Hát, mint láthatjátok alább bíztatóan kezdődik az év a keményebb zenék rajongóinak! Sok nagyszerű kiadvány várható ebben az évben is az előzetes bejelentések alapján, de ha csak a Januárból állna az év, már bőven lenne miket szemezgetni az impresszív felhozatalból! Van itt nekünk új Draconian, Norther, Folkearth, Avantasia, Bullet for My Valentine és még sok más, melyre hamarosan bővebben ki is fogok térni.
Ami pedig a bejegyzés mikéntjét illeti, úgy gondolom egy egész év termését lehetetélen egy év végi értékelésben összesíteni, egyrészt mert sok matéria óhatatlanul is kimarad abban a bizonyos rengetegben, másrészt pedig az ember nem biztos hogy minden kiadványra emlékszik. Na meg kicsit igazságtalan is kiemelni mindössze 10-15 albumot, mikor akár több tucat albumnak létjogosultsága lenne, így éppen ezért szándékozom majd a közeljövőben havi lebontásos formában közülni az újdonságokat, tehát senki nem maradhat le semmiről még csak véletlenül sem.

Folkearth - Father of Victory

A kissé hülye címen túl szokatlan lehet a téma az eddigi logoutos írásaimhoz képest, ám mégis kiváncsi vagyok hogy csak az én értékrendemmel van-e a baj, vagy az a helyzet áll fenn, hogy a mai modernkori párkapcsolatok alapjául már semmiféle erkölcsi norma nem szolgál,s mindenki cselekszik be(nem)látása szerint..

Tehát a helyszín egy Békásmegyeri panellakás ahol keresztszüleim és lányuk él,jómagam gyakran el szoktam hozzájuk menni látogatóba, már csak a két család régre visszanyúló jó kapcsolata miatt is, ígyhát van rálátásom a család ügyeire. Keresztszüleim lányáról elmondható hogy szép, talpraesett, értelmes, tipikusan egy olyan nő, aki bármikor találhatna magának egy jóravaló férfit, akár komolyabb egzisztenciával rendelkezőt is.
Persze ezek amolyan tipikus agyonismételgetelt frázisok, mert mint tudjuk az élet nem mindig úgy alakítja a dolgokat hogy az minden esetben nekünk tetsző, vagy az elvárásainknak megfelelő legyen. No mindegy, folytatván a történetet, tudtuk róla hogy már jó 3 éve nincsen párkapcsolata,mi viszont Karácsony előtt elmentünk hozzájuk,és kapva az alkalmon be is lett mutatva nekünk az új barátja, akit a munkahelyén ismert meg...izé....egy hústorony, 160 kilóval és 2 méteres "belmagassággal". El lehet képzelni mennyire harmonikus felállás, pláne hogy a lány súlya harmad akkora.

Részemről alapszabály, hogy bejgliből csak és kizárólag diósat, mazsola nélkül. S ezt is lehetőleg puhán. A száraztól egyszer majdnem megfulladtam..
Ha már van benne mazsola, akkor előjön a gyerekkori reflex, és elkezdem szétcincálni a süteményt, kiválogatva a kis összeaszalódott szőlőszemeket, aminek az lesz a vége hogy semmi sem marad a süteményből.

Ki hogy van vele?

Mivel eljött az év vége, úgy hiszem hogy egy metalzenei visszatekintés a 2007-es évről most vált csak igazán időszerűvé, már csak azért is, mert bármily hihetetlen, de még az év utolsó napjaiban is lehet számítani olyan kiadványokra, melyek az év végi elszámolásnál helyet követelnek maguknak. Véleményem ezúttal is teljes mértékben szubjektív, akárcsak a legutóbbi hasonló zenei témájú bejegyzésben, mindemellett kíváncsi is vagyok egyúttal, hogy a prohardver metalos közössége mekkora számban van jelen az oldalon. A kritikákhoz kapcsolódóan annyit, hogy nem kívánok részletesen belemenni az elemzésekbe, jelen esetben a figyelemfelkeltés a legfőbb cél, nem is lenne értelme felesleges részletekkel untatni senkit. Ezen kívül mindegyik zenekarhoz kapcsolni fogok egy ingyenesen végighallgatható mintát, megadva a véleményalakítás lehetőségét.

Akkor vágjunk bele..

Rögtön az idei év nagy csalódásaival kezdeném: Serj Tankian ,Shadows Fall, Sonata Arctica,Arch Enemy ,Pain of Salvation,Soilwork,Darkthrone, Nightwish - Ezutóbbi
tulajdonképpen véleményes, mivel jómagam sosem szerettem az opera-stílusban éneklő énekesnőket, így még önmagában jól is sikerülhetett volna a váltás, mert az új
énekesnőnek egész kellemes hangja van; Csakhogy maga a hangszeres zene ezesetben kimeríti a sematikus tucatgótikus kategóriát a semmitmondó számokkal. Illetve megemlítendő a hatalmas felbukkanásokat a semmiből: Becoming the Archetype, Voyager , Amoral, Alcest, Wolfpack Unleashed,Feast for The Crows.
A magyar mezőnyből a Mytra 2007-es demója és a thrasher Archaic Time Has Come to Envy the Dead-je emelkedett ki a nagy átlagból a lejjebb említetteken túl.

...mert hülyék azért nem vagyunk.

