Forráspont

A mai napon felforrt az agyvizem.

Egy Logout teszt alatt olyan fröcsögés kezdődött a kommentekben, amitől szerintem a cikkíró életkedve is elment. Az emberek gyalázták a low end hardverrel szerelt laptopot, és persze istenítették a használt üzleti gépet. Bele sem gondoltak, hogy másnak esetleg más az optimális gép, és hogy talán nem hülye az az évi pártízmillió ember, aki megveszi az olcsó laptopokat.

Az a helyzet ugyanis, hogy sok embernek nem kell erős gép. Sőt, nagyon sokan nem is gondolják, hogy az OS 90-120 másodperces bootideje, meg a Facebook 20-30 másodperces elindulása sok lenne. Ők nem sietnek. Ők nem kódolnak videót, nem futtatnak benchmarkokat sem, és ők nagyon-nagyon-nagyon sokan vannak. Sokszor többen, mint akik igen. Ők nem hajlandók / képesek / fognak 2 fillért adni egy i7-es prociért, mert nekik az Atom is pont ugyanazt a netet mutatja. Ja, hogy lehetne "jobb" is a gépük? Miért? Mi a "nem jó" ezzel a mostanival? 5-6 órán át folyamatosan netezek róla, amikor utazom, meg kell lapogatnom a táskámat, hogy egyáltalán benne van-e. 4-5 filmet, vagy egy fél sorozatévadot megnézek, mire lemerül. A fácsét ezen is látom, vagy ha nem, akkor bedugom azt a hádéakármi kábelt, és nézem a nagy tévén. Ha pedig meg kell írnom azt az évi 2-3 nyilatkozatot / szerződést / hivatalos levelet, akkor fogom a Google Docs-ot, vagy az onokám által rárakott oppenoffiszt, és azzal szépen megoldom. E-mailt nézek, és az alza.hu zöld patkányát is megcsodálhatom rajta. Mondták, hogy vehetnék jobb gépet, de azt a 100-150 ezer Ft-ot inkább odaadom a fiaméknak, menjenek el nyaralni.

A paripáról

Az úgy volt, hogy 2015 karácsonya előtt egy nappal frigyre léptem egy fekete szépséggel. A munkahelyem egy kis vidéki városban van, én meg egy onnan olyan 80-90 km-re lévő nagyvárosban élek. Egy ilyen forradalmár minden városba kell, nekem meg ez a város nagyon megfelel. Havonta, kéthavonta jelenésem van Németországban is, és sokszor viszek magammal kollégákat is az útra. Lényeg a lényeg, úgy évi 60-70 000 km-t vezetek, így eléggé összenőttem a 2015. december 10-i gyártású fekete Skoda Octaviámmal. Tekintve, hogy heti átlagban olyan 14-15 órát töltök el őt vezetve, eléggé bensőséges lett a viszonyunk. Abban maradtunk, hogy én jó gazdája leszek, vigyázok rá, cserébe ő nem dumál bele az életembe megkapja hűséges Rocinantém szerepét. (Így bizony, C-vel!)

Az igényeim

A munkám során viszonylag sok külföldi utazásra van szükség: úgy 6 hetente egy hét távollétre. Sokszor repülővel, máskor hosszadalmas autózással. Ilyenkor a családommal, ismerősökkel kicsit bonyolult a kapcsolattartás. Persze ott a Viber, meg a céges mobil, de hosszabb e-maileket olvasni, azokra válaszolni, a kapott hírleveleket végigbogarászni, linkeket megnyitni mobilon nem épp optimális. Ráadásul így 40 környékén a szemem sem a régi már, fárasztja az apró betűk bogarászása. Kell tehát egy nagyképernyős, ultramobil eszköz, amit magammal vihetek. Ez a helyzet a kütyüb*ziságommal vegyítve egy nehezen feloldható dilemmát tolt elém: Milyen kütyüt vigyek magammal az útra?

A feladat röviden: kapcsolattartás a családdal – ingyen, videózás útközben és a nap végén, böngészés az üresjáratokban, webrádiók és persze a privát levelezés teljes körű kezelése. Mindez nagyon kompakt méretben és végtelen akkus üzemidővel.

Bevallom, kicsit a bőség zavarában szenvedek laptopok és tabletek terén. Van ugyanis egy droidos tabletem, Egy 10 collos Acer 2in1 Windows10-es netbookom, meg egy "fő" gépem, ami egy 15,6 colos, játékra is alkalmas Acer laptop, amiről már tesztet is írtam. Emellett ott a 14 colos céges HP Elitebook ultrabook. A HP-t vinnem kell, hiszen az a munkagép. Ráadásul töltővel együtt is alig két kiló, térfogata sincs, tehát optimálisnak tűnik. Viszont le vannak rajta tiltva a multimédiás alkalmazások, a Viber és társai, a videókat tartalmazó weboldalak, sőt a webrádiókat és a privát levelezésemet sem lehet rajta megnyitni. Tehát kell egy második eszköz (ami nem a mobilom). A nagy Acer túl nehéz, és túl nagy. Inkább vigyem a 10 colos tabletet? Az jórészt megfelel a célra, de hosszabb szöveget nehézkesen lehet rajta bevinni. Ezeket a mobilom is tudja, de a filmnézés második órájában már az 5,5 colos kijelző is szemfájdítóan kicsi.

