Hirdetés

Canon EOS-1D X áttekintés

Miért is fura a Canon EOS-1D X névadása? Részben az ikszelgetés eddig inkább a legnagyobb konkurencia szokása volt (lásd: Nikon D3x, D40x), másrészt pedig az új betűjel jelzi, hogy valami újat igyekszik megteremteni a Canon. Eddig a felső kategóriában alapvetően az EOS-1D (és Mark II, III, stb. jelű variánsai), valamint az 1Ds széria dominált. Előbbi főként az akciófotósok számára volt komoly fegyvertény, jellemzően ez a sorozat kapta meg az extrém gyors fotósorozat és AF funkciókat. Az 1Ds pedig egy komoly műtermi eszköz, ennek megfelelő szolgáltatásokkal és kategórián belül hatalmas felbontással, érzékeltetve, hogy ennél magasabb lépcsőfokon már csak a középformátum található.

Érdekességek

Az új 1Dx széria (?) viszont igyekszik az akciófotózást és a műtermi használatot ötvözni. A marketing gépezet gőzerővel dübörög és bizony a legfőbb tulajdonság amit kiemelnek az a 14 kép/másodperces sorozatfelvétel, melyet teljes felbontáson képes elérni. (A sportfotósok kezdhetnek a szerkesztőségben célzásokat tenni egy esetleges váltásra még az olimpia előtt.) Mivel ilyen gyors sorozatfelvétel éhes napközis módjára tud falatozni, ezért jó hír, hogy a zárszerkezet várható élettartama 400 000 expóra van megadva.

Mint a 16 hónapos romlott fasírt

Történt a minap, hogy a Windows Updater egy új frissítés telepítésekor kissé elvörösödött. Ennek oka az volt, hogy kifogásolta a rendszerpartíció szűkösségét a maga 196 MB szabad területével. Mondom nofene, ez a partíció csak arra van tartva, hogy kedvenc operációs rendszerünk háborítatlanul henyélhessen rajta naphosszat, erre kihízza a 40 GB-ra rúgó derékbőséget. Tudom 40 GB nem a világ egy 64 bites Windows 7-nek, de a kezdetekben még így is túl sok volt.

Ügyeltem rá, hogy békéje töretlen maradjon, de néhány programozó lustább volt a kelleténél, ezért lespórolta a lehetőséget, hogy elkészült szoftverét tetszőleges helyre lehessen telepíteni. De ez még a kisebbik baj, mert az ilyen ritka. A komolyabbat az jelenti, hogy a telepítő olyan temp fájlokkal szemeteli szerencsétlen rendszerpartíciómat, melyeket aztán nagyvonalúan elfelejt feltakarítani maga után. Ezt a rendetlenséget tetézi az amikor a szoftver hoz létre átmeneti fájlokat és mentéseket használat közben. Ez akkor kellemetlen, mikor nem képes a saját (tehát egy másik partíción helyet foglaló) könyvtárában elhelyezni ezeket, vagy legalább is nem az összeset. Ilyen hanyagság vezet oda, hogy hetente kell 2-3 GB méretű átmeneti fájlt törölnöm az AppData/Adobe könyvtárból, noha mindegyik alkalmazásnál be van állítva, hogy a Cache és Catalog fájlokat a saját könyvtárában tárolja. Ezzel nincs is baj... csak a többivel, melynek mentési helyét nem lehet definiálni és a munkafolyamatok befejeztével nincs már rájuk szükség, mégis megmaradnak határozatlan ideig.

Miért kell a Facebook Messenger?

Jómagam az első kereskedelmi változatú Android (1.5 Cupcake) óta ezt a platformot bűvölöm.
Azóta megjártam az összes fő verziót és már nem az első készüléket hordom magammal. Gyakorlatilag a kezdetektől fogva figyelemmel követem, hogy miként alakul, bővül és okosodik a Facebook for Android alkalmazás (több más alternatívával együtt). Sajnos az évek a legkevésbé sem váltak előnyére ennek az alkalmazásnak, mely egyre több hibával küzd. Nem csak apró hibákról van szó, hanem komoly, használatot negatívan érintő hibákról. Persze az olvasóban joggal merül fel a kérdés: Akkor miért is használom még mindig, ha bőven akad alternatíva?

Egyrészt azért, mert a szolgáltatómnál teljesen ingyenes a Facebook adatforgalom amennyiben az a Facebook for Android alkalmazással történik, így a kicsit szűkös (150MB) havi adatforgalmamat nem terheli meg a temérdek kép be- és feltöltése. Másrészt (és ez sokkal fontosabb), hogy több Facebook Page adminja is vagyok, köztük viszonylag nagy közösségeké vagy éppen a munkahelyem oldalán, így nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy bízzak a 3rd party fejlesztőkben és kiadjam a belépési adataimat számukra. Szóval a "Miért nem használsz mást?" kérdéskört át is léphetjük.

Battlefield 3: Mire jó az open beta?

Az alcímből már körvonalazódhat, hogy most alapvetően nem a játék ismertetése jut főszerephez, hanem a béta tesztelés, mint olyan. Leszögezem, hogy nem akarom a földbe döngölni a soron következő Battlefield epizódot, de vannak az open beta körül erősen kifogásolható dolgok. Első lépésben vegyük át, hogy mit is tudunk a nyílt vagy éppen zárt béta tesztelésről.

Béta tesztelés elmélete

A fejlesztés ezen szakasza, amennyiben a fejlesztői vagy kiadói oldalról erre igény mutatkozik azt a célt szolgálja, hogy a videojátékban megtalálható hibákat még a megjelenés előtt minimálisra redukálhassák, bevonva a gyomlálásba a közösséget is. A fejlesztő örül, mert alacsony saját ráfordítás mellett nyerhet ingyen tesztelőket, de a tesztelő is örül, mert megjelenés előtt bepillantást nyerhet egy olyan produktumba melyet minden bizonnyal már epekedve vár. A tesztelő a megtalált hibákról (jobb esetben) bugreportot ír, ami a saját jól felfogott érdeke is, hiszen ettől lesz majd a játék igazán szórakoztató és kellemetlen mellékhatásoktól mentes. Fontos, hogy a tesztidőszak alatt ne egy elévült buildet lökjenek a tesztelők elé, hiszen ez egyrészt kiszúrás a tesztelővel szemben, másrészt pazarlás az erőforrásokkal.