Gondoltam a Karácsony közeledtével szót ejtek társadalmunk egyik égető problémájáról, mégpedig a beismerés teljes hiányáról.
Hiába, sajnos nem mer szembenézni a magyar ember azzal, hogy a karácsonyi idill után Januárban vissza kell zökkenni a normál kerékvágásba ahol a már jól megszokott áremelési hullámmal találják szembe magukat. Persze ebben még nincs is semmi különös, de az utóbbi pár év statisztikája megmutatta,hogy minél inkább inflálódik a bérek értéke,minél rosszabb az életszínvonal, úgy egyidejüleg a lakosság is annál nagyobb terheket vállal magára, pláne az év végi időszakban.

Mivel is találkozik az ember ha betér egy üzletközpontba az év végi hajszában?
Azzal, hogy ma már különféle előfeltételeknek sem muszáj megfelelni a hitelfelvételekhez, ami a meggondolatlan emberek számára nem kis csapda. Jó pár helyen láttam olyan hirdetményt, ahol 0%-os önerő mellett, és munkavállalói igazolás nélkül (!) lehetett vásárolni, hát mondanom sem kell hogy olyan tömeget nem minden nap látni, mint ami ott volt. Hiába, a vevőcsalogató reklámokon
ezúttal is nagyon sok múlik. Én elhiszem hogy ez nagyon csábító tud lenni, csak pont az átgondoltság hiányzik..

Az első, metal top15-ös írásom viszonylagos sikere után úgy döntöttem hogy folytatom a kedvencek összeállítását azon egyszerű oknál fogva, mert nem sikerült mindent elmondani, túl sok zenekar maradt a periférián, akik mindenképpen szót érdemelnek még, és csak azért nem kerültek be a a top15-be, mert hát ugye mérlegelni kell, és felállítani egy fontossági sorrendet. Mindenesetre akinek sikerült felhívnom a figyelmét néhány új megismerendő zenekarra, annak ajánlom ezt az összeállítást is nyugodt szívvel.


All That Remains - The Fall of Ideals - Metalcore

Azt hiszem kijelenthetjük, hogy az elmúlt néhány év egyértelműen a hardcore/metalcore túltermelését hozta, átesett ezen már korábban a death metal és a black metal is, idővel biztosan lecseng, de mint ilyen, ezzel együtt elkerülhetetlen, hogy a tucatszámra alakuló hasonszőrű zenekarok között nagy legyen a minőségingadozás. A zenekar 2006-os lemeze messze túllépett a műfaj kliséin és korlátain, és sikerült a Behind Silence and Solitudehoz képest is egy sokkal változatosabb anyagot létrehozni, ugyanis azzal ellentétben egész fogós témákat hallhatunk, különösen a szólók terén. Hörgés helyett a metalcoreban megszokott lendületes kiabálós és üvöltözős vokalizálást kapjuk, érdemes tenni vele egy próbát.



[link]


Ragnarok - Blackdoor Miracle - Black/Death Metal

A norvég Ragnarök 2004-es albuma az iskolapéldája annak, hogyan lehet fuzionálni a death és black metal elemeit úgy, hogy az valami nyomasztó és depresszív hangulatú eleggyé álljon össze. Alapvetően találunk a lemezen dallamosabb nótákat és inkább a gyorsabb tempójú dalok dominálnak, a hörgést pedig külön kiemelném. A borító citromdíjasra sikeredett,sőt megkockáztatom hogy a metaltörténelem egyik legigénytelenebb borítójával állunk szemben, de még jó hogy nem ez alapján ítélünk.
A lemez legjobbja számomra a Murder, de még ki lehetne emelni jó néhány számot.


[link]


Nile - In Their Darkened Shrines - Egyiptomi témájú Technical Death Metal

3 dolog jellemzi leginkább a Nile albumokat: A komplexitás, a sebesség, és a brutalitásba ágyazott keleti dallamok. Kapunk az arcunkba népi hangszereket is, de érthető módon ezeket nem igazán sikerült beazonosítanom. Persze a technical jelző sem véletlenül szerepel a zenekar műfaji megnevezésében, ugyanis elképesztően virtuóz gitár és dobjátékot kapunk ezen a 2002-es lemezen több mint ötven percben, néha többet is a kelleténél. Hihetetlen darálás megy végbe a trackeken, egyben nagyon sűrű hallgatnivaló, úgyhogy az az érzésem, ezzel inkább csak a death műfaj megszállottjainak érdemes próbálkozni, másokat elriaszthat.





[link]


Catamenia - Location : Cold - Black Metal

Talán nem lesz meglepő ha azt mondom, még egy finn formáció, akik nagyon tudnak. A csapat 2006-os anyaga jó példa rá, hogy hogyan is lehet egy szikár talajon mozgó zenét az adott lehetőségeken belül slágeresebbé tenni. Kis ellentmondás van ugyan, mert a black metal soha nem akart slágeres lenni, de még csak népszerű sem.
A válasz valahol abban rejlik, hogy ez a zene kezdettől fogva nem akar old school ''primitive'' black metalnak tűnni, és az első perctől az utolsóig érződik rajta az újító szándék. Kietlen hangulat és elhagyatottság ami leginkább ráillik erre a lemezre, nálam sokszor megfordul a lejátszóban.




[link]



Shattered Hope - A View of Grief - Doom/Death Metal

Görögországra nem lehet éppen azt mondani hogy metalnemzet lenne, a csapat 2005-ös demóállapotban leledző néhányszámos albumán viszont olyan tapasztalat és műfaji letisztultság van jelen, hogy szinte hihetetlennek is tűnt első hallgatásra. Minden olyan tulajdonság megvan ebben a zenében, amitől Doom Metal a Doom Metal.
Végletekig érzelmes és kifejező zene ez, a mai világban egy igazi érték, és ezek nem csak szavak, a zenekar honlapjáról ingyenesen letölthetőek a számok ([link], meghallgatásuk javallott méghozzá erősen.


