A kissé hülye címen túl szokatlan lehet a téma az eddigi logoutos írásaimhoz képest, ám mégis kiváncsi vagyok hogy csak az én értékrendemmel van-e a baj, vagy az a helyzet áll fenn, hogy a mai modernkori párkapcsolatok alapjául már semmiféle erkölcsi norma nem szolgál,s mindenki cselekszik be(nem)látása szerint..
Hirdetés
Tehát a helyszín egy Békásmegyeri panellakás ahol keresztszüleim és lányuk él,jómagam gyakran el szoktam hozzájuk menni látogatóba, már csak a két család régre visszanyúló jó kapcsolata miatt is, ígyhát van rálátásom a család ügyeire. Keresztszüleim lányáról elmondható hogy szép, talpraesett, értelmes, tipikusan egy olyan nő, aki bármikor találhatna magának egy jóravaló férfit, akár komolyabb egzisztenciával rendelkezőt is.
Persze ezek amolyan tipikus agyonismételgetelt frázisok, mert mint tudjuk az élet nem mindig úgy alakítja a dolgokat hogy az minden esetben nekünk tetsző, vagy az elvárásainknak megfelelő legyen. No mindegy, folytatván a történetet, tudtuk róla hogy már jó 3 éve nincsen párkapcsolata,mi viszont Karácsony előtt elmentünk hozzájuk,és kapva az alkalmon be is lett mutatva nekünk az új barátja, akit a munkahelyén ismert meg...izé....egy hústorony, 160 kilóval és 2 méteres "belmagassággal". El lehet képzelni mennyire harmonikus felállás, pláne hogy a lány súlya harmad akkora.
Hát én mindig is tudtam hogy az ellentétek vonzzák egymást, nade ennyire?
Ezekután viszont biztosra veszem, hogy a nők számára a férfi kinézete messze nem elsődleges feltétel..
No, mondtuk magunknak részletkérdés, az ember amúgyis hamar le tudja vetkőzni az előítéleteit, pláne ha kiderül hogy egy jólelkű, dolgos srác, s akinek nincsenek kétes ügyletei. De még mindig nem tudtuk milyen érzelmi szálak fűzhetik hozzá, és hogy egyáltalán mit láthat egy ilyen alakban egy huszonéves jólszituált nő.
Szüleivel történő beszélgetés során hamar kiderült hogy a srác pikkpakk odaköltözött hozzájuk immár 2 hónapja, és hát a két idősnek igencsak a terhére van, mert gyakorlatilag a rezsit kell rá fizetni,mosni kell rá, főzni, amiről külön lehetne elmélkedni, mert ha 2 tepsi kaját főznek neki akkor 2 tepsit eszik meg, ha négy tepsi készül akkor négy fogy el. Egy semmirekellő, aki a gyomrán és az alváson kívül másra aligha tud gondolni. Az időseknek meg már fogytán a türelmük, nem meglepő módon nem sikerült elfogadniuk a lányuk barátjaként.
A sztori eddig elég egyértelmű, csak a nehézség ott jön, hogy szóvá lett téve a dolog és az, hogy mi lenne ha esetleg elköltöznének, lett is belőle nagy családi csetepaté, ugyanis a lakáson törlesztőrészlet van amit a lányuk fizet évek óta, melyet a két idős képtelen lenne fizetni egyedül ha otthagyná őket, ígyhát nincs más választásuk, el kell tűrniük a lányuk barátját.
Sajnálom őket mert kisgyerek korom óta ismerem mindannyiukat, és tudom hogy aggasztja őket ez a helyzet, de nem tudnak ez ellen mit tenni. Az ember sokszor úgy látszik hogy teljes mértékben el tudja baszarintani a családi kapcsolataihoz való hozzáállását, mert elvakítja éppen aktuális párkapcsolati ügyei, mérlegelés pedig ilyenkor kizárva. Vagy fehéret látsz, vagy feketét.
Konklúzióként tehát feltenném a kérdést, hogy mi lehet a kiút egy olyan szituációból amikor egy idegen valaki befészkeli magát egy család mindennapjaiba kényelmetlenséget okozva?
Lehet hogy nagyon ódivatú a felfogásom, de már furcsa szemmel nézem azt amikor egy férfi költözik be egy nőhöz, pláne úgy hogy az csak egy panellakás, s nyilvánvalóan nem a további közös életük végső állomása.
Akkor már sokkal inkább egy albérlet, hogy mégse a szülei nyakán legyenek.
Nyilván a pénz nem minden, de meglátásom szerint egy nő ne elégedjen meg egy olyan léhűtővel aki semmit nem tud felmutatni az életben, ellenben jól tudja felélni más vagyonát.
A másik hogy mit esznek a szép nők a kövér hapsikon? Ezt a kérdést már csak azért is felteszem, mert ennek egy fillére sincs, úgyhogy a pénz nem játszik..
