Már tavaly is gyönyörűen vicces kis sztorit tártam elétek ilyentájt, gondoltam, most is feldobom a hangulatot. Az ember folyton azt hiszi, hogy legalább a közeli rokonait ismeri, nagy meglepetés nem várhatja. Nos, idén karácsonykor apám bebizonyította, hogy ő bizony ama kivétel, aki erősíti a szabályt.

Apámat mindig dolgosnak és felelősségteljesnek ismertem, aki bár szereti a viccet és mókázást, de alapjában véve komoly ember. Hugom, meg is nővérem is, meg én is meg vagyunk áldva egy bizonyos fajta humorérzékkel, amit egyesek infantilis-nek neveznek, nem értik a gügye poénokat. Apám sem, ez örök vitatéma vele. Az italt sem veti meg, ami alatt nem azt kell érteni, hogy tökrészegen jön haza munkából, hanem minden este bedob egy pofa sört, ha valamelyik gyereke a 4 közül hazatámolyog, akkor esetleg 1-2 felest is beküld valami minőségibb pálinkából, de mindig tudja, hol a határ, és általában messzire kerüli. Még a bátyám esküvőjén is csak enyhén szalonspicces volt, pedig azt aztán igazán megértené mindenki, ha istenesen felönte a garatra. Egyetlen darab ittas vezetést sikerült összehoznia, azt is úgy érte el, hogy egy mérsékelten átmulatott augusztus 20.-a után éjjel kettőkor szóltam, hogy talán induljunk a kórházba, mert vakbelem van (persze elkapták a rendőrök, de nem lett belőle nagy ügy szerencsére).

A régebbi kockák, vagyis a 25-35 közötti korosztály még emlékezhet erre a furcsa szokásra. Házibulik kedvenc eleme volt a ''dallaszozás''. Aki esetleg nem tudná, mit jelent a fogalom, pár sorban tisztáznám.

Volt ugyanis eme hőseposz sorozat, a Dallas, amit vetítettek nálunk, (lényegében az első szappanopera, amit Szomszédokon kívül magyar ember parabola-antenna nélkül láthatott) amiben gyakran nyúltak a szereplők a whiskey-s pohár után. Ezért aztán kicsiny hazánk ragyogó emléjű fiataljainak az az ötlete támadt, hogy milyen vicces lenne, ha olyan játékot játszanánk, amikor a sorozatban isznak, akkor a nézőknek is inni kell. (Ha jól emlékszem, még pont péntekre is esett, vagyis direkt jól jött a buli szempontjából, bár mi sosem tartottuk fontosnak, hogy olyan speciális alkalmat találjunk az ivásra, mint pl. a péntek este, szóval akár mehetett volna hétfő este is ) És mivel ez nem volt ritka a sorozatban, a kevés alkohollebontásért felelős enzimmel rendelkező kollégák albán szamár módjára becsíptek az epizód végére.

Nemrégiben egy barátomnál voltunk lakásavatón, viszont épp aznap ment az egyik kedvenc sorozatuk, a Dr. House, amit kihagyni egyet jelentett volna a szentségtöréssel. Azt hiszem, mindenki kitalálja, hova fajult a dolog: íziben kitaláltuk, hogy amikor kimondják, hogy Dr. House, mindenki behörpinti a pohara tartalmát. Később rájöttünk, hogy ez nem frankó, gyenge epizódot fogtunk ki, csak 3x mondták. De gond egy szál se, következett a Hősök, és mivel mindenki szomjas volt, olyat találtunk ki, ami tutira sokat lesz: abban állapodtunk meg, hogy bármikor, amikor valaki valamilyen speciális képességet használ, iszunk. A végeredményt nem részletezném.

Ennek a kis szösszenetnek két célja van: az egyik egy kis nosztalgiázás és felvágás a mai fiatalság előtt, a másik pedig, hogy közös erővel találjunk ki hasonló dolgokat, a manapság népszerű sorozatokból. Kezdeném pár példával, hogy mire gondolok, aztán a többit rátok bízom, kedves logout-olvasók - pláne, mivel sok magyar TVt nem nézek, így nem nagyon tudom, miket adnak mostanában. Időnként visszanézek majd, és a jobbakat, vagy akár az összeset beleírom a blogba. A cél az, hogy epizódonként 6-8 alkalommal legyen kötelező inni, nem pedig az, hogy infúzióként töltsük magunkba a jófajta tablettás bort, szóval olyan dolgokat írjatok, ami jellemző az adott sorozatra, de nem csak abból áll, tehát az nem jó, hogy akármikor elsütnek egy poént a Jóbarátokban.