[link]


Pagan Reign - Sparks of Glory and Revival of Ancient Greatness - Pogány Black Metal

Amennyiban van alkalmunk beszerezni az orosz Pagan Reign 2003-as lemezét (elég nehéz), abban az esetben bepillantást nyerhetünk a középkori szláv mitológiába és a hamisítatlan nomád életmódba. Akkurátusan és autentikusan megszólaltatott népi hangszerek akusztikus felvezetésekkel, tábortűzi hangulat, maga a vadon, így ez az album egy igazi unikum a mai zenei masszában.
A legjobb dolog az oroszoktól, mióta kivonultak tőlünk a katonáikkal!



[link]


Kalmah - Swampsong - Heavy/Death Metal

Alepvetően érdemes tudni, hogy egy COB utakon járó zenekarról van szó tehát nagyjából hamar körülhatárolható a Kalmah által játszott zene, ám mégis azt gondolom, hogy sokkal több érzés és ötlet érhető tetten ebben a zenekarban, mint hasonszőrű társain, és ez nem csak erre a 2003-as lemezre jellemző, hanem a későbbi és korábbi albumaikra is. Iszonyat durva szólók vannak egyik-másik számban, tényleg nincs idő felocsúdni sem, a lemez lendülete továbbragad azon nyomban, és amit különösen értékelek hogy kiszámíthatatlan, tele van meglepetésekkel és nagyszerű gitártémákkal.



[link]


Amon Amarth - Once Sent from the Golden Hall - Viking/Battle Death Metal

Ez az 1998-as lemez a zenekar bemutatkozó produkciója, ám mindmáig ez az a lemez , amiben igazán érezni az elementáris erőt, azt az erőt és atmoszférát, ami a viking hódításokat körüllengte. Szinte magunk előtt látjuk a hősi csatajeleneteket, az elszántságot, a minden áron való győzni akarást. Ahogy néztem a 300. c. filmet, beugrott hogy mennyire illene ez a zene a film alá, még akkoris, ha teljesen más kor és a helyszín.(Valaki kapva kapott az alkalmon, és elkészített egy ilyen klipet)
Nagyszerű lemez még akkoris, ha a zenekar csak a későbbiekben kezdte igazán kiforrni magát technikailag.


[link]

Dissection - Storm Of The Lights Bane - Black Metal

Nem épp mostani keltezésű a kultikus svéd zenekar 1995-es lemeze. Az egyik korai ez, de igazi kimunkált black metalt kapunk némi trash-es beütéssel. A fagyos északi témák persze felismerhetőek, de nem mondhatni, hogy tipikus, érezni benne az amerikai ízt. Érdekességként megemlítendő, hogy a zenekar egyik frontembere, Jon gyilkosság vádjával 1997-ben börtömbe került, ezzel a zenekar jó ideig parkolópályán volt.
Szabadulása után elkészült a zenekar utolsó albuma a Reinkaos, majd miután úgy érezte hogy mindent elért az életben, 1 évvel ezelőtt öngyilkos lett. Ez nyilvánvalóan mélyen érintette a metalos társadalmat, de a maga után hagyott zenei produktumok mennyisége igen tetemes, ezáltal a nyoma nem vész el.


[link]



Moonspell - Wolfheart - Gothic/Death/Black Metal

Nem túlzás kijelenteni, hogy a Moonspell az egyik legelső gothic zenekar, a lemez 1995-ös megjelenésével egyben új alapkő is született a műfajban. Ezen a lemezen végig jelen van valamifajta emelkedettség, ha a szövegeket olvasgatjuk, akkor pláne rideg és félelmetes témákba botlunk. Érzelmes gitártémák jellemzik a lemezt, kapunk néhol népzenei hangszereket is, ez az Aetegina c. számban jól tettenérhető, ami a lemez egyik legjobbja.



[link]


Az írás a végéhez érkezett, és úgy érzem a felsorolás már valamilyen szinten teljessé vált.

Sokszor megpróbáltam már összeszedni az újkori metaltörténelem legjobb alkotásait, de többszáz, több ezer kiváló lemezből kiválogatni a legjobbakat sosem egyszerű feladat. Hogy miért éppen az újkori metal kerül terítékre? Leginkább azért, mert koromnál fogva ez a kezdetektől a szemem előtt zajlott, és ezt a fajta zenei rálátásomat megpróbálom veletek megosztani. A 90-es évek elején járunk, az amerikai haj-és heavymetál
bandák(Europe, Motorhead, Motley Crue) a '80-as évek után kifulladóban vannak, érződik hogy szükség van a változás szelére ebben a szcénában. A metal '90-es évek eleji feltámadásában hatalmas szerepet vállaltak az ún. második hullámos black metal zenekarok, mint például a Mayhem, Emperor vagy Satyricon. Nem is feltétlenül a
zeneiségben hoztak újdonságot elsősorban ezek a zenekarok, hanem hitvallásban és érzésvilágban. A pogány érzésvilág, a természet szeretete,a dicső történelmi események, és a keresztényellenesség azok a tulajdonságok, melyek jellemzően meghatározzák ezeket a zenéket mind hangulatukban, mind szövegükben. Persze érdemes
tudni, hogy a sátánizmustól, mizantrópiától és blasfémiától sok black metal együttes elhatárolódik( na meg a templomgyújtogatásoktól, amikből elég nagy botrány volt Norvégiában ezidőtájt). Az évtized közepére a death metalon belül egy új stílus is megszületett, ennek a Göteborgi death metalnak az At the Gates és az In Flames volt a két legnevesebb svéd képviselője. Az új évezred küszöbére pedig a true heavy metal a reneszánszát élte, többek között a Hammerfall is aktívan kivette a részét ebből a sikerből. Az összeállítás persze szigorúan szubjektív és inkább a keményebb északi zenék felé orientálódik, semmint a hagyományos heavy, vagy a metallica-féle trash metal felé, de ez úgyis egyértelműsödni fog mindenki számára.


