...mert hülyék azért nem vagyunk.
Gondoltam a Karácsony közeledtével szót ejtek társadalmunk egyik égető problémájáról, mégpedig a beismerés teljes hiányáról.
Hiába, sajnos nem mer szembenézni a magyar ember azzal, hogy a karácsonyi idill után Januárban vissza kell zökkenni a normál kerékvágásba ahol a már jól megszokott áremelési hullámmal találják szembe magukat. Persze ebben még nincs is semmi különös, de az utóbbi pár év statisztikája megmutatta,hogy minél inkább inflálódik a bérek értéke,minél rosszabb az életszínvonal, úgy egyidejüleg a lakosság is annál nagyobb terheket vállal magára, pláne az év végi időszakban.
Mivel is találkozik az ember ha betér egy üzletközpontba az év végi hajszában?
Azzal, hogy ma már különféle előfeltételeknek sem muszáj megfelelni a hitelfelvételekhez, ami a meggondolatlan emberek számára nem kis csapda. Jó pár helyen láttam olyan hirdetményt, ahol 0%-os önerő mellett, és munkavállalói igazolás nélkül (!) lehetett vásárolni, hát mondanom sem kell hogy olyan tömeget nem minden nap látni, mint ami ott volt. Hiába, a vevőcsalogató reklámokon
ezúttal is nagyon sok múlik. Én elhiszem hogy ez nagyon csábító tud lenni, csak pont az átgondoltság hiányzik..
Ezzel a gonddal küzd az egész ország, kezdve az állami cégeken, önkormányzatokon és városvezetésen át egészen ugye a végfelhasználókig. Csak amikor a rendszerváltás utáni politika a hitelek és adósságok felhalmozására épít, akkor semmiképp sem meglepő, ha ugyanezek a folyamatok mennek végbe az alsóbb szinteken is. A Bankok nagyon szívesen látják ezt a helyzetet, mert igazából irdatlan nyereséggel dolgoznak, nekik bőven megfelelnek a jelenlegi politikai vezetés döntései , elvégre a Bankok zsebeit tömik közvetve.
Ezzel együtt nem tudok neheztelni senkire aki a "mának él", mert más választható út nem igazán van ebben a gazdasági helyzetben, kis túlzással bele van kényszerítve a lakosság ebbe a csapdába, ilyen bérek mellett csakis ez a félmegoldás van, vagy a nagy semmi.
Mi csak hajszoljuk a nyugatot, a kapitalizmus behálóz minket teljesen, a realitás pedig a Balkanizálódás felé visz. Ez az ország egy olyan kényszer alatt cselekszik, aminek hatására kifelé a "jólétibb" arcunkat kell mutatnunk, még akkoris ha ennek kellemetlen utózöngéi várhatóak.
Képmutató országban élünk.
Témánál maradva, de egy kicsit más vizekre evezve az ünnepek érkeztével kezd elviselhetetlen lenni a morál és a közhangulat. A város 1-2 héttel Szenteste előtt már totálisan bedugul, mindenki sietne valahová, tapintható az ingerültség sorbanállásnál, én meg nyugodt ember lévén próbálok kiamardni ezekből. Rég rossz ha a stressz és az idegeskedés lesz úrrá az embereken, mert nagyon nem erről kéne szólnia a dolognak.
