Mielőtt a hirdetések és tévéműsorok, valamint az újságírói etika filozofikusabb hangvételű elemzésébe belemennék, gondoltam, könnyedebb hangvételű írásaim kedvelőinek kedvezek – nem csupán az alliteráció kedvéért - néhány álsághírrel:

„Rövidesen ismét régi dicsőségével fog ragyogni a szaunák parazsán a megújuló symbián-rendszer” – jelentette ki lapunknak adott interjújában Yukka Tönkremeinnen, a jobb napokat is látott Nokia LTD PR vezérigazgatója.
Tönkremeinnen úr állítása szerint a finn gyártó szoftverfejlesztői villanyszauna sebessséggel dolgoznak a Belle továbbfejlesztésén, mely a Nokia legnagyobb piacát jelentő Magyarországra való tekintettel a „Manci, Mici, Sára” nevet kapta. Az új rendszer lényege, hogy minden menübe lépéskor egy új, a magyar pornógyártás filmcsillagait félreérthetetlen helyzetben ábrázoló teljes kijelzős, mozgó képes widgettet dob fel, amely az amerikai piacon „Cida Two” néven fog futni.
A tervezők gondoltak a közismerten istenfélő, káromkodásaiban legfeljebb „a teremburáját” szitokig elmenni hajlandó konzervatív magyar okostelefon-használók gyermekeire is és az operációs rendszert 6, 12 illetve 16 éven felülieknek szóló gyermekzár védelemmel látták el.
„A 6 éves korhatárnak például – magyarázta Tönkremeinnen úr – a szoftver csak egy gorilla bájos pas-de-doux táncát fogja kijelezni egy banánnal.”
A 16 éven felülieknek szóló gyermekzárról a vezérigazgató némi pirulással csak annyit volt hajlandó elárulni, azt inkább csak püspököknek ajánlja.
„Nagyon remélem – fejezte be a sajtótájékoztatót Yukka Tönkremeinnen - , hogy a magyar felhasználók – s itt elsősorban férfi vásárlóinkra gondolok – nem csak a feneküket fogják a földhöz verni örömükben!”

Legszívesebben Mefisztó rondójával kezdeném Gounod Faustjából: „Eladó az egész világ!” (Aranyborjú fennen trónol, mindenki hitvány pénzt imád!)

Az előző írásomhoz érkezett hozzászólások alapján határoztam el, hogy folytatom a témát. Meg azóta bele-bele pislantottam a hirdetésekbe is... Megmondom őszintén, kicsit meghasonult állapotban fogok neki az írásnak :)

Amikor meglátom egy hét éves, féltégla nagyságú kommunikátor hirdetését, amit úgy kínálnak N97 minit megszégyenítő áron, hogy szinte új, alig volt használva, ez a készülék korának egyik legkiválóbb és legkorszerűbb darabja, töltő van hozzá, de ha kell, a fülhallgatót és az adatkábelt is összegereblyézik valahonnan, nem tudom, hogy bosszankodjak, amiért ennyire hülyének néz az illető másokat, vagy vállat vonjak, szíve joga akár aranyárban is kínálni az old timerét, legfeljebb nem veszik meg …

Kérdés, hogy milyet és kitől. Ugyanis akár itt, a hardveraprót olvasgatva gyakorta kiderül, nagy az isten állatkertje. Ezzel természetesen nem szeretném megsérteni a tisztességes és korrekt eladókat; még azokat sem, akik jóval a piaci ár felett próbálják eladni ketyeréjüket - ha nem pofátlanul csillagászati áron, erős (khm...) dialektikájú marketing szöveggel kísérve.

A bizalom kérdése is nagyon problémás, ob ovo mindig ott kezdődik: a leendő vásárló bízzon meg az eladóban vakon és előre, vagy fordítva. Olyan ez, mint a szex: mind a kettőnek fontos, csak "amíg nem húzod fel a gumit, Jaóska, addig nem dugunk, hiába vakerálsz!" - "de Manci, bennem megbízhatsz, esküszöm, vigyázok, kikapom, ha érzem, hogy gyün!" - aztán vagy-vagy...

Bevezetőnek leírok egy esetemet, kár, hogy a srác nevére, nickjére nem emlékszem:pedig megérdemelné, hogy "nevesítsem".