Emperor - Anthem to the Welkin at Dusk - Szimfónikus Black Metal,


A legelső black metal lemezek egyike, amit hallottam, klisésen hangzik ugyan, de nagy hatással volt rám a lemez, a mai napig szívesen veszem elő. Az Emperor egyébként a már említett second wave black csapatok egyik kultikus képsviselője, 1991-ben alakultak. Maga az anyag az 1997-es megjelenésével a második volt a sorban a zenekar életében, és kétségtelen, hogy ezzel a művel letették a névjegyüket a metal Hall of Fame-jébe.
Black Metalban addig nem hallott teátrális hangzást sikerült elérniük lassú és szélvészgyors témákkal egyaránt, melyhez igazán hatásos nagyzenekari aláfestés párosult. Igazi mestermű.



[link]

Ensiferum - Ensiferum - Folk/Viking metal

Ez a finn folk/viking együttes olyan ütős bemutatkozó albumot tett le az asztalra 2001-ben, hogy szinte pislogásra késztetett. Hihetetlenül erőteljes északi témák, fogós riffek, és nagyszerű vokál, nagyjából ennyivel lehetne jellemezni a zenekart. Áprilisban volt szerencsém ráadásul megtekinteni őket élőben a Pecsában, simán megvolt a lemezminőség, és megmutatták hogy ugyanolyan profik a közönség előtt, mint a stúdióban. Javarészt persze a most bemutatkozó Victory Songsról tolták az anyagot, de néhány régebbi Ensiferum himnusz is hallható volt.
Kiemelni nem igazán érdemes egy dalt sem a lemezről, ugyanis mindegyik üt, de ha nagyon muszáj akkor Hero in a Dream, Abandoned, Treacherous Gods.



[link]


Satyricon - Shadowtrone - Black metal

A norvég Satyricon Shadowthrone című lemeze 1994-re datálódik, a Dark Medieval Times magasra tette a mércét egy évvel korábban, de sikerült túlszárnyalnia az előbbi alkotást Satyrnak és Frostnak. Végletekig fagyos black metal ez, tele gonoszsággal és keresztényellenességgel. Kapunk itt akusztikus átvezetőket, időnkét folkos
témákat, melankolikus hangulatot, de ami a lényeg, hogy vegytiszta északi black metalt.
A trackek játékideje elég hosszúra sikeredett, majd ötven percben kapunk hét számot, nem a legbefogadhatóbb anyagok egyike, az biztos.



[link]


Amorphis - Eclipse - death/progmetal

Ez a 2006-os anyag volt az újkori Amorphis első lemeze. Újkori, mert a korábbi énekes, aki másfél évtizeden át meghatározta a zenekar arculatát, távozott, és helyete Tomi Joutsen került be, aki sikeresen megbírkózott a feladattal, mostmár kijelenthetjük az Eclipse és a Silent Waters fényében. Ez az album már erősen progresszív
irányvonalat követ a kezdeti death/folkos megnyilvánulások után, de ha már új énekes, változzon a zene arculata is. Az év egyik legjobb albuma lett, a House of Sleep, Brother Moon, illetve a Leaves Scar pedig kiemelkedő alkotások.



[link]

Estatic Fear - Sombre Dance - Doom/Szimfonikus/Klasszikus/Gothic

Noha nem teljesen illik bele a képbe az Estatic Fear 1999-es anyaga, egyszerű a magyarázat: Kellemes hallgatni, pihentető, és felettébb természetes zene. Kapunk akusztikus gitárt, népi hangzereket,zongorát,fuvolát, furulyát és egy egész jó hangú női vokált, a zene hangulatát pedig leginkább a természet szépségeihez lehet hasonlítani.
Azért előrebocsátom, hogy alapvetően a női énekkel ellátott zenekarok többségétől már herótom van (Partviss, Lacuna Coil, stb), de ez egy igazán üde színfolt, sikerült is levetkőzni ezáltal az előítéleteimet.


[link]


In Flames - Whoracle - Göteborgi Death Metal

Az In Flamessel úgy vagyok, hogy amit egykor felépítettek a dallamos death metal alapkőletélenél, azt a modernkori albumjaikon sikeresein le is rombolták. Kicsit túlzásba vitték a trendiséget az elektronikával, túlzottan fogyaszthatóvá próbálták tenni a zenéjüket, van akinek pont ez jön be, nekem nagyon nem. A 2000-es Claymanig viszont abszolút csúcs volt a banda, személyes kedvencem az 1997-es Whoracle, erről pedig az
azonos című track, valamint a Dialogue with the Stars. Hihetetlen milyen érzést pakoltak bele ezekbe a számokba!



