Ahogy korábbi bejegyzésemben írtam [Ikoncsere Mac-en], szeretem az OS X felületét. Harmonikus, áttekinthető, jó ránézni. Azonban a képernyő tetején található menüsor néha igencsak kaotikus tud lenni...

OS X menüsor - rendezetlen káosz

Ember legyen a talpán, aki hirtelen kiválasztja, mire van szükség és őszintén szólva nem is túl szép látvány. Mindezeken túl, leggyakrabban az idő és dátum miatt pillantok fel, de a sok kis vacak ikon, simán eltereli a figyelmem.

Természetesen erre is van megoldás. Úgy hívják Bartender.

A Bartender app letöltését követően húzzuk be az alkalmazások közé és kész is a telepítés. Indítást követően már rendezhetjük is az ikonokat...

Alapvetően nagyon tetszik az OS X (hamarosan macOS) felülete, de sok esetben az összevissza ikonokkal nem vagyok kibékülve. Ja. Szeretem a rendet, mi több, rendmániás vagyok és ez valamilyen szinten erre is kihat. Tehát elkezdtem lecserélgetni a rendszer és az alkalmazás ikonjait olyanokra, amelyek megfelelnek az elképzeléseimnek.

Mindenek előtt, a fő szempont, hogy azonos méretekben és stílusban, de jól megkülönböztethető módon jelenítsem meg az egyes ikonokat. Ehhez eleinte a neten vadásztam pakkokat és egyedi ikonokat, de idővel úgy döntöttem, inkább megcsinálom magamnak valamennyit. Persze ehhez kell egy képszerkesztő is. Mivel a Mac-es alkalmazások közül a Pixelmator a legjobb barátom, ezzel készítettem el az összes ikont...

És rettentően hiányzik. Nem mintha a Windows, vagy az Ubuntu rosszabb lenne (bár utóbbit egyáltalán nem szeretem), de az ökoszisztéma, ahogy az eszközök együtt működnek egymással, borzasztó kényelmessé és vonzóvá teszi az almás készülékeket. Remélem 1-2 napon belül újra a szép kis munkaállomásom előtt ülhetek és a saját billentyűzetemet koptathatom...

Amíg nem lesz meg, tolom a Battlefield 3-at.

Vesszenek a pokémonok!
Noshahr Canals forevőőőr!

:-)

Ui.: Most vettem észre, hogy nem volt jóváhagyva a bejegyzés. Azóta megérkezett. Ehh, elcsesztem az időrendet...

Két napja végre megkaptam az új gépem! Mivel kívülről dettó tök ugyanolyan mint az előző, rajtam kívül pont senki nem vette észre az irodában, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy megvan. A korszerűbb belsőnek köszönhetően érezhetően gyorsabb, gördülékenyebb rajta a munka. Kíváncsi leszek, az Apple mivel jön ki ősszel. Ha valami űbercsúcs masina lesz, akkor legrosszabb esetben eladom és veszek egy olyat. Ha meg nem, akkor simán megérte és megtartom a 34"-os ultraszéles monitorommal együtt (ami álítólag már nem lesz kompatibilis az új csatlakozó szabvánnyal)...

Ha az ember nem Time Machine mentésből rakja vissza a dolgait, elég időigényes folyamat az újratelepítés. Ráadásul nem egy olyan alkalmazást vásároltam, amely számolja a visszaállításokat követő aktiválást és egy bizonyos számot túllépve letiltja azt. Ilyenkor nincs más választásom, mint írni a supportnak és megkérni őket, hogy ugyan már legyenek szívesek feloldani az aktivációs korlátot és hadd használhassam tovább, amit legálisan pénzért vásároltam tőlük. Jó példa volt erre a Paragon NTFS, amit amúgy nagyon szeretek, mert tényleg klassz cucc (segítségével gond nélkül oda-vissza írhatom, olvashatom, menedzselhetem az NTFS-re formázott meghajtókat, amit egyébként az OS X - hamarosan macOS - nem támogat) és nélküle komoly bajban lennék. Vagy - az 5. aktiválást követően - jó pénzért ismét megvehetném.

