A döntés
Túl vagyok már életem felén, gyerekeim vannak, én már másképp látom a dolgokat. Mindent másképp látok. A politikát, a csajokat, a gyerekeket, és persze a régi hobbimat: a kütyüket.
Már rájöttem, hogy a legjobb notebook/tablet/mobil/fényképező birtoklása nem feltétlenül a kívánt állapot. Sokkal fontosabb, hogy a társamul választott kütyü tudja azt, ami számomra fontos, és tudjon még pár olyan dolgot, ami egyszer-egyszer jól jöhet.
De mit is várok el a telefonomtól? Legyen strapabíró, ne kényeskedjen, bírja sokáig, mindig számíthassak rá, legyen mindig használható a térerő, tárolja az emlékeztetőimet, a jegyzeteimet, lehessen vele pár fotót csinálni ha úgy alakul, FM rádió legyen benne (hallod, Apple?), játssza le az mp3-at, és úgy általában igazi társként viselkedjen. Minden más (GPS, net, videózás, játékok, okos funkciók) "jó ha van" kategóriás extrák számomra. Én vagyok az átlagember.
Az eddigi okostelefonjaim (ZTE Blade, Moto Defy, II SyxalaG, Huawei Y300, ZTE GrandX) mind gyöngyszemek a saját kategóriájukban, de egyik sem elégítette ki az összes feltételt. Kényesek, általában az egy töltésre eső üzemidő a nullához konvergál.
A Blade mára elavult, a Defy is. A Samsung a céges telefonom, a Telenoros (500 forintos) Huawei pedig a családi flottás beszélgetések miatt kell. Állandóan két okostelefont pakolni a zsebeimben igazi kihívás. Ne karcolódjanak, és a zsepiszösz se másszon beléjük. Ráadásul a Huawei 6-7 naponta kér töltést, a Samsung pedig 1-2 naponta.
Egy idő után ez az eltérés igazán frusztrálóvá válik, hiszen tuti, hogy a legrosszabb pillanatban derül ki, hogy épp a másikat töltöttem fel...
Megoldás? Dual Sim-es telefon. ZTE V970 (GrandX). Kétmagos MTK6577, 1GB RAM, 4GB ROM, igényes kivitel, mi kell még?
Hosszú üzemidő. Az kell még. Egy nap az nem üzemidő. Tegyük fel, hogy egy kellemes márciusi/áprilisi délután hazafelé a szokásos hóviharban ragadok az autópályán, és körbezárnak a jegesmedvék? A benzin épp kifogy, így telót tölteni sem tudok. Na, ilyenkor mi van?
Nem mehet ez így tovább, más megoldás kell. Különben is, nem vagyunk olyan gazdagok, hogy egy Syxalagot hagyjunk a szekrényben porosodni... A GrandX megy a nejemnek, aki nagyon boldog vele. Én pedig visszaveszem az Samsungot, így a céges teló visszaáll szolgálatba. Igen ám, de mi legyen a privátommal? Ahhoz kell egy készülék, ami pillekönnyű, nagyon kicsi, sokáig bírja, Micro USB-s töltést is tud, ráadásul FM rádióval és mp3 lejátszóval is fel van szerelve. Jól jön az, ha a reptéren órákon át kell várni, és nem akarom lenullázni a nagy teló akkumulátorát. Ja, és Telenoros legyen és ne kelljen félteni semmitől.
Feltúrtam a szekrényt, kiszedtem a jó öreg Nokia 6300-imat. Akkus idő: maximum 3 nap, új akksival akár 4. Nem elég. Ráadásul a rádiójuk vétele is gyenge, nehezek, a jack kimenetük csak 2,5-ös. A töltő "egyedi", sem a kocsiban, sem a munkahelyen nem tudok rátölteni az akksira. Nem jó.
Mi van még? Régen olvastam filléres telefonteszteket a Logouton, de sajnos a ZTE R250 teszt már nem elérhető, pedig az a teló anno nagyon tetszett. Minden tudott ami nekem kell, nagyon könnyű, olcsó volt, és akár 7-10 napig is készenlétben tudott állni. Egy ilyen kell nekem!
A sors úgy hozta, hogy a helyi Spar szórólapja mellé kaptam egy lapot, rajta 4 db "-20% bármelyik termékre" matricával. Tökéletes! Akkor irány a Spar. Meg is találtam a Telenor R252-t (az R250 utódját). Szép fekete-ezüst külső, igényesnek látszó billentyűzet. Kamera, LED elemlámpa, MP3 lejátszás, FM rádió és Micro SD-s bővítés is van benne, mindez 3000 Ft-ért.
A standard-igényes ZTE töltő + adatkábel önmagában megér közel ennyit. Emellett ott egy SIM kártya is 400 Ft beszélgetéssel (igaz, halálos ~40+14 Ft-os percdíjakkal). El is döntöttem, hogy ez kap egy -20%-os matricát. Így 2400 Ft-ért lett enyém a telefon.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