[link]


Saturnus - Paradise Belongs to You - Doom/Death Metal

9 dal, 68 perben anélkül, hogy néhány másodperc töltelék is legyen az albumon. Doom metalban ezt szinte lehetetlen így összehozni, de ezen az 1996-os albumon sikerült a Saturnusnak, ugyanis hallgattatja magát a lemez, és egy olyan érzelmi töltetet fedezhetünk fel a zenében, amit nem találunk minden bokorban.
Ha az ember végig akarja hallgatni, akkor komolyan el kell szánnia rá magát, mert nagyon hosszú, de minden perce érdekes, és a hihetetlen profi dalszerkezetek és dallamok miatt nehéz abbahagyni a halgatást.


[link]



Wintersun - Wintersun - Folk/Death Metal

Ismét egy északi banda, méghozzá az Ensiferumhoz hasonló szélvészgyors tempókkal operálva, nem is véletlen a hasonlóság, ugyanis Jari Maenppa egészen 2004-ig az Ensiferumban vokálozott, de később úgy döntött, hogy több időt szentel a Wintersun nevű projectjének. Hát nem volt hiábavaló a váltás, ugyanis egy szinte tökéletes
albumot készítettek, valamit tudnak ezek a finnek! Külön érdemes megemlíteni, hogy a dobos valami eszeveszett tempóval ütlegel, kicsit furcsa is, de alapjába véve csak javítja az összképet. Hát igen, a grindcore-os múlt. Erősen javallott anyag.


[link]

Moonsorrow - Voimasta Ja Kunnista - Battle/Folk/Viking/Black Metal

Általában ha kérdeznek arról, hogy melyik az a metal anyag, amit nyugott szívvel ajánlhatnék egy metalt nem hallgató embernek, akkor a Moonsorrow 2001-es anyagát szoktam megemlíteni. Ez ugyanis maga az élő, lélegző természet! Bámulatos, hogy a sokszor negyed óráig elhúzódó tételekben egy másodpercnyi unalom vagy üresjárat nincs, csordultig van a pogány és viking érzésvilág minden apró rezdülésével. Hallhatunk egyébként népi hangszereket és akusztikus felvezetéseket, egyértelműen az epikus black metalok legjobbja, vagy krémje, mindegy hogy nevezem, a lényeg ugyanaz.


[link]


Ancient Rites - Dim Carcosa - Szimfonikus Black Metal

2001-es keltezésű a belga Ancient Rites ezen anyaga, melyen a black metalt a ridegségéhez és zordságához képest meglehetősen hallgatóbarát formában kapunk meg, ami nem is baj, mert pont a szimfonikus betéteknek köszönhetően lesz néhol filmszerű a zene, és a nagybetűs atmoszférától, ami kiemeli ezt a lemezt a sorból.
A szövegek és a zene alapján az egészet úgy lehet elképzelni, mint egy nagyszabású, mesés tengeri kalandot. A dallamokat itt-ott átjárja valamiféle folkos fíling, talán ettől válik az egész könnyen megjegyezhetővé, így ez az album is fenntartások nélkül ajánlható olyanoknak, akik alapbetően nem érdeklődnek a metal iránt, de a nem túl kemény zenékre még azért vevők.


[link]


Katatonia - Tonight's Decision - Doom/Death Metal

Az 1999-es Tonight Decision érzésem szerint az első olyan anyag volt, ahol körvonalazódni látszott az az út, amit a Katatonia járni fog. Véleményem szerint az összes metal műfajon belül a legnehezebb a Doomon belül alkotni, kell valami extra, mert enélkül az egész nagyon hamar unalomba fulladhat, mert azért valljuk be, ez a stílus nem a gyorsaságával dönti le az embert. Márpedig van ennek a zenének egy megfoghatatlan varázsa, ami tényleg csak erre a Katatoniára jellemző, képes arra, hogy az ember elmélyedjen benne.Ebben pedig el lehet.


[link]


Communic - Conspiracy in Mind - Progresszív/Heavy Metal

Valójában ez az a szegmens a metalon belül, ahol már szinte mindent eljátszottak, nehéz újdonsággal kirukkolni olymódon, hogy ne fulladjon a dolog önismétlésbe. A 2005-ös Communic album viszont elsőre megtetszett, sok helyütt olyanokat olvastam róla, hogy a Dream Theater lehetséges utódja, amit nem állítanék róla, de kétségkívül rendelkeznek egy olyan egyéniséggel, ami minden körülmények között felismerhető a lázálomszerűen lehangolt gitároknak köszönhetően, mégha Nevermore kópiának is nevezte a szakma. Beszerzendő az egyszeri metalheadeknek, akárcsak a 2006-os anyaguk.


[link]



Dream Theater - Images and Words - Progrock/Metal

Számora ez a lemez a progresszív rock/metal megtestesítője. Nem volt semmi, amit korábban már a Yes és a Floyd letett az asztalra korábban, de ez az 1992-es lemez egyszerűen mindent visz, azóta sem sikerült még csak megközelítenie sem a DT-nek ezt a saját művét, sőt valójában azt érzem, hogy igazi dalok helyett ma már csak egy gitártechnikai erődemonstráció az egész, semmi több. Persze tudnak még most is, de pihentetniük kéne a dolgot, hogy egyszer valaha még olyannal elő tudjanak állni, mint ami az Images and Words-ön hallható.
Ez egy igazi előremutató lemez, alapmű, megunhatatlan. Erről az albumról a nagy kedvencem a Wait for Sleep.