Néhány hónapja egy friss telepítést akartam készíteni a szokásos módon, internetről letöltve. Azonban a menüben valamiért épp nem indult el a letöltés és mivel nem volt lementett telepítőm, kénytelen voltam várni, amíg a kapcsolat helyreáll. Azóta minden friss rendszer megjelenésekor lementek egyet és készítek belőle boot-olható telepítő pendrájvot. Ennek menete rém egyszerű, csak csatlakoztassuk a kívánt meghajtót, majd terminálba írjuk be a következő parancsot:

sudo /Applications/Install\ OS\ X\ El\ Capitan.app/Contents/Resources/createinstallmedia --volume /Volumes/PENDRIVE_NEVE --applicationpath /Applications/Install\ OS\ X\ El\ Capitan.app

A PENDRIVE_NEVE helyére értelem szerűen a csatlakoztatott pendrájv nevét írjuk. A rendszer bekéri a jelszavunkat és már teszi is a dolgát. ha használni akarjuk, ALT lenyomásával csak ki kell választani a telepítő meghajtót és már mehet is a telepítés...

Forrás: Rendszerindításra alkalmas telepítő létrehozása az OS X rendszerhez

Fene egye meg, gyakran belefutok. Használatban van, ezért nem üríthető a kuka.

Mi a megoldás? Terminál a barátom...

Nyiss egy terminált, írd (vagy másold) be az alábbi kétsoros kis parancsot, majd nyomj egy Entert:

cd ~/.Trash
rm -r *

És érkezett egy újabb tipp. Egy parancsban:

rm -r ~/.Trash/*

Voila!
Már üres is a Kuka...
:-)

Ha Apple eszközt használsz, az idő is másként telik...

Ha használt iPhone veszel, könnyen belefuthatsz az alábbi hibába:

Ez azt jelenti, hogy az előző tulajdonos nem kapcsolta ki az iPhone keresését, tehát a készülék még mindig az ő irányítása alatt van, bármikor letilthatja.

Tehát, ha eladod/elajándékozod a sajátod, vagy újat veszel csináld ezt:

1. Beállításokban jelentkezz ki az iCloud-ból, ezzel kikapcsolod az iPhone keresését is.
2. Az Üzenetek beállításaiban kapcsold ki az iMessage-t (csak lődd ki a zöld kapcsolót)
3. Ugyanígy kapcsold ki a Face Time-ot (megint zöld a kapcsolót kell kilőni)
4. Beállítások - Általános menüben nyomj egy visszaállítást.

Mióta Mac-re váltottam, egyik legnagyobb problémát a megfelelő egér megtalálása okozta. Nem, mintha a beépített Trackpad nem lenne jó, de grafikai munkához, pontosabb, finomabb pozicionáláshoz, egy egér nagyságrendekkel megfelelőbb választás.

Nem is beszélve a kényelemről. Bár ebbe nagyon nem akarok belemenni, hiszen embere válogatja, hogy kinek-mi a kényelmes. Kicsi, vagy nagy, alacsony, vagy magas, keskeny, vagy széles, stb., szóval egyelőre maradok a puszta funkciónál.

Az első összeállítás és az első egér.

Mint sokan mások, én is Windows-ról érkeztem az almás világba. Ezért azt gondolom, teljesen természetes reakció, hogy nagyjából ugyanazt a megszokott érzést vártam a kurzor mozgatása közben, mint amit a másik rendszer sokéves használata alatt megszoktam. Vagyis csak kerestem, mert nem találtam. Ugyanis a kurzor gyorsítása nagyban függ a mozgás sebességétől. Tehát ha lassan mozdítom, képes meg sem mozdulni, viszont ha rántok egyet az egéren, a szomszéd iroda környékén kell keresgélnem. Sokévnyi kiszámítható mozdulat után mondanom sem kell, mennyire zavaró ezzel szembesülni.