Egy, a "Rekviem egy operációs rendszerért" cikkemhez fűzött hozzászólás indította el bennem az ironikus reakciót. Semmi személyes, semmi cikizés: egyszerű behaviorizmus. Inger, válasz reakció, semmi más.

Milyen is legyen a 21. század csúcsmodellje? Mindenek előtt kicsike, lapos, áramvonalas. Ne legyen túl sarkos téglalap, de ne legyen gömbölyű, mint Murilló dundi angyalkái, hanem valami formabontó legyen. Cikcakkos oldalak, kecses ívekkel. A kijelző legyen 16 dimenziós, full HD. Megvilágítása ötvözze az éjszakai kijelzős órák és a Sohó piroslámpás házainak erotikus hangulatát; de még akkor is jól látható legyen, amikor Égető úr kedvenc mobilommal a kezemben berak a tepsibe és betol a hamvasztóba, majd alám pörköl.

Egy picike mobiltól nem várhatjuk el, hogy RPG rakétát lőjön ki, viszont az infra helyén önvédelmi célból kilőtt lézersugár borítson lángba egy M1 Abrams tankot. Ez a minimum.

Talán felesleges leírnom, hogy a jövő csúcsmobiljának milyen legyen az operációs rendszere! Mindegyik! Symbián, Belle, Bada, Android, Windows. Az operációs rendszerek között az arckifejezés érzékelő előlapi kamera szemöldök összevonás, szájbiggyesztés alapján 0.0000 sec alatt váltogasson.

A használata során kialakult vadhajtásaival együtt.

Az első mobilom egy Ericcson GH 198-as volt. Csabitól, egy fogorvos barátomtól vettem, a Pannonos előfizetésével együtt. Mobiltelefonra egyre inkább szükségem volt a munkám során, de olykor a magánéleti kapcsolattartásban is jól jött.

A GH 198 akkoriban közkedvelt telefon volt és a kor kívánalmainak megfelelő paraméterei miatt viszonylag korszerű. Manapság egyetlen előnyös tulajdonságát lehetne kiemelni: súlyánál és méreténél fogva közelharcban csak a rövidre vágott kétcsövű vadászpuska (lupara) bizonyult jobbnak, öregsöréttel töltve.

Csabival egy parkban bonyolítottuk le az üzletet. Ohne doboz, egy nylon reklámszatyorban hoztam el a téglát, papírjaival és a hozzátartozó töltővel együtt. Már nem emlékszem, hogyan tájékoztattam a fiamat és az egyik vívó barátomat róla, hogy innentől kezdve állandóan elérhető vagyok; a lényeg az, hogy éppen a későbbiek során feleségemmé avanzsált barátnőmmel bóklásztunk a Jé Diszkontban, amikor kicsit idegenkedő arccal rám szólt:
- Nem a te szatyrod csörög?!

Arról az időszakról, amikor az „okos telefon” szó hallatán többnyire a Nokiára gondoltunk.

Azt hiszem, a 3210, 3310 után valahol a 6230, 6230i-vel kezdődött, amikor a figyelmem a nagyobb tudású Nokia telefonok felé fordult, de még beértem az S40 szériával.
Emlékszem, alig vártam, hogy ilyen készülék boldog birtokosa lehessek. Aztán jött a 6233, ami egész ügyes S40-es volt, az aprócska betűitől eltekintve.

Ami először a Symbián felé fordította a figyelmemet, az a Mobilarénán megjelent 6120C tesztje volt. Addig-addig olvasgattam a cikket, hogy végül megleptem magam egy 6120C-vel.. Voltak persze alkalmazások, amiket hiányoltam a 6233-ból, de összességében nagyon izgalmas volt a saját fazonomra átvariálni a menürendszert; programokat telepítgetni, –mindenek előtt a Font Magnifiert, mert utálok olvasó szemüveget felvenni mobiltelefon bügyürgetéshez – dokumentumokat menteni a memória kártyára és ápgrédelni a Ouickoffice-t, hogy szükség szerint esetleg bele is tudjak nyúlni ezekbe.

