután volt, ebben semmi veszélyt nem láttam.
Legnagyobb meglepetésemre a kutas felkapta a sörömet, elkavart vele a hűtőig és visszatette a helyére, majd közölte, ha sörre van szükségem, és van elég pénzem, a benzinkutat eladja nekem, de sört nem, mert egy életre bevonják a licenszét.

A hiper- és supermarketekben alkoholt nézve, vagy csak sör, vagy sör és bor kapható, ha valami turbóra van szükséged, akkor ahhoz külön boltba kell menned, általában Liqour Store, vagy ABC néven keresd, és akkor megtalálod.
A sima kocsmákat itt bárnak hívják, ott, ha már bejutottál, lehet nyomni, általában 8-30 féle draft /csapolt/ sör, és a megszokott választék gyorsítóból. Azon ne csodálkozz, ha whiskey- colat, vagy colas vörösbort kérsz, akkor legalábbis furán fognak rád nézni.
A Gin & tonicot viszont ismerik. A rövidital felszolgálása helytől függően 1 vagy 2 decis pohárban történik, amit először is színültig teleraknak jéggel, majd ráöntik a kért italt, úgy tapasztalatból – de ne reklamálj a mennyiséget illetően, mert inkább több mint kevesebb az -, és mellédugnak egy szívószálat.
Minden bárban létezik a happy hour, ami annyit tesz, hogy féláron ihatsz, vagy egyet fizetsz, kettőt kapsz. Az előbbi variens olyan hétfő délután fél kettőkor, az utóbbi éjfél után gyakori.
Ha kezdesz törzsvendéggé válni, láttak kétszer háromszor, akkor a szülinapodon , szigorúan bemutatva az ID-t, egy kör ingyen van az ünneplőknek, ha még mindig potyázni akarsz, akkor egy ingyen ital elérhető azzal is hogy háromszor kidobod a bikaszemét, persze egymás után. Mikor éppen 21-ik szülinapodat töltöd, akkor az egész kocsma elénekli neked a megszokott dalt, zenés helyen a DJ bemondja a nagy eseményt, és egy szám a Tiéd. Amerikában nagy dolog 21 évesnek lenni, nagyobb mint otthon 18-nak, és itt nem csak az italra gondolok.

Eszméletlen mennyiségű jeget használnak mindenhez, a benzinkutaknál kilószámra árulják, a sörök, üdítők szó szerint a jégben állnak.
Közterületen, autóban, kocsma előtt piálás nincs, vagyis tilos, sőt originált állapotban is valami zacskóba, tasakba bele kell tenni, ha nem kocsival viszed. Egy üveg borral a kezedben itt ne rohangálj, mégha bontatlan is. Ha zacskóban van, akkor bontott is lehet, de őszintén mondva aki utcán iszik, cigarettázik, az általában lecsúszott ember.
Non Stop nyitva tartó egységet eddig egyet találtam Hollywoodban /FL/, ott lehetett inni éjjel-nappal, állítólag 2 megye határán építették anno, és még most sem dőlt el hová tartozik.
Politikai választások napján, minden második év november első keddjén – 4 évenként elnökválasztás, közötte képviselői – este hatig alkoholtilalom van.

Cigarettáról annyit, hogy 18 év alatt nem kapsz, de a fölött sem olyan egyszerű.
Már nem venni, hanem szívni. Mint említettem az utcán - menetközben -, nem nagyon illendő. A munkahelyeken általában az épületen kívül van a dohányzóhely – ami februárban nem egy öröm, hacsak nem Floridában élsz, de ott meg júliusban nem öröm, – ami viszont még meglepőbb: a szórakozóhelyeken, bárokban sem kapható a pultnál. Szerencsés/?/ esetben van cigi-automata.
A legtöbb étteremben azért, vannak elkülönítve asztalok dohányosoknak, de ott meg enni nem jó.