Szóval akkor a lista:
24 - Ha elhangzik a következő mondatok egyike, vagy csak rokonértelmű mondat: ''Most nem mondhatok semmit, de bíznod kell bennem''; ''Parancsra cselekedtem''; ''Ez bizalmas információ''; ''Lesz*rom a szabályzatot.'' (megj: ebben az esetben csak az egyiket válasszátok ki, különben már az ''előző részben történtek'' alatt mindenki tökrészeg lesz )

Szex és New York - Amikor valaki a 4 lány közül lefekszik valakivel és/vagy megisznak egy Cosmopolitant.

Helyszínelők - Amikor egy ''belső'' kamera mutatja, az illető hogy sérült meg (esetleges fokozott hányásveszély )

Dr. House - Amikor a Doktor beszól valami durvát. (Esetleg ezt Dr. Csernussal is meg lehetne játszani, ha még adnák.)

Hősök - Válasszatok ki egy karaktert, és amikor ő speciális képességet használ, inni kell.

Simpsons - Homer böfög

Southpark - Cartman szidja a zsidókat (ide tartozik a Passió megemlítése is).

Vigyázat, nyomokban Spoilert tartalmaz, de azért próbálom elkerülni, hogy túl sok infót áruljak el. Most néztem meg a filmet, és kicsit olyan Mátrix-feeling-em van. Értem ezalatt azt, hogy megcsinálnak egy hihetetlenül jó filmet, jól eltalált karakterekkel, kultuszfilm lesz, vagyis gyorsan csinálni kell folytatást is. Elkészül egy közepesen szar második rész, majd valami picit javítanak a harmadikkal.

Hogy jó film-e a Karib3? Igen is, meg nem is. Nem, ha azt vesszük, hogy az értelmes cselekmény és a logikusan cselekvő karakterek részei egy jó filmnek. Igen, ha azt nézzük, hogy 2 és fél órán keresztül jól szórakozunk a moziban. Inkább a negatívumokra fogok koncentrálni ebben a kritikában, elvégre mindig jobb pozitívan csalódni.

Először is, a cselekmény. Nos, kb. úgy néz ki a dolog, mintha felfogadtak volna 3 különböző forgatókönyvírót, akik mind előálltak egy lehetséges folytatással, aztán mivel nem tudták eldönteni, melyiket válasszák, berakták mindhármat. Ha megnézitek a filmet, szerintem már az elején úgy készüljetek neki, hogy nem érdekes, ki miért és mit tesz, egyszerűen fogadjátok el, hogy úgy van. (Kb. másfél óra múlva amúgy is rákényszerültök ) A nagyon bonyolult történetet lazán le lehetett volna egyszerűsíteni, így kaphattunk volna egy másfél-két órás, de érthetőbb filmet. Ami szintén nem tetszett, a szereplők sokasága. Rengeteg „főszereplő” van a filmben. Főszereplő alatt azt értem, aki fontos a cselekmény szempontjából, aktívan alakítja a történetet a döntéseivel, és még a kamera is gyakran veszi. Vegyük őket sorra. Itt van mindjárt Barbosa kapitány az első részből. Hogy hiba volt-e életre kelteni? Olyan szempontból nem, hogy a karaktert játszó Geoffrey Rush ismét nagyot alakít, fantasztikus szócsatái vannak Jack-kel, viszont sokat bonyolít a sztorin, hogy az ő motivációival is törődni kell. Persze nem hiányozhat az első rész gerlepárja, akik ezúttal már nem egy célért küzdenek, nehogy jó legyen nekünk. Davy Jones az egyik főgonosz, XY tengernagy a másik, akik összefognak ugyan, de utálják egymást nagyon. Visszatér Norrington parancsnok, bár ő szerencsére sok vizet nem zavar, és fontos szerephez jut a fekete boszorka is. Chow-yun Fat az egyik kedvenc ázsiai színészem, ő is feltűnik jópár jelentre. Namost ez a sok karakter össze-vissza szövetkezik egymás ellen, szinte percenként változik, ki kinek az oldalán áll. Meg a végére behozzák még a kalóztanácsot is, akik egymást marják, mert ugye eddig nem volt elég kusza, ki kit utál. A sok karakternek pedig egyenes ágú következménye, hogy Dzsekkszperró sem szerepel eleget, aki kétségkívül a trilógia legjobban eltalált szereplője. És az egyik legnagyobb hibája a filmnek, hogy nagyon hosszú, az ember rendesen elfárad alatta. Jó lett volna kicsit rövidíteni…