Érdekes módon senki sem gondol az állatokra. Pedig a katolikus vallás azt tanítja - ha jól emlékszem kötelező hittanóráimra - az állatoknak nincs mennyországuk. Ami azt jelenti, hogy a jóságos jóisten diszkriminatív. Kirekesztő. Még csak azokra a jó keresztényekre sincs tekintettel, akiknek hűséges társa fifi kutyájuk. A gazdit beengedi St. Peter, míg a derék négylábú lelke kint vonyíthat a mennyek kapujában. Ha csak a kutyákra vonatkoztatjuk, lehet, hogy ez a diszkrimináció (tényleg, ez nem meríti ki a rasszizmus fogalmát? Ha emberi rassz ellen hoznak diszkriminatív intézkedéseket, az rasszizmus. Ha egy állatfaj ellen, az a kétlábon felegyenesedve járok jogos felsőbbrendűsége?) abból is fakad, hogy a kutyaugatás nem hallatszik az égig; akkor pedig az ebek imáját aligha hallja a teremt...ő. De ez sem igaz, mert a többi állat is ki van rekesztve a paradicsomból. Vagy a mondást kell kiterjesztenünk a többi állatra - pl. macskanyávogás nem hallatszik az égig - vagy együttesen követeljük, hogy pl. kedvencem, Töfröcső, a csincsillaszőrű, punkfrizurás tengerimalac is bejuthasson velem az Úr színe elé lelkem valamelyik sötét bugyrába ültetve. (Töfröcső egyébként tulajdonjogilag a nevelt lányomé, de amit szarik, az az enyém. Vagyis kölyökkora óta jórészt én gondozom, melynek során érzelmileg is elmélyült kapcsolatot alakítottunk ki egymással. Igaz, Töfi szeretetében van egy adag konformizmus, mivel a tengerimalac szívéhez a hasán keresztül vezet az út; dehát nobody is perfect...) Így is állandóan rettegek attól, hogy a malacka elém vágva hamarabb eltávozik, pedig gyakran az egyetlen társaságom az üres lakásban; s még az a tudat se vigasztalhat, hogy majd fenn találkozom vele. Miközben istenke diszkriminációja logikájában is hibás: egy jó magaviseletű házi sertés miért minősül nemkívánatos személynek, miközben egy permanensen részeg disznó, ha nem káromolta a mindenhatót, amiért felvizezték a szedatívumként fogyasztott tablettás borát, nem paráználkodott házasságon kívül és a családját sem irtotta ki a kannástól módosult tudatállapotban, lazán betántoroghat a mennyekbe...
Nem jól van ez így. A magam részéről sztrájkolni fogok és nem fogok lehelni, nehogy lelkem is kicsússzon a számon; s ha mégis bekövetkezik ez a baleset és két szemem nem alvási célzattal hunyom le, mindaddig egyenesen a poklok kapuja felé veszem az utam, amíg Isten meg nem ígéri, hogy Töfi számára is van a mennyekben hely.

A rokkantnyugdíjak megszüntetését viharos gyorsasággal átverte egypártunk és kormányunk. A rokkant ellátás kapcsán aztán bábeli zűrzavar uralkodott, nem lehetett tudni semmi hozzá kapcsolódót. 18-án, amikor hazaérkeztem Magyarországra, amely szerencsére most már nem köztársaság, hanem ország, végre kiderült, hogy akik eddig EVÁ-s rokkantrnyugger vállalkozók voltak, január elsejétől főállású EVA vállalkozókra vonatkozó Eü. és Nyögdíjjárulékor kötelesek fizetni. Ez a minimálbér alapján van megállapítva, nekem például az összes bruttó bevételem, amelyet mint rokkentnyugger televíziós szerkesztő nyerészkedve kiszámláztam, nem futná. Egyértelmű tehát, hogy mivel egészségileg sem bírom, meg kell szüntetni igen rentábilis, aljas módon nyerészkedő vállalkozásomat. És most jön a 22-es csapdája. A hónap elején még erről senki sem tudott információt adni, teljes káosz volt a "hirtelen, mert igen megkívántam" jellegű törvényekkel kapcsolatban. Azt viszont remekül kitalálták, hogy a vállalkozást - mint korábban - nem lehet 15 napra visszamenőleg megszüntetni, csak tárgynapi dátummal. Mivel nem tartózkodtam gyönyörű hazánkban, melynek demokráciája a demokrácia bölcsőjének aposztrofált athénival vetekszik (ott is voltak szabadok és rabszolgák), előzőleg semmilyen érdemi információt nem lehetett a megfelelő döntéshez szerezni, tehát a mai naptól tudtam vállalkozói tevékenységemet megszüntetni. (Azt a vállalkozást, amelyből csalárd módon KÉT KERÉKPÁRT is fent tudtam tartani...) Ez azt jelenti, hogy 18-ig részarányosan be kell fizetnem az egészségügyi és nyugdíjárulék sarcot. Szerény becsléseim szerint ezt olyan 40-50 ezer Ft közötti összeg lesz. Money for nothing....
Vagyis, a februári rokkerellátásom forrásának 50%-át már megtalálta a kormány -tőlem.
Szép volt, fiúk... csak így tovább.

