És most itt van a nappalimban. Nem érdekel, hogy felhorkantok, hogy és-el nem kezdünk mondatot, ami amúgy is hülyeség, gyenge magyartanárok olcsó poénja. Olvassatok Esterházyt, és meglátjátok, hogy az és egy normális kezdőszó.
De most nem ez a lényeg, végre itt van.
Napok óta vágyom rá.

Még éppen hogy sötétedik, így látom a kivillanó combját, a mellére alig merek ránézni. Félek, tolakodásnak veszi.
Nagyon nehéz.
Én lepődtem meg a legjobban, hogy ez létre jött.
Csábító az illata is, és gyönyörű.
Le kellene tusolnom előtte.
Mielőtt megtörténik.
De ez olyan kínos.
Lehet, mire visszajövök kihűl a kapcsolat, ami amúgy is hirtelen jött, bár régen vágytam rá, de hirtelen jött, szenvedélyesen.
Mégis csak letusolok, kis időre magára hagyom, nem lehet nagy baj addig, csak nem gondolja meg magát.
Én biztos nem.
Megyek is a fürdőbe, valami zagyvaságot makogok magamban ahogy megyek, közben kivillan a melle egy pillanatra.
Ettől zavarba jövök.
Na irány a tus.
Jól esik a forró víz.
Csak megvárjon, nehogy közbe jöjjön valami.
Szomjazom, vagy éhezem a csókját.
Jaj, majdnem egy ponyvaregényben érzem magam.
Még gyorsan fogat mosok, bár azt hiszem utána is kell majd, bár nem tudom mi lesz utána, még a jelen izgat, de nagyon.
Törölközöm. Ezt a törölközőt már illene kimosni, még szerencse, hogy Ő nem akar fürdeni.
Nem illik azt más házán, Úrinő nem fürdik más házán.
Jaj, most ki kell lépnem a nappaliba és valahogy átszaladni a hálóba, mert nem hoztam magammal tiszta ruhát. De menni fog, ahogy szaladok újra kivillan a combja.
Futás közben az illata is megcsap. Oh Te jó Isten.
Valami lazát veszek magamra, olyan otthoniasat. Hogy ne feszengjünk, hogy minden rendben menjen.
Még egy kis parfüm, aztán elindulok a nappali felé.
Tudom, hogy vár, nem hallottam ajtócsapódást.
Katarzis.
És még meleg.
És tényleg itt van, gyönyörűek a combjai és a melle.
Még beteszem a mikroba a krumplipürét és kész a vacsim.
Kentucky Fried Chicken, lalalala.