Először üdvözlök mindenkit aki elolvassa a blogbejegyzésemet. Címnek nem nagyon tudtam valami frappánsat, érdekfeszítőt kitalálni, így valamit írtam ami jellemzi az írásomat.
Tulajdonképpen azért írom meg eme bejegyzést, mert a mai napon már elegem lett, de tényleg! Régóta szerettem volna írni erről a problémáról de a mai dolgok kiborítottak, még a "pohárból" is túlcsordult a víz.
Bele is kezdenék a történetbe. Elsőként el szeretném mondani nem az iskolámat szeretném lejáratni mert sokmindenben gazdagodtam általa... lehet hogy csaka pillanatnyi düh miatt írok. És nem is szeretném sem az iskolámat megnevezni, főleg a szóban forgó 1-2 tanárt.
Én egy vallásos iskolába, keresztény iskolába járok. Első példám talán az lenne, hogy szokott lenni két szünet között "közös" imádság, amely nem kötelező jellegű (mellesleg ez idén lett újra bevezetve, melyet úgy tudom hogy az igazgató javasolt). Ugyebár ha valaki egy vallásos, keresztény iskolába jön tanulni, valószínűleg akkor nem egy ateista ember, így azt is el lehet várni, vagy talán inkább úgymondom, egy egészséges vallásos embernéha elmegy egyet imádkozni, nos hogy ez egyesek számára mit jelent, azt nem tudom, nekemtalán a megnyugvást. Nos ezen az imádságon a megjelenők száma a mi osztályunkon kívül (mert az osztály ahova járok, azért vallásosak, nem csak látszólagosan, felületesen) körülbelül 10-15 emberre tehető a kb 400 diakot számlálóiskolából, és a kb 30-40 (azthiszem legalábbis) tanárt számláló tanári karból (akik közül többen papok, szerzetesek). Például az a tanár, aki javasolta ezt, aki az igazgató, őt még egyszer se láttam, és osztálytársaim se ezen az imádságon (osztályból mindig elmegy legalább néhány ember erre). Csak néha jön be civil tanár is erre az eseményre. Ez számomra, és osztályfőnököm számára is igen elszomorító! Példul volt párszor olyan eset hogy az óráról kértünk 2-3 percet mert imádságon voltunk, erre a tanár ezt felelte, hogy ha az ő órája jön a bizonyos (amikor van az imdáság) szünet után akkor ne menjünk el rá, mert 3 percet elvesz az órából, a német óra fontosabb mint az imádkozás. - Nos álljunk meg itt egy nagy pillanatra. Aki egy keresztény iskolába jön tanítani, akkor fogadja el hogy bizonyos apró ezzel kapcsolatos dolgok elvesznek valamennyit az órából. Mos nem hiszem el hogy ez a 2-3 perc olyan fontos lenne az órából, mert aki csak 45 perc alatt tudja leadni a tananyagot, de 42 perc alatt már nem... inkább nem is folytatom a mondatot. - Visszatérve, elég szomorú ez. Egyébként a mai napon osztotta meg osztályfőnökünk a következőt. Adjuk át a szüneti imádságot, az xy osztályának (azaz a mi osztályunknak), ha már úgy is sokszor járnak stb... Itt úgy kb mindenki lehidalt, merthogy azt ne bírja ki 1-1 tanár, pap vagy szerzetes, hogy pl 1 héten egyszer 10 percben tartson egy ilyet... azt a minimális kis imádságot... 1 héten ne érdemelne meg 10 percet lenni és imádkozni az iksola diákjainak egy töredékével? Elszomorító. Erről csak ennyit akartam leírni, jöjjön a következő probléma.