Most volt egy mementó a Kossuth rádióban Vukovárral kapcsolatban: 1200 védő (köztük az azóta meggyilkolt Rózsa Flores) állt harcban a 36 ezres jugoszláv sereggel. A kórházban embertelen körülmények között látták el a sebesülteket; a várost elfoglalva 241 sebesültet és egészségügyi dolgozót evakuáltak a közeli ….. farmra, aminek nevét nem tudtam megjegyezni. Az „evakuálás” címén elhurcoltakat kegyetlenül megkínozták; mára ennek a településnek a neve egybeforrt a borzalom jelentésével. A város 23 ezer házából 17 ezer semmisült meg. A várost ostromló szerb tábornokot a Hágai Bíróság 10 évre ítélte – már emiatt is keserű indulatok forrtak Vukovár és környékén – majd a napokban jó magaviseletére való tekintettel szabadon bocsátották a derék és lovagias hadfit.
Isten, miután átaludta a fegyverek ropogását, felriadva ismét csodát tett, ne szenvedjen börtönben az a szegény, jóhiszeműen és hazafias érzelmektől eltelve kegyetlenkedő szerb tábornok.

Én komolyan mondom, nem értem az „ember”-nek titulált állatfajt. Ma szombat van. 07.43-kor rákezdtek fakalapáccsal kopácsolni, szerintem valamelyik ablakot szintezhették a panelfelújító program jómunkászemberei. 08.18-kor elkezdett csörögni a vezetékes – a gyerek még aludt (addig). Mire beértem a konyhából, szerintem nyilván ő szúrhatta ki a másik szobában; én két másodperccel lekéstem, hogy felvegyem a „privát hívó” kijelzésű hívást. Ezek a privát hívások szoktak lenni a nagyszerű NASA technológián alapuló lakossági egészségszűrő programra buzdítás, mert azok ezen a héten – ezt is beleszámítva – negyedszer hívtak fel. Alattomos, sunyi szemetek, mert ők ugye letiltják a telefonszám kijelzést. És rezignáltan kunkog nekem, hogy amíg én pihenek, addig ő abban az időben a megélhetéséért dolgozik; ergo teljesen jogos, hogy engem kizárólag bármikor, délutáni szieszta, kora reggel szombat-vasárnap stb. felhívjon. Ha most fel tudtam volna venni, ezer százalék, hogy szó szerint elküldtem volna a 3.14csába. Nem érdekel, hogy nő, nem érdekel, hogy a munkáját végzi, hívja fel munkanap a MÁV Igazgatóságot, hogy a dolgozók részére szervezett egészségszűrő program igénybe vételére van lehetőség, olyan űrhajós technikával, hogy olyat még Gagarin se b@szott. Ha ügyes, mindjárt tud kötni vagy huszonezer emberre üzletet, de ennyi eszük nincs ezeknek az egybites agyú egyszikű véglényeknek, csak annyi, hogy felütöm a telefonkönyvet, oszt hívom sorban a neveket. Anonim módon, persze, hogy még csak vissza se lehessen őket hívni, ugyan, írják már ki a fekete listájukra, ez a szám NEM KÉRI a kib@szott szűrőprogramjuk stb. –ról szóló tájékoztatást. Itt áll