Az amerikaiak reggelihez, ebédhez nem nagyon isznak alkoholt, ha mégis akkor szinte kizárólag blody maryt, vacsorához elsősorban bort. Egy-egy étteremben elképesztő mennyiségű, és minőségű borválaszték vár rád.
Persze egy jó kocsmának itt is meg van a törzsközönsége, ahol zajlik az élet. Már déltől, vágni lehet a füstöt, megy a darts, a zenegép 25 centért nyomja a bluesokat, a tv-ken megy a foci, kosár, jégkorong, vagy valami sorozat.
Mondjuk a Texas Rangers, Chuck Norrissal.

Éjjel itt is előfordul ez meg az, meg kell, hogy mondjam, elég gyakori az ittas vezetés. Tömegközlekedés hiányában sokan hazavezetnek. Ha nem csinálsz hülyeséget az úton, akkor esélyes vagy, hogy békén hagynak, de ha elkapnak akkor börtön, és rengeteg hátrány utána.
Pont emiatt nem ritka az autósüldözés, ami még szórakoztató is tud lenni, ha nem téged kergetnek. Ha megállítanak, nem nyomnak rögtön a szádba szondát, hanem tesztelnek. Az egyik variens, ami velem is megesett, szorosan összezárt lábbal nézned kell a tollat amit a rendőr jobbra balra húzogat a szemed előtt. El kell mondjam, józanul sem volt egyszerű a dolog.
Persze ha nem felelsz meg a teszten, akkor bemérik az alkoholtartalmat, 0,008 fölött mindenképpen biróság elé kell állnod, alatta mehetsz haza.
Ennyit mára, mondtam, hogy nem fér bele az élet napos oldala, mert hol vannak még a rossz lányok, a jó kaják, és a casinók, amik szintén nagyon különböznek a nálunk megszokottól.
Jó, a rosszlányok nem annyira, de maga a prostitúció igen.
Nade, ha minden jól megy visszatérhetünk rá januárban, legközelebb egy kis közös Karácsony.

Ha gondoljátok.

/HWT/

Amerikába jöttem...


Mottó: Az amerikaiak rettenetesen büszkék amerikai mivoltukra.
Ennél már csak arra büszkébbek, hogy honnan származnak.