A kütyüim

Szeretem megnézni, hogy mire költöm a pénzem, azonos tudásért nem szeretek a szükségesnél többet fizetni. Szeretek a súlycsoportjukban minimum középkategóriás, de "névtelen" gyártótól származó kütyükkel kísérletezgetni, mivel náluk sokszor minőségi terméket kaphatok a neves versenytársakhoz képest alacsony áron. Így lett átmeneti, vagy épp tartós társam egy J&W Minix netbook, Egy Zenithink ZT-180 két Hisense Sero7Pro tablet, egy SKMEI S-Shock karóra, vagy épp jópár Teclast, Cubot, Jiayu és Xiaomi okostelefon. Ezek közül sok márka már nem is létezik, mások meg időközben befutottak. Mostanában egyébként egy Prestigio Wize 5003-as tabletet nyúzok nagy megelégedéssel.

A döntés

Túl vagyok már életem felén, gyerekeim vannak, én már másképp látom a dolgokat. Mindent másképp látok. A politikát, a csajokat, a gyerekeket, és persze a régi hobbimat: a kütyüket.

Már rájöttem, hogy a legjobb notebook/tablet/mobil/fényképező birtoklása nem feltétlenül a kívánt állapot. Sokkal fontosabb, hogy a társamul választott kütyü tudja azt, ami számomra fontos, és tudjon még pár olyan dolgot, ami egyszer-egyszer jól jöhet.

De mit is várok el a telefonomtól? Legyen strapabíró, ne kényeskedjen, bírja sokáig, mindig számíthassak rá, legyen mindig használható a térerő, tárolja az emlékeztetőimet, a jegyzeteimet, lehessen vele pár fotót csinálni ha úgy alakul, FM rádió legyen benne (hallod, Apple?), játssza le az mp3-at, és úgy általában igazi társként viselkedjen. Minden más (GPS, net, videózás, játékok, okos funkciók) "jó ha van" kategóriás extrák számomra. Én vagyok az átlagember.

Toshiba NB100

Négy éve már, hogy kütyüfüggőségem súlyosbodni kezdett, és szemezni kezdtem egy olcsóbb netbookkal, a Toshiba NB100-zal. Nagyon csini volt, a nejem pedig egy ideje már rágta a fülemet, hogy kéne neki is egy saját gép, lehetőleg hordozható, hát belementem.
Erős lökést jelentett az is, hogy az egyik boltban akciósan 100e helyett 60-ért megkaptam Ubuntu Netbook edititonnel. Atom N270, 1 giga ram, 8,9 colos kijelző, meg 80-as HDD. Elég alap volt ez a hardver már akkoriban is. Nejem szerette a kis gépet, mégis meg kellett tőle válnunk, mert néha már a 360p-s felbontású videóknál is beszaggatott, a kijelzője pedig túl kicsinek bizonyult. Egyszerűen nem fért el rajta egy honlap sem normálisan. Akkoriban még nem volt a Chrome által behozott böngészőfejléc-összenyomás, a Firefox pedig legalább 3 sornyit foglalt el az amúgy is minimális függőleges felbontásból, a teljes képernyős mód meg akadályozta a fülek egyszerű váltását, így mennie kellett a kisgépnek.

Bevezető, belső

A netbookforradalom eleje közepének a végén találkoztam először a J&W nevű cég netbookjával. A gép erősen hasonlított az etalonnak számító MSI Windre. Nemcsak hardveresen, mint minden tök egyforma netbook, hanem külsőleg is. A jobbaktól nem szégyen tanulni, és a J&W jó tanuló.

A háttérben én azt sejtem, hogy a nagy laptopgyártók (Compal, Quanta, stb.) valamelyike készített egy referenciadesignt, amit több kisebb-nagyobb gyártónak eladott. Ezt azért gondolom, mert csak itt Magyarországon három különböző név alatt (MSI Wind, Chili Green, J&W Minix) felbukkant ez a formaterv. Ismétlem, ez nem baj, hiszen egy hatalmas különbség volt közöttük: az ár. A Wind 110 000 Ft-os áron debütált - ennyit máig sem ér meg egyetlen netbook sem, még az Ionosak sem - a Chili Green 90-ért, míg az azonos hardverrel rendelkező J&W Minix 70-ért.

...Jókai út 27 szám alatti lakos... ésss

Fotóimat rendezgetve a 2005-ös mappában egy érdekes sorozatra bukkantam, ami talán másokat is érdekelhet. Közzéteszem amim van, használjátok egészséggel!

"Kiveszi a vizbüla zoxigént", "harmin... háromszászezee", "Drautkoszoru", "kérem kaccsolja ki", "Az ellen nem véd", "Malvin iskolatársam... Vót valamikor" stb. Mindenki tudja, kitől származnak ezek a bármilyen helyzetben felhasználható aranyköpések, amelyek már valószínűleg örökre beleivódtak a köztudatba.

A Szalacsi Sándorral Kocsordon készült beszélgetés máig igen népszerű. A 2002 körül a netre került videón, ez a szerencsétlen ember hóttrészegen olyan sületlenségeket beszél, amilyenre csak a hasonló kis falvak hasonlóan rutinos alkoholistái képesek. Mindenki jókat röhögött a mára már klasszikussá vált mondatokon és mimikán, sőt a kreatívabb rajongók szinte versengve dobták a közösbe a Mester által ihletett alkotásaikat. Íme néhány példa: