Hirdetés
Az éjjel találkoztam egy törökkel.
Na nem egy igazi turbánossal, hanem egy itteni, amerikai törökkel.
Egy szupermarketben dolgozik mint pék, de az ereiben még ott folyik a törökméz.
Szóval sosem jöttem volna rá, hogy Ő egy valódi török, de a kölcsönös havarju után rögtön rákérdezett, honnan jöttem.
Oh! áldott akcentus.
Mikor büszkén kivágtam a hangerit, törököm szeme felcsillant és közölte, yeah, ismerem, ott sok török lakik.
Gondoltam, most a régmúltra emlékezünk és bevallottam, hát igen volt idő mikor sok török volt felénk, talán több, mint amennyit szerettünk volna.
Törököm felsorolt néhány agát, pasát, meg ugye Szulejmánt, a törvényhozót.
Jött nekem 1526-al - művelt török volt -, de visszavágtam 1552-vel, meg hogy Gobbi Hilda, hogy öntötte le a gulyást a turbános fejükre.
Azután, hogy elfogytak a csaták, a törököm visszatért az alapgondolathoz: ott sok a török.
Mondom neki, most már hatrozottan: nálunk nics török, talán egy fia sem. Van mecsetünk, minaretünk, fürdőnk, ülésünk, de törökünk nincs.
De törököm nem tágitott és sorolta: Sziria, Irak , Irán, Szerbia, Germany, Hungary, sok sok török és mosolygott kedélyesen.
Ekkor már a sarkamra álltam és határozottan közöltem, nálunk egy fia török sincs! Oroszok voltak, kinaiak jönnek de török nincs és nincs!
Meg is bántam rögtön a kirohanásomat mikor megláttam csalódott tekintetét, most mibe került volna nekem bevallani vagy 2 millió törököt?
Szerettem volna rügyező barátságunkat megmenteni, ezért mesélni kezdtem, hogy ez egy kis ország, szinte csak magyarok vagyunk, igaz mostanában kétféle magyarok, vannak az igazhitűek, meg a hitetlenek.
Erre felkapta a fejét: na ugye, mert mi mindenhol ott vagyunk, Sziria, Irak, Irán, Szerbia, Germany.. itt megállt majd kétségbeesetten rámnézett, Hungary?
Már csak a fejemmel intettem: nem, nem, nálunk nics török.
Láttam a tekintetében a csalódást és a kétséget is, mennyifelé újságolhatta már, Sziria , Irak, Irán, Szerbia, Germany, Hungary, és most egy országot elvettem tőle.
Nézett rám, láttam, hisz is nekem, nem is, várja, hogy majd felröhögök, csak vicc volt, nálunk török mint a tenger, de hajthatatlan maradtam.
Így megvonta a vállát, naja, Magyarország kis ország, és elvonult a pékségbe.
Másnap reggel kitörő örömmel fogadott:
- Hé magyar, csináltam neked törökmézet, úgyis régen jártál otthon!
- Rendben Musztafa, de én kakaóscsigát akarok!
HWT
