Sokszor megpróbáltam már összeszedni az újkori metaltörténelem legjobb alkotásait, de többszáz, több ezer kiváló lemezből kiválogatni a legjobbakat sosem egyszerű feladat. Hogy miért éppen az újkori metal kerül terítékre? Leginkább azért, mert koromnál fogva ez a kezdetektől a szemem előtt zajlott, és ezt a fajta zenei rálátásomat megpróbálom veletek megosztani. A 90-es évek elején járunk, az amerikai haj-és heavymetál
bandák(Europe, Motorhead, Motley Crue) a '80-as évek után kifulladóban vannak, érződik hogy szükség van a változás szelére ebben a szcénában. A metal '90-es évek eleji feltámadásában hatalmas szerepet vállaltak az ún. második hullámos black metal zenekarok, mint például a Mayhem, Emperor vagy Satyricon. Nem is feltétlenül a
zeneiségben hoztak újdonságot elsősorban ezek a zenekarok, hanem hitvallásban és érzésvilágban. A pogány érzésvilág, a természet szeretete,a dicső történelmi események, és a keresztényellenesség azok a tulajdonságok, melyek jellemzően meghatározzák ezeket a zenéket mind hangulatukban, mind szövegükben. Persze érdemes
tudni, hogy a sátánizmustól, mizantrópiától és blasfémiától sok black metal együttes elhatárolódik( na meg a templomgyújtogatásoktól, amikből elég nagy botrány volt Norvégiában ezidőtájt). Az évtized közepére a death metalon belül egy új stílus is megszületett, ennek a Göteborgi death metalnak az At the Gates és az In Flames volt a két legnevesebb svéd képviselője. Az új évezred küszöbére pedig a true heavy metal a reneszánszát élte, többek között a Hammerfall is aktívan kivette a részét ebből a sikerből. Az összeállítás persze szigorúan szubjektív és inkább a keményebb északi zenék felé orientálódik, semmint a hagyományos heavy, vagy a metallica-féle trash metal felé, de ez úgyis egyértelműsödni fog mindenki számára.


Emperor - Anthem to the Welkin at Dusk - Szimfónikus Black Metal,


A legelső black metal lemezek egyike, amit hallottam, klisésen hangzik ugyan, de nagy hatással volt rám a lemez, a mai napig szívesen veszem elő. Az Emperor egyébként a már említett second wave black csapatok egyik kultikus képsviselője, 1991-ben alakultak. Maga az anyag az 1997-es megjelenésével a második volt a sorban a zenekar életében, és kétségtelen, hogy ezzel a művel letették a névjegyüket a metal Hall of Fame-jébe.
Black Metalban addig nem hallott teátrális hangzást sikerült elérniük lassú és szélvészgyors témákkal egyaránt, melyhez igazán hatásos nagyzenekari aláfestés párosult. Igazi mestermű.



[link]

Ensiferum - Ensiferum - Folk/Viking metal

Ez a finn folk/viking együttes olyan ütős bemutatkozó albumot tett le az asztalra 2001-ben, hogy szinte pislogásra késztetett. Hihetetlenül erőteljes északi témák, fogós riffek, és nagyszerű vokál, nagyjából ennyivel lehetne jellemezni a zenekart. Áprilisban volt szerencsém ráadásul megtekinteni őket élőben a Pecsában, simán megvolt a lemezminőség, és megmutatták hogy ugyanolyan profik a közönség előtt, mint a stúdióban. Javarészt persze a most bemutatkozó Victory Songsról tolták az anyagot, de néhány régebbi Ensiferum himnusz is hallható volt.
Kiemelni nem igazán érdemes egy dalt sem a lemezről, ugyanis mindegyik üt, de ha nagyon muszáj akkor Hero in a Dream, Abandoned, Treacherous Gods.



[link]


Satyricon - Shadowtrone - Black metal

A norvég Satyricon Shadowthrone című lemeze 1994-re datálódik, a Dark Medieval Times magasra tette a mércét egy évvel korábban, de sikerült túlszárnyalnia az előbbi alkotást Satyrnak és Frostnak. Végletekig fagyos black metal ez, tele gonoszsággal és keresztényellenességgel. Kapunk itt akusztikus átvezetőket, időnkét folkos
témákat, melankolikus hangulatot, de ami a lényeg, hogy vegytiszta északi black metalt.
A trackek játékideje elég hosszúra sikeredett, majd ötven percben kapunk hét számot, nem a legbefogadhatóbb anyagok egyike, az biztos.



[link]


Amorphis - Eclipse - death/progmetal

Ez a 2006-os anyag volt az újkori Amorphis első lemeze. Újkori, mert a korábbi énekes, aki másfél évtizeden át meghatározta a zenekar arculatát, távozott, és helyete Tomi Joutsen került be, aki sikeresen megbírkózott a feladattal, mostmár kijelenthetjük az Eclipse és a Silent Waters fényében. Ez az album már erősen progresszív
irányvonalat követ a kezdeti death/folkos megnyilvánulások után, de ha már új énekes, változzon a zene arculata is. Az év egyik legjobb albuma lett, a House of Sleep, Brother Moon, illetve a Leaves Scar pedig kiemelkedő alkotások.



[link]

Estatic Fear - Sombre Dance - Doom/Szimfonikus/Klasszikus/Gothic

Noha nem teljesen illik bele a képbe az Estatic Fear 1999-es anyaga, egyszerű a magyarázat: Kellemes hallgatni, pihentető, és felettébb természetes zene. Kapunk akusztikus gitárt, népi hangzereket,zongorát,fuvolát, furulyát és egy egész jó hangú női vokált, a zene hangulatát pedig leginkább a természet szépségeihez lehet hasonlítani.
Azért előrebocsátom, hogy alapvetően a női énekkel ellátott zenekarok többségétől már herótom van (Partviss, Lacuna Coil, stb), de ez egy igazán üde színfolt, sikerült is levetkőzni ezáltal az előítéleteimet.


[link]


In Flames - Whoracle - Göteborgi Death Metal

Az In Flamessel úgy vagyok, hogy amit egykor felépítettek a dallamos death metal alapkőletélenél, azt a modernkori albumjaikon sikeresein le is rombolták. Kicsit túlzásba vitték a trendiséget az elektronikával, túlzottan fogyaszthatóvá próbálták tenni a zenéjüket, van akinek pont ez jön be, nekem nagyon nem. A 2000-es Claymanig viszont abszolút csúcs volt a banda, személyes kedvencem az 1997-es Whoracle, erről pedig az
azonos című track, valamint a Dialogue with the Stars. Hihetetlen milyen érzést pakoltak bele ezekbe a számokba!



[link]


Saturnus - Paradise Belongs to You - Doom/Death Metal

9 dal, 68 perben anélkül, hogy néhány másodperc töltelék is legyen az albumon. Doom metalban ezt szinte lehetetlen így összehozni, de ezen az 1996-os albumon sikerült a Saturnusnak, ugyanis hallgattatja magát a lemez, és egy olyan érzelmi töltetet fedezhetünk fel a zenében, amit nem találunk minden bokorban.
Ha az ember végig akarja hallgatni, akkor komolyan el kell szánnia rá magát, mert nagyon hosszú, de minden perce érdekes, és a hihetetlen profi dalszerkezetek és dallamok miatt nehéz abbahagyni a halgatást.


[link]



Wintersun - Wintersun - Folk/Death Metal

Ismét egy északi banda, méghozzá az Ensiferumhoz hasonló szélvészgyors tempókkal operálva, nem is véletlen a hasonlóság, ugyanis Jari Maenppa egészen 2004-ig az Ensiferumban vokálozott, de később úgy döntött, hogy több időt szentel a Wintersun nevű projectjének. Hát nem volt hiábavaló a váltás, ugyanis egy szinte tökéletes
albumot készítettek, valamit tudnak ezek a finnek! Külön érdemes megemlíteni, hogy a dobos valami eszeveszett tempóval ütlegel, kicsit furcsa is, de alapjába véve csak javítja az összképet. Hát igen, a grindcore-os múlt. Erősen javallott anyag.


[link]

Moonsorrow - Voimasta Ja Kunnista - Battle/Folk/Viking/Black Metal

Általában ha kérdeznek arról, hogy melyik az a metal anyag, amit nyugott szívvel ajánlhatnék egy metalt nem hallgató embernek, akkor a Moonsorrow 2001-es anyagát szoktam megemlíteni. Ez ugyanis maga az élő, lélegző természet! Bámulatos, hogy a sokszor negyed óráig elhúzódó tételekben egy másodpercnyi unalom vagy üresjárat nincs, csordultig van a pogány és viking érzésvilág minden apró rezdülésével. Hallhatunk egyébként népi hangszereket és akusztikus felvezetéseket, egyértelműen az epikus black metalok legjobbja, vagy krémje, mindegy hogy nevezem, a lényeg ugyanaz.