De nézzünk pár pozitívumot is. Először is, a digitális effektusok fantasztikusak. (A végén a stáblistában vagy 200 név szerepel a ''digital arts'' résznél. Nem túlzok, kb. 2 „képernyőn” keresztül jönnek a nevek, soronként 5-6 névvel.) A harcok jól megkoreografáltak és viccesek. Poénokból pedig nincs hiány, nem telik el 5 perc, hogy ne röhögjünk egy jót. Több jót nem akarok mondani, majd Ti megtapasztaljátok

Ha megnézzük a fenti negatív/pozitív arányt, az jöhet ki, hogy a Karib3 egy rossz film, holott erről szó nincs. Nagyon kellemes kikapcsolódást nyújt a film, megéri a mozijegy árát. DVDn egyelőre nem venném meg, csak ha kiadnák ilyen „Gyűrűk Ura – mindhárom film egyben, sok extrával” kiadásban. Értékelés: 7/10

Régebben ügyfélszolgálatosként dolgoztam (céget nem említenék, nem is fontos, hiszen általánosságokban írnék most a CC-kről), és most valamiért előjött belőlem a régi érzés, gondoltam közzéteszem, hátha jobb lesz ettől a világ. Egy telekommunikációs cégnél voltam helpdeskes, vagyis műszaki segítséget nyújtottam (ezen kívül érteni kellett a számlázáshoz, akciókhoz, satöbbi is).

Első körben szeretném azt a tévhitet eloszlatni, hogy az ügyfélszolgálatos azért van ott, ahol, hogy az ügyfél problémáit megoldja. Az ügyfélszolgálatos azért van, hogy a szent és sérthetetlen Servise Level-t (SL) magas értéken tartsa, ami szükséges a különböző ISO és társai minősítések megőrzéséhez. Persze ha közben segít az ügyfeleknek, az nem árt, de nem ez az elsődleges.

Vegyük sorra, mit csinál egy HDs emberke. Bemegy reggel (szerencsés esetben, mert ugye 3 műszak) leül a géphez, bejelentkezik. Idáig semmi extra. Elindítja a szükséges programokat, majd várja a telefonokat. A mi rendszerünk két állapotot különböztetett meg: a zöldet (hívást vár) és a pirosat (foglalt). A piros azt is jelenthette, hogy éppen beszélek, vagy szüneten vagyok, esetleg csak ülök magamban, és valamit csinálok. (Halkan megjegyzem, hogy ennél nagyobb szentségtörést ember el nem követhet, minthogy pirosban ül, hívás nélkül.) Ez utóbbi általában az szokott lenni, hogy az utolsó üggyel kapcsolatos dolgokat dokumentáljuk. Mivel ezt a vezetőség nem szereti, ezért célszerű felvenni a következő telefont, és a beszélgetés elején - az újabb ügyféllel szemben nem korrekt módon – megoldani a dokumentálást. (Szerencsés esetben persze nincs új telefon, és nyugodtan el lehet végezni a dolgunkat, de ilyen általában reggel 8 vagy este 10 után szokott csak előfordulni.) Szünetek vannak, óránként 10 perc jár, azonban azt nem tehetem meg (illetve igen, csak sokszor nem jó megcsinálni, mert nézik), hogy lerakom az ügyfelet, és húzok szünetre, ezért aztán a napi 8 szünetből ha 6 összejön, már örülni kell.

A rendszerről bővebben: az SL-t fenn kell tartani. Az egyik műszakvezetőnek bevett mondása volt, hogy „pörgessétek, pörgessétek”, vagyis igyekezzünk a hívásokkal. Elvileg 6 perc van egy beszélgetés lebonyolítására, ami az esetek 90%nál elég is. Csak sajnos egyre több a Mari néni, akinek 2 percig kell magyarázni, mi is a start menü, nos ekkor megy fel az átlag, és az értelmesebb ügyfeleket be kell szorítani 3-4 perc alá. Az SL egyébként sok mindentől függ: a várakozók számától, a legmagasabb várakozási időtől, meg még egy rakat dologtól, de kb. ezek a fontosabbak. Tehát statisztikailag, ha minden ügyintéző felvenné a telefont, és 2 perc múlva megszakadna a beszélgetés (akár véletlenül, akár szándékosan), akkor papíron az jönne ki, hogy k***a jók vagyunk. A beszélgetést meg lehet szakítani, ha nagyon bunkó az ügyfél, egyébként nem. Hivatalosan. De ugye magától is megszakadhat... például ha véletlenül kihúzódik a kábel a telefonból... ez gyakori és kedvelt módszer a nem kívánatos ügyfél lerázására, amíg ott dolgoztam, ezt nem sikerült kivédeni. (Talán csak a terem bekamerázásával lehetne megoldani, de annak meg jogi akadályai vannak.) A beszélgetéseket rögzítik, de csak ritkán hallgatják vissza, (havonta párat igen, az értékelésekhez) legtöbbször csak akkor, ha panasz van egy ügyintézőre. Ennek ellenére nem jó az ügyféllel bunkóskodni, meg lehet anélkül is szivatni (erről majd később). Van némítógomb, hogyha pl. át kell menni a Józsihoz, valamit megkérdezni, vagy csak átszólni, akkor ne hallja már az ügyfél, hogy „ez a f@sz azt akarja, hogy...” (Egyszer egy kollégának elromlott a gombja, volt is belőle balhé, hogy az ügyfél hallotta, mit beszélünk róla.) Esetenként röhögni is kell, az ellen is jó, illetve időnként jólesik hangosan szidni az ügyfél káanyját. Ezenkívül állandóan meg akarnak minket figyelni, a képernyőnket, meg a futó folyamatokat, de amíg ott voltam, addig mindig sikerült kicselezni őket. Ha nem oldható meg a probléma, esetleg nem az ügyfél a ludas, akkor nyitni kell egy ún. ticket-et (hibajegyet), amit a karbantartó kollégák kivizsgálnak (vagy nem, erre is van sok példa). A hibajegyek száma sem lehet túl magas, bár erre is vannak technikák, hogy ellenőrzés előtt hogyan kell bőven az elfogadható szintre visszaszorítani őket.

Az ügyfélről: A szerencsétlen ügyfél (volt egyébként becenevük is, de azt nem írom le, pedig nem is bántó annyira) betelefonál. Egyrészt azért hív, mert gondja van, alapból ideges tehát, erre egy automatával kell beszélnie, aki szépen elsorolja a lehetőségeit, persze utolsóként említve, hogy emberrel hogy veheti fel a kapcsolatot. (Egyébként hasznos dolog lenne, ha működne, mert ilyenek vannak benne, hogy hogyan állítsa be emberünk a levelezőrendszert. De akinek erre az információra szüksége van, az jobban jár, ha ügyintéző meséli el neki, hiszen ő azonnal tud reagálni az esetleges hibákra, a gép meg csak eldarálja a teendőket, aminek a felét sem jegyzi meg. Szóval ez a része felejtős.) Persze amíg a menüben kutakodik, addig is megy a telefonszámla szépen... Ezt követi egy pár perces várakozás (csúcsidőben akár 10 perc, vagy még több is lehet), és ekkor jól felpaprikázva kerül egy ügyintézőhöz, aki szinten ideges, arra is mindjárt kitérek, hogy miért. Ebben az idegállapotban az ügyfél persze szívesen leordítja a neki segédkező munkaerőt, mert neki a céggel van baja, és a szemében a HDs a céget jelenti, ergo őt vonja felelősségre (az esetek 90%ban nem ügyintézői hiba történt, ez szintén jót tesz az ember lelkiállapotának, ha más hülyesége miatt tartja a hátát).

A HDs lelkiállapota: egy 7/24ben működő ügyfélszolgálatban nincs hétvége. Csak pihenőnap van. Heti kettő, mintha hétvége lenne, csakhogy ezek általában nem egyeznek meg a „normális” emberek által használt napokkal, illetve nem feltétlen vannak egymás mellett. Például kedden és pénteken lehet pihenőnapom. (Azért van olyan is, hogy szombat-vasárnap jön össze, de kb. minden 5-6. hét ilyen csak.) Elutazni ezzel nem nagyon lehet, kedvessel közös hétvégi program szintén kilőve. Egy haszna lehet az ilyesminek: ha valamilyen közügyet kell intézni, nem kell miatta szabadnapot kivenni. Ez úgy szépen mérgezi az ember lelkét, csendben, alattomosan. Elég stresszes munka, az embert két oldalról hajtják, az ügyfelek, és a főnökök. Kifújni nem nagyon tudja magát az ember, csak a szünetben, ami vagy jön, vagy nem. A legtöbb ügyfél hálátlan. Az ő oldalukról nézve ez rendben is van, elvégre én azért ülök ott, hogy megoldjam az ő nyűgjét, csakhogy ő nem látja a mögöttes munkát. Ha egyszerű az ügy, én sem számítok köszönetre, elég fizetség az nekem, hogy hamar befejeztük a beszélgetést. De vannak olyan esetek, amik hosszas utánajárást, visszahívást, emailezést igényelnek (a leggázosabb esetem kiderítésénél fél órát ültem pirosban, nem örültek nekem a főnökök, 1 szünetemről le kellett mondjak). Így aztán szépen lassan az ügyintéző megutálja az ügyfeleket, nem is kicsit. (Nekem a végén már szabályosan hányingerem volt, ha csörgött a telefon.) Az első pár hétben nem értettem a flegmaságot, ami a többiekből áradt, aztán szép lassan én is ráéreztem a dolgokra. Általában a régi munkatársakat nehezen veszi rá az ügyfél, hogy végigcsinálják az ilyen gázos ügyeket (ők lerázzák azzal, hogy írjon ide és ide emailt), az újak jobban hajlanak az ilyenekre, de ők meg nem látják át a rendszert. (Egyébként a gázosabb eseteket valóban emailben kellene megírni, de a mailes kollégák még jobban le vannak terhelve, hónapos átfutási idő szokott lenni, míg ha egy telefonos ügyintéző kézbe veszi és foglalkozik vele, akkor pár nap.) A legtöbb ember kb. egy-másfél évig bírja ezt a melót csinálni, aki tovább marad, azon meg is látszik. Emiatt állandóan vesznek fel és képeznek ki új embereket, akiknek persze kell pár hónap, mire beleszoknak az ügyekbe. (Kb. 25% esélye van arra a betelefonálónak, hogy újoncot fog ki.)

Az ügyfelek szívatása: és elérkeztünk a mindenki számára legérdekesebb részhez, amikor az ember már úgy van vele, hogy dögöljön meg mindenki, és akkor beszólnak neki. Egy pincér ilyenkor csúnya dolgokat csinál a vendég kajájával, nos, a HDsoknak is megvan a maguk eszköze. Az egyik legenyhébb, ha az ügyfél jelszavát megváltoztatjuk. (Ennek mondjuk az a hátulütője, hogy ekkor visszatelefonál méteres lila fejjel, és rossz esetben minket kap el, egyébként valamelyik kollégánkat idegesít tovább.) Másik szívatás, ha az emberke emailcímével feliratkozunk pár hírlevélre. Az se baj, ha szexuális tartalmú, sőt. Volt egy nagyon durva szopatás is, az egyik ügyfél nevében a srác egy hirdetést adott fel, hogy a vadi új mobiltelefonja (ami akkortájt 80-90k-t ért) 20k-ért családi okokból eladó, de csak este 8 és reggel 7 között keressék. Az viszont általános, hogy a hülye emberek baromságait leírjuk, és mailben körbeküldjük, had röhögje ki őket mindenki.

Érdekes esetek: vannak időnként különleges problémák, amiknél az embernek tényleg kell a szürkeállományát használni (egyébként elég monoton, lélekölő munka), illetve amik viccesek, de havonta ha egy ilyen beesik. Nekem az egyik legemlékezetesebb esetem az volt, amikor egy kínai család vett egy 3 szintes házat, köttettek bele 6db telefont, és mindegyik telefonra ADSLt. (Hogy miért nem volt jó egy router nekik, meg egy nagyobb ADSL, az sose derült ki.) Király volt találgatni, melyik telefonhoz melyik DSL és melyik felhasználónév tartozik Csak sajnos ilyenekből kevés van.

Összefoglalás: van az ügyfél, aki ideges, és problémája van. van az ügyintéző, aki szintén ideges, ráadásul nem is motivált abban, hogy mindenképpen megoldja az ügyfél gondját (az egyszerűbb eseteknél igen, de azt is csak azért, hogy minél hamar hamarabb lerázza). ez így nem jó, ezt mindenki tudja. megoldás szerintem az lehetne, ha több ügyintéző foglalkozna kevesebb ügyféllel, és az ügyintézőket nem a statisztikai célok elérése, hanem a megoldások megtalálására ösztönöznék. csak ezek a való életben nem nagyon valósíthatóak meg...

végezetül egy tanács: próbáljatok meg az ügyintézőkkel kedvesek lenni, akármilyen nehéz is; higyjétek el, sokkal nagyobb esélyetek van arra, hogy (jó) megoldást talál nektek, mintha fenyegetőztök.

Pár hete már írtam arról, hogy a T-kom nálam is megnövelte a szolgáltatásának a sávszélességét. Ami jó. De ami rossz, hogy a 2 éven át betonstabilan működő ADSL-em minden héten legalább 1 napra elment. Ezért döntöttem, hogy szolgáltatót váltok, emelés ide vagy oda. A kísértés már jó ideje megvolt, ugyanis még decemberben felhívott egy hölgy az egyik konkurens telekommunikációs szolgáltatótól, és főleg az áraival megfogott: az addig 2mbites kapcsolatomat lecserélhetem egy 3mbitesre, ráadásul a havidíj a fele lenne. (Ugyanis vezetékes telefon csakis az internet miatt van, így havonta 16 ezret fizettem, az új lehetőség pedig 7500 lett volna, telefon havidí nincs, mivel VoIPos szolgáltatás.) A legfájóbb pontja a váltásnak kiesett idő lett volna, ugyanis a T-komnak hivatalosan két hetük lenne rá, hogy kikapcsolják a szolgáltatást, az új cégnek pedig egy hét, hogy aktiválják, legrosszabb esetben ez ugye 3 hét. (Mellékesen megjegyzem, hogy korábban az Axeleronál dolgoztam, és elsőkézből tapasztaltam 2-3szoros határidőtúllépéseket.) Azonban meghallottam, hogy a T-kom emelni készül, így kivártam.

Megjött a nagyobb sávszélesség, nem használtam ki, a telefont se, viszont szakadozott kapcsolat. Döntöttem. Jeleztem a másik cégnek, hogy szeretnék hozzájuk átmenni, és „egyszer élünk” jelmondattal mindjárt az 5mbites csomagot választottam. Valamikor február közepe táján elküldtem nekik postán a szerződést. Egy hétig nem történt semmi. Ekkor felhívtam őket, hogy mi a helyzet, egy hölgy megnyugtatott, hogy minden rendben van, intéznek mindent, nekem csak hátra kell dőlni és várni. Rá kb. 2 napra felhívtak, hogy 28.-án jönnének szerelni, így aznapra (mára) szabadságot vettem ki, megegyeztünk 13-16 óra közötti intervallumban. Az internet és a telefon tegnap (27.-én) este 6kor adta meg magát, addig bőven használtam. Pontban 4kor megérkezett a szerelő, elnézést kért a késésért, 10 perc alatt (!!!) összedugta az előre felkonfigurált (!!!) routert és a Voip modemet (közben jót beszélgettünk), majd távozott.

No, amint elment, meg is néztem egy sebességtesztet „a la szepi79”: elkezdtem az egyik FTP oldalról tölteni, ahonnan eddig maximális sávszéllel jött az adat, az eredmény siralmas volt, kb. 1mbitnek felelt meg. No, mondom ez nem volt jó csere, de megnéztem egy másik helyet is, onnan stabilan jött az ottani megszokott 280kbyte/sec. (Közben egy általam ritkán használt, de szintén a sávszélességet kihasználó oldalról is indítottam letöltést, 4-4,5mbit megvolt.)

Szóval foglaljuk össze: 2 hét alatt az új szolgáltatóm elintézte a telefonvonalam és ADSL-em átváltását, anélkül, hogy nekem a T-csoportnak bármit is jelezni kellett volna, nem kellett utánajárnom semminek, nem kellett állítanom semmit, és a szerelő a megbeszélt időpontban kijött, végig illedelmes volt. Lehet szidni ezt az országot, (sokszor nem is alaptalanul) és mondani, hogy milyen rosszul élünk, de vegyük észre jót és a fejlődést is.