I. Közlekedés



Az ember ugye általában repülővel érkezik, ami két azonnali problémát hordoz magában. Egyrészt mindenfelé angolul – vagy inkább amerikaiul – beszélnek, másrészt a repülőtér mérete is új dimenzióba helyezi eddigi elképzeléseinket.
Ferihegyhez, Frankfurthoz szokott ember eléggé meglepődik mondjuk az atlantai repülőtér láttán.
Kőrösi Csoma Sándori elhivatottsággal kell rendelkezni, hogy bejárd és megismerd.
Szerintem hazánk vasúthálózata úttörővasút az amerikai repterekéhez képest.
Nagyon komoly személyforgalom zajlik itt, de persze az itteni légitársaságok is gondokkal küzdenek. Árúszállitásban a csomagszállitó cégeknek van külön gépparkjuk, de az árúszállitás zöme közúton zajlik. Meg vasúton. Ez utóbbiról nincs sok mondanivaló, haladtam már át vasúti átjárón, de vonatot még alig, olyan igazi vasútállomást meg egyáltalán nem láttam.
Az amerikai élet igazi terepe, a levegő előtt is, az országút. Az autópályák tökéletesen lefedik az országot, és itt nem kell rögtön kétszer hatsávos pályákra gondolni, nagyon sok helyen elég a 2x2, és ott nincs is több. A páratlan sorszámú utak észak-dél, a párosak kelet-nyugat viszonylatban húzódnak. Minden városnál körgyűrű van, itt vannak azok a látványos 18 sávos utak és hidak, amit a filmekből ismerünk. Ezek három számjegyűek, az adott út elé tesznek egy 1-est vagy 2-est.
Elképesztő a kamionforgalom, főleg éjjel, a hegyi kaptatókon kapnak is általában 2 külön sávot, hogy azután a lejtőn száz mérfölddel elzúgjanak melletted, és a következő emelkedőn folytatódjék a játék. Az autópályán 70 mérföld a megengedett, de úgy 85-ig nem kell paráznod, nemigen állítanak meg. A kamionoknak még többet elnéznek.
Nem divat a trafipax, ül a kocsijában az officer, sheriff, vagy autópálya rendőr , és ha sokallja a sebességedet, akkor utánad ered. Ezt észre fogod venni, lehető leghamarább húzódj le a leállóba, állítsd le a motort és tedd jól látható helyre a kezed, mondjuk a volánra, azután várd meg még bekopog az ablakon. A többi már sok mindentől függ, vannak államok ahol fix tarifa van fix sebességtúllépésre, vannak ahol lehet alkudozni.
A rendőr lefizetését már most felejtsd el, ha nem akarsz börtönbe kerülni.
A pályákról még annyit, hogy úgy 30 mérföldenként van pihenő, de ott nincs se benzinkút se semmi, ahhoz ki kell hajtanod a pályáról egy kivezetőn.
Városi közlekedésben államtól függően 35-45 Mph a speedlimit, 5-10 mérföldet itt is rátehetsz, de ne többet!
A közlekedés kultúrája jelentősen meghaladja az általam eddig ismertekét, különösen a gyalogosokkal szemben nagy a figyelem.
Ha kifejezetten sebességkorlátozás van, útépítéseknél vagy iskolák környékén, általában 20 Mph, akkor még 21-el se menjél, ha iskolabusz megáll, hiába van még akár plusz három sáv, még rémálmaidban se előzd meg, már ha jogsit akarsz.
Mondjuk azt a klasszikus előzést, mikor a szembejövő sávban előzöl, és itt már nem az iskolabuszról beszélek, még nem sikerült végrehajtanom, mert itt olyan nincs.
A jogosítványt 1 nap alatt meg tudod szerezni ha átnézel egy olyan 35 lapos füzetet, valamit képes vagy 12 percet vezetni úgy, hogy nem csinálsz hülyeséget. A teszt természetesen computeren zajlik, ott 3 válaszból kell kitalálnod a tutit, és ha 25 kérdésből 5-nél kevesebbet rontassz, akkor a saját kocsidba beül melléd valaki, vezettek pár mérföldet azután lefotóznak és kezedben a plasztik.
Ha mégis elbaltáztad akkor mehetsz már másnap újra.
A gépkocsipark eszméletlen, a lerobbant 42 éves trucktól a luxuslimokig minden látható.
Persze japán, amerikai és német gépek mellett még a svédek rúgnak labdába, más nem igen van.
A legtöbb államban nincs műszaki vizsga, ahol van, ott is csak a pénz kedvéért, de itt olyan évi 25 dollár a tétel, tehát nem tétel.
Carolinában emlékeim szerint kell ilyesmi, de ki se jött a garázsból a pasi és adta a matricát, Floridában egyáltalán nem volt.
A kötelező biztosítás szintén állam és városfüggő, havi 30 dollártól 150-ig terjed, függ életkortól, kocsitól, a fene tudja mitől. Az tény, ha baleset részese vagy, akkor is megemelik következő évre, ha nem Te vagy a hibás, ittas vezetés esetén meg nagyon felemelik akkor is, ha nem okoztál balesetet, csak a sheriff lefülelt.
Ja, mondjuk az alkohol.
21 év alatt zéró tolerancia, afölött 8 ezrelékig OK vagy. Nyitott vagy üres alkoholos üveg nem lehet a kocsidban józanul sem, vagyis lehet, de elég sok pontot kapsz érte, meg párszáz dollárt fizethetsz.
De az alkoholról érdemes külön fejezetet irni, ha van rá igény, akkor az lesz a II.

/HWT/