[link]


Ancient Rites - Dim Carcosa - Szimfonikus Black Metal

2001-es keltezésű a belga Ancient Rites ezen anyaga, melyen a black metalt a ridegségéhez és zordságához képest meglehetősen hallgatóbarát formában kapunk meg, ami nem is baj, mert pont a szimfonikus betéteknek köszönhetően lesz néhol filmszerű a zene, és a nagybetűs atmoszférától, ami kiemeli ezt a lemezt a sorból.
A szövegek és a zene alapján az egészet úgy lehet elképzelni, mint egy nagyszabású, mesés tengeri kalandot. A dallamokat itt-ott átjárja valamiféle folkos fíling, talán ettől válik az egész könnyen megjegyezhetővé, így ez az album is fenntartások nélkül ajánlható olyanoknak, akik alapbetően nem érdeklődnek a metal iránt, de a nem túl kemény zenékre még azért vevők.


[link]


Katatonia - Tonight's Decision - Doom/Death Metal

Az 1999-es Tonight Decision érzésem szerint az első olyan anyag volt, ahol körvonalazódni látszott az az út, amit a Katatonia járni fog. Véleményem szerint az összes metal műfajon belül a legnehezebb a Doomon belül alkotni, kell valami extra, mert enélkül az egész nagyon hamar unalomba fulladhat, mert azért valljuk be, ez a stílus nem a gyorsaságával dönti le az embert. Márpedig van ennek a zenének egy megfoghatatlan varázsa, ami tényleg csak erre a Katatoniára jellemző, képes arra, hogy az ember elmélyedjen benne.Ebben pedig el lehet.


[link]


Communic - Conspiracy in Mind - Progresszív/Heavy Metal

Valójában ez az a szegmens a metalon belül, ahol már szinte mindent eljátszottak, nehéz újdonsággal kirukkolni olymódon, hogy ne fulladjon a dolog önismétlésbe. A 2005-ös Communic album viszont elsőre megtetszett, sok helyütt olyanokat olvastam róla, hogy a Dream Theater lehetséges utódja, amit nem állítanék róla, de kétségkívül rendelkeznek egy olyan egyéniséggel, ami minden körülmények között felismerhető a lázálomszerűen lehangolt gitároknak köszönhetően, mégha Nevermore kópiának is nevezte a szakma. Beszerzendő az egyszeri metalheadeknek, akárcsak a 2006-os anyaguk.


[link]



Dream Theater - Images and Words - Progrock/Metal

Számora ez a lemez a progresszív rock/metal megtestesítője. Nem volt semmi, amit korábban már a Yes és a Floyd letett az asztalra korábban, de ez az 1992-es lemez egyszerűen mindent visz, azóta sem sikerült még csak megközelítenie sem a DT-nek ezt a saját művét, sőt valójában azt érzem, hogy igazi dalok helyett ma már csak egy gitártechnikai erődemonstráció az egész, semmi több. Persze tudnak még most is, de pihentetniük kéne a dolgot, hogy egyszer valaha még olyannal elő tudjanak állni, mint ami az Images and Words-ön hallható.
Ez egy igazi előremutató lemez, alapmű, megunhatatlan. Erről az albumról a nagy kedvencem a Wait for Sleep.


[link]



Forest of Shadows - Where Dreams Turn To Dust kislemez - Doom/Death Metal

Ez a zenekar egy igazi kuriózum, ugyanis a 2005-ös Where Dreams Turn To Dust című kislemezen a taglistát mindössze egyetlen ember alkotja, így kitalálható, hogy a vokál, a zongora, a gitár mind-mind egyetlen emberre hárul,de ennek ellenére valami hihetetlen súlyú és hangulatú doom zenét kapunk! Sokban hasonlít a Katatoniához, így aki azt szereti, feltehetőleg erre is vevő lehet. Sejtelmesen lágy hangszertémák uralják a lemez
nagy részét, már-már ambientes hatások is feldezehtőek, emellett nem tudom hogy mennyire gyakran használt hangszer a mellotron a metal zenekarok repertoárjában, itt mindenesetre kapunk ilyet is. Jó hallgatni való, persze nem feltétlenül öngyilkosjelölteknek.



[link]

Rotting Christ - Thy Mighty Contract - Black Metal

A görög Rotting Christ nem éppen mai motoros már, jól mutatja az is, hogy az adott album 1993-as megjelenésű. A mai napig élnek és virulnak,nemrég jelentették meg a legfissebb, Theogonia nevű kiadványukat. Forradalmian újító hatású black metalt azonban csak ezen a lemezen találni, amiben találkozik a fekete fémzene néhány régi nagy zenekar, mint a Judas Priest vagy a Sabbath riffelési technikájával. Magam részéről a lemez legjobbja az
elég elrettenrő című Transform All Suffering into Plagues.


[link]


Remélem azért volt értelme a billentyűkoptatásnak, és talán lesz aki kedvet kap egynéhány lemez beszerzéséhez.