[link]



Forest of Shadows - Where Dreams Turn To Dust kislemez - Doom/Death Metal

Ez a zenekar egy igazi kuriózum, ugyanis a 2005-ös Where Dreams Turn To Dust című kislemezen a taglistát mindössze egyetlen ember alkotja, így kitalálható, hogy a vokál, a zongora, a gitár mind-mind egyetlen emberre hárul,de ennek ellenére valami hihetetlen súlyú és hangulatú doom zenét kapunk! Sokban hasonlít a Katatoniához, így aki azt szereti, feltehetőleg erre is vevő lehet. Sejtelmesen lágy hangszertémák uralják a lemez
nagy részét, már-már ambientes hatások is feldezehtőek, emellett nem tudom hogy mennyire gyakran használt hangszer a mellotron a metal zenekarok repertoárjában, itt mindenesetre kapunk ilyet is. Jó hallgatni való, persze nem feltétlenül öngyilkosjelölteknek.



[link]

Rotting Christ - Thy Mighty Contract - Black Metal

A görög Rotting Christ nem éppen mai motoros már, jól mutatja az is, hogy az adott album 1993-as megjelenésű. A mai napig élnek és virulnak,nemrég jelentették meg a legfissebb, Theogonia nevű kiadványukat. Forradalmian újító hatású black metalt azonban csak ezen a lemezen találni, amiben találkozik a fekete fémzene néhány régi nagy zenekar, mint a Judas Priest vagy a Sabbath riffelési technikájával. Magam részéről a lemez legjobbja az
elég elrettenrő című Transform All Suffering into Plagues.


[link]


Remélem azért volt értelme a billentyűkoptatásnak, és talán lesz aki kedvet kap egynéhány lemez beszerzéséhez.

Immár majd 10 éve rajongok az F1-ért, és mindig szerettem volna kipróbálni 8-900 lóerős versenyautókat, de az átlagember számára ez az álom maximum szimulátoron elérhető csak,így próbáltam az évek során mindig beszerezni az adott időszak legfrisebb szimulátorát.
Megpróbálkozom tehát azzal, hogy az eddig megjelent ismertebb Forma1-es játékokat összegyűjtsem, és kronológiai sorrendbe szedjem.

1988-at írunk, a játék címe Grand Prix Circuit, az első F1-es játék amivel játszottam, persze jóval a megjelenése után. Annyit érdemes tudni róla hogy a megjelenítés még nem alkalmazta a 3D-t annak ellenére, hogy cockpit nézetből vezethettük az autót, ami elég nagy szó volt akkoriban. Emlékeim szerint három csapatot választhattunk, Mclarent, Ferrarit és Williamst, avagy az akkori három slágercsapatot. Jó néhány pályát felvonultatott a játék, kedvencem Monaco volt, ahol a városi pályát gyakorlatilag tereptárgyak nélkül oldották meg a készítők.



Hosszú évekig semmi komolyabb próbálkozás nem volt a témában, amikoris 1991-ben a Microprose gondozásában megjelent a Grand Prix nevű játék, mely a mai napig kultstátuszban van a rajongók részéről, nem is véletlenül. A korát jóval meghaladta grafikai és fizikai megvalósításában, egészen a Grand prix 2 1996-os érkezéséig etalon volt a szimulátorok között. Sajnos csak egy régebbi szezont sikerült licenszelni, ez a hátrányos tulajdonság végigkísérte az egész GP-sorozat pályafutását, nem beszélve a már akkoris nagynak számító gépigényről.



1995-ben jelentette meg az Eidos Power F1 nevű játékát, mely az akuális év csapatait és pilótáit sorakoztatta fel, ez szintén újdonságnak számított akkoriban.
Versenyezhettünk a Benettonos Schumacherrel, vagy akár a Ferraris Alesivel.
Jó grafika és fizika jellemezte a játékot.



Elérkeztünk a következő nagy mérföldkőhöz, az 1996-os Grand Prix II-höz, ami ezutám majd fél évtizedig a szimulátorosok szent grálját jelentette. Lehetőség volt játszani kormánnyal, így az élethűséget sikerült a tökéletességre juttatni a jó fizikával. Grafikailag nem volt kiemelkedő a játék, és még DOS alatt futott, ahol viszont volt lehetőség 640x480-as felbontásra, ami akkor még kuriózum volt erősen. A készítők az 1994-es szezont licenszelték, szerepelt a felhozatalban többek között Estoril, Aida, Adelaide, amely pályák már régóta nem képezik a versenynaptár részét.



1997 a következő dátum, az Ubisoft pedig piacra dobta a legelső 3D gyorsítót kizárólagosan igénylő szimulátorát, az F1 Racing Simulationt. A 3D gyorsításnak köszönhetően káprázatosan szép grafikával rendelkezett akkoriban, én magam egy Voodoo Banshee kártyával futtattam a játékot. Az 1996-os évad került feldolgozásra az összes pályával, és a rendkívül jó fizikai modellezéssel alaposan feladta a leckét a GP2-nek, volt aki erre esküdött, volt aki az F1RS-ra. Készült egyébként egy folytatás is, Monaco GP racing Simulation névvel, nemhivatalos autókkal.



Továbbra is 1997-et írunk, amikoris a Psygnozis megjelentette a '97-es év hivatalos F1-es játékát, a Formula 1 Championship Editiont, amihez - követve az akkori trendet - szintén elvárás volt valamilyen 3D gyorsítókártya, kár hogy a grafika ezt az előnyt nem tudta kihasználni. Játszhattunk egyébként arcade és simulation módban is, nagy különbség nem volt ami a vezethetőséget illeti, márcsak azért is mert a játék egy Playstation átirat volt, jellemzően sok hibával.



Ugrunk két évet, az Eidos pedig 1999-ben megjelenteti az Official Formula 1 nevű játékát, ami nem lett egy sikeres szoftver, de voltak előnyös tulajdonságai, mint például az időjárás megvalósítása, az autók pontos modellezése, vagy a szimulátor mód. A játék az 1998-as évet vette alapul.



Ugyanezen év végefelé az Eidos megjelentet még egy hasonszőrű játékot F1 World Grand Prix néven, hogy azért legyen egy aktuális szimulátora is a PC-s mezőnynek.
Ez szintén nem volt egy sikeres darab, az arcade mód rémesen egyszerűre sikeredett,
a szimulátor mód pedig túl nehézre, emellett a csúnyácska grafika és a komolytalan ütközésmodell sem vált előnyére a programnak.



Ezzel át is lendültünk a következő évezredbe, ami bizonyos szempontból az Electronic Arts uralmát hozta, a rövid időn belül kiadott játékokat és a licenszjogokat tekintve mindenképp. Szóval 2000 márciusa, ez EA kizárólagos jogokat szerez ebben az idényben arra, hogy csak ők jelentethessenek meg olyan játékot, ami az aktuális szezont dolgozza fel. Ez volt az F1 2000 , amiről túl sok jót nem lehetett elmondani. Vér gyenge fizika, továbbfejlesztett Sports Car GT grafikai engine, irtózatosan nagy gépigény. Gyenge szárnypróbálgatás volt ez még az EA-tól akkoriban, de sokaknak többet számított az, hogy az aktuális évaddal játszhattak.



Év végén jött egy izzadtságszagú re-release az EA-tól F1 Championship Season 2000 névvel ami rengeteg újdonságot felvonultatott, mint például visszafejlesztett grafika, és néhány pályamódosítás, ami talán érintette a Monzai aszfaltcsík első sikánjának átépítését. Kis plusz, hogy vezethettünk háromüléses Arrowst is egy oktatási lehetőség keretein belül.



Ebben az évben aztán harmadszor is robbant a Microprose bombája, majd két év csúszás után megjelent a Grand Prix III ! A szakma nagy sikernek ítélte meg a szoftvert, maguk a versenyzők is ezzel a játékkal játszottak, ha éppen egy kis szórakozásra vágytak, emlékszem is egy olyan képre, ahol De la rosa és Verstappen társaságában promótálja a játékot a Microprose első embere. A játékba sajnálatosan csak a '98-as szezon került bele, így az akkori nagy izgalmakat nem tudta újraélni az ember a monitor előtt, a Hakkinen-Schumacher csatákat viszont teljességgel megkaphatták. Etalon fizikai modellezés, profin megvalósított változó időjárás és hangok jellemezték a játékot.



2001-ben, sok év hallgatás után jelentkezett az Ubisoft az F1 Racing Championship
nevű játékkal, amely az 1999-es szezont dolgozta fel. Volt neki gépigénye rendesen, de emellett nagyon életszagú grafikát és fizikát kaptunk. Ez volt az első olyan játék, ahol a pályák kidolgozására láthatóan nagy hangsúlyt fektettek, valóban megszólalásig
hasonlított minden pályaobjektum az eredetire, ez pláne a GP3 sivársága után volt szembeötlő.



Ebben az évben tovább próbálkozik az EA, és a kizárólagos jogokkal a birtokában megjelenteti az F1 2001-et, ami egy évvel korábbi elődhöz képest rengeteg fejlődésről tesz tanubizonyságot. Szebb grafika,aktuális évad és jobb pályamodellezés van a pozitív serpenyőben, a negatív a nagy gépigény és a még mindig gyermeteg fizikiai modellezés. Vezethettünk egyébként 3üléses Arrowst ebben a részben is.



A Microprose eközben bejelenti, hogy még az év folyamán várható egy expansion pack, mely a GP3-at átöltözteti a 2000-es évadba, csak aztán valószínűleg üzleti megfontolásból önálló szoftverként jelenteti meg a játékot. Korábban beígérték a Safety Car beépítését a játákba, ám ez a rajongók nagy csalódottságára elmaradt. Kaptunk 1-2 új játékmódot mint pl. hotlap, de semmi komolyabb változás nem érintette a programot, így a GP3 2000egy kicsit rókabőr-szagúra sikeredett kiadás lett.




2002-ben megjelent a mindmáig utolsó Microprose-féle F1 szimulátor, a Grand Prix 4. A játék a 2001-es évaid pilótáit és pályáit tartalmazza, így ha kedvünk tartja játszhatunk a Minardis Alonsoval, vagy akár a Benettonos Buttonnal is. A fizikai modellezés nagyjából a hármas rész szintjén rekedt, a grafika viszont rengeteget fejlődött. Amikor 2002 elején kiadtak néhány hivatalos kedvcsináló videót, már ott látszott hogy igen szép játékra szímthatunk, és ez be is igazolódott. Talán a játék processzorigényét egy kicsit eltúlozták, de a hozzá kiadott modokkal a játék mai napig vállalható, és élvezhető.



Ezidőtájt az EA is piacra dobta a menetrendszerűen érkező F1-es játákát, az f1 2002-t. Milyen hihetetlen, hogy két Forma1-es témájú játék is megjelent szinte egyidőben! A GP4 és az F1 2002 aztán hatalmas riválisa lett egymásnak, rengeteg fórumon ment a vita, már-már AMD-Intel szintű magasságokban, hogy most melyik is a nyerő. A magam részéről az F1 2002-t jobban preferáltam mindigis, már csak amiatt, mert akkoriban egy 600-as Celeronnal és Geforce2 MX-szel rendelkeztem, ami az F1 2002-t jól bírta, a GP4 alatt viszont meghalt. Grafikailag egyébként nagyjából egyezett az F1 2001-gyel, tehát továbbra is szép volt, viszont fizikában felnőtt végre a Grand Prix sorozathoz.



Ugrunk a jelenbe. Ott tartunk, hogy PC-re az utolsó hivatalos alkotás a témában a 2003-as F1 Challenge 99-02, aminek már több mint négy éve hogy megjelent, és az 5 évvel ezelőti szezont dolgozza fel, persze a 99-2000-2001-essel egyetemben.Maga a játák egy csinosított F1 2002, főként a fizikát beleértve. A moddereknek hála a mai napig életben van a játék, készülnek hozzá frissítések, és ez még ígyis lesz, ameddig a Sonynál lesznek a jogok. Ha minden igaz, már nem túl sokáig.

Memelíthetem még az rFactort, mely remek platform az F1-es modok számára, de még csak most ismerkedem vele, így érdemben nem tudok véleményt mondani róla., talán majd visszatérek rá.



Ezzel le is zárom az írást, következő áttekintőm majd a kult-horror témában várható.

Véget ért a Jericho első évadja, és egyelőre úgy néz ki hogy csak egy vészmegoldásnak szánt, gyorsan összedobott pár részes második évad várható,mert a CBS nevű amerikai tévétársaság veszteségesnek nyilvánította a sorozatot, holott nem volt az, csak az amerikai szemléletbe nem igazán fért bele hosszútávon egy olyan sorozat, ahol az USA-t atomtámadás éri, átrendeződnek az államhatárok és a tulajdonok, a kisvárosok mindennapjait pedig a fegyveres közelharc és a belviszályok képezik.
Maga a sorozat persze közel sem a megszokott irányból közelíti meg az atomkatasztrófa kérdését, a globális problémák helyett a kisváros az apró-cseprő gondjaival és a presztízsharccal foglalkozik. Aki amolyan Mad-Max féle posztapokaliptikus történetvezetést vár, az csalódhat, lévén hogy drámai oldalról erős igazán a produkció, és nem elsősorban az akciódús jelenetek miatt, amiből amúgy sincs olyan sok.

Ami a sorozat vélt életképtelenségét illeti,kár lenne érte, mert ez az egyetlen olyan sorozat az utóbbi időben, amire úgy rá lehet fogni hogy érdekfeszítő, nem a buta doktorosdiról és helyszínelésekről szól ,hanem egy kisváros túléléséről a katasztrófa után, kicsit túllépve a megszokott kliséken, de ebben a mai sorozatdömpingben nem meglepő, ha egy amúgy értékesnek mondható sorozat nem hozza a TV-társaság által elvárt nézettséget és bevételt, akkor simán lekerül, és jön helyette száz újabb.

Aki nézi, annak talán jó hír lehet, hogy kárpótlásul beiktatnak néhány befejező epizódot, mert amikor véget ért a forgatás, még nem lehetett tudni hogy lesz-e új évad, így az S1 utolsó epizódja meglehetősen összecsapottnak tűnt. (sokáig úgy volt, hogy eleve nem lesz második évad)A folytatást természetesen a nézettségnövekedéshez kötik, de ha az eddigi húszegynéhány rész alatt nem következett ez be, akkor a következő néhány résszel sem biztos hogy be fog, így lehet hogy végleg reszeltek a sorozatnak. A fanatikusok azért megkapják a történetet lezáró hét epizódot mintegy kárpótásul.

Az első évad egyébként október elején már beszerezhető lesz DVD hazánkban is, szinkronnal.

Miközben a pincében pakolásztam és szortíroztam a régi, kidobásra váró kacatokat, néhány igazán érdekes számítástechnikai alkatrészre/szoftverre bukkantam (pl. régi tipusú, 8 hüvelykes floppy lemez, akkora majdnem mint a fél monitor), de a szemétkupacnak volt ám egy igazán illusztris tagja, mégpedig egy eredeti magyar nyelvű Win 3.1, melynek doboza, és a benne lévő lemezek állapota szinte sértetlen. Egyedül a kb. 13 éve a dobozon lévő vonalkód barnult meg valamennyire.
Az ára rejtély, de arra emlékszem, hogy egy az egyben fedezte egy tv-re köthető Nintendo árát.











Mai szemmel nézve persze már vicces, hogy ez a majd 15 éves oprendszer miket kínált akkoriban (szinte valószínűtlen, hogy egykor mindössze 6 floppyn érkezett ez az oprendszer, milyen hatalmas a kontraszt a jelennel összevetve, amikor létezik a HD-DVD, stb..), tudtunk benne nézelőni 256 színben, egy mappát átmásolni egyik helyről a másikra, játszhattunk DOS alatt Wolfenstein3D-t, esetleg rajzolhattunk a kezdetleges paintban, nameg szerkeszthettünk szövegeket. Az oprendszerhez tartozó gép megvan, de az ISA slotba tartozó videokártya hiányában nem tudtam életrekelteni a masinát, így a hiteles tesztelési környezethez szükséges lesz beszereznem egy eféle kártyát, már ha az ember 2007-ben rábukkanhat még ilyesmire.