"B+! Bocsánat!"

(Úgy lettem tiltva fél órára, hogy nem vettem észre! :'( Itt nem lehet csunyán beszélni? Akkor se, ha nagyművészt idéz az ember? :'( )

Majdnem elfelejtettem, hogy lapul nálam egy laptopszaki kupon 1500 Ft értékben, amit bő egy hónapig lehet még elpergetni náluk!

Akinek szüksége van rá, jelezze itt kommentben, van ott minden, ahogy láttam, notebook-billentyűzet az biztos, mert azt vennem kellett, de akad ssd, pendrive, táska, izémizé, mindenféle.

Mondjuk az kikötés, hogy 5000 Ft fölött lehet beváltani, de nagyon más nem.

Vegyétek, vigyétek!

Ha múltkor illumiátiztam, akkor most nem is tudom, mit mondhatnék!

Izé van, Marty Mcfly, önmagát becsatoló NIKE meg légdeszka!

Ki érti ezt, ki látott ilyet?

Adott egy 2 éve újonnan, két szép kezem által összepakolt számítógép, Gigabyte alaplap, i3 proci, 4GB Kingston ddr3 memória, FSP táp, jogtiszta mindenségek, ahogy azt illik.

Van ebből 3 konfig, centire ugyanaz mind. Ami viszont alattam van, az olyat csinál (a többivel ellentétben), hogy megkívánja a múltat és pár nap alatt visszamászik 1-2-3 percet.

10 év sok idő. Repülni viszont úgy repül, hogy észre se veszi az ember. Egy évtized talán elég szemléletek megváltozásához. Ezen felül cinikusan dörgöli az orr alá: ez itt az utolsó utáni lehetőség!

Így jutottam el oda újra, hogy a felsőfokú oktatásba vágyjak. Vagy, hogy is mondjam. Szeretnék érteni végre valamihez, de ott a félsz a múltból.

10 éve betrappoltam a Szegedi Tudományegyetem Programtervező infó szakára. Eddigre annyira voltam rottyon lelkileg, hogy el se hittem, hogy oda felvettek, semmi se motivált, folyamatosan függtem bármin, amin csak lehetett, csak ne kelljen szembenéznem magammal, az előttem álló feladatokkal. A várt hatás nem maradt el, folyamatos halogatások, utolsó napon világmegváltós, majd az egészbe sírva beleroppanós vizsgaidőszakok, passzív félévek, Mindentudás Egyetemét teljesítős potya 2 kreditek, szégyenek és gyalázatok, szükségszerű megfutamodások.

Na de majd most! Jelenleg olyan állásom van, ahol forintban mérhető lenne a felsőfokú végzettség, így többszörös a motiváció azon felül, hogy egy diplomát kinézek azért magamból.

Csörren a telefon, ezzel kezdődik mindig minden bermuda háromszöget idéző furcsaság. „A laptopon nem látszanak az ikonok, de a végén már még sípolt is, én becsuktam, hogy ne legyen nagyobb baja, viszont hétfőre már kellene, munkaeszköz.” Semmi gond, kérem szépen ide magamhoz, de gyorsan!

Így jobban belegondolva meglepő, milyen sokszor találkozok úgy problémával, hogy gőzöm sincs, mi lesz rá a megoldás. Na, ez is egy ilyen eset volt!

Megérkezik elém egy szép Dell Vostro 1015, s bár az idő vasfoga nyomát hagyta már rajta, mégis méltóságteljesen nyit a világra, vágja magát nagyterpeszbe, ésegyéb hasonlatok kinek-kinek vérmérséklete szerint.

A delikvens sajtófotója

De az ikonok, na, azok tényleg nem jelennek meg. Elindul a Windows 7, asztalon hirtelen felvillannak, majd „Ágyő, balra el!”, s átlátszóvá válnak újra. Így be lehet nyalni egy vírust? Nyilván, a fene se tudja, hogy mik várnak manapság az ártatlan júzerre az interneteken. Megnyomom a Windows gombot, hogy valami böngészőt indítsak, hoppá, lettek ikonok! Odakattintok, eltűnnek újra. HÁT MI FOLYIK ITT GYÖNGYÖSÖN?

Üdv!

Elkezdek blogolódni, mert szeretem a betűket!

Passzív megfigyelője vagyok a logoutnak, helyet meg nem nagyon találtam azoknak a dolgoknak, amik úgy ahogy kapcsolódnak az informatikához, így időnként ideböffentem majd.

Ezen felül érdekel a zene minden féle megközelítésből, legyen az hallgatása (hifi), csinálása (wannabeszobaproducerkedés), vagy keverése (ugyancsak hálószoba dídzsézés).

Hirtelen így ki is szélesítettem a kört, lesz itt szerintem minden, amit nem szégyellek (meg olyan is, amit de).

Hölgyeim, hölgyeim, hölgyeim, Jay és Néma Bob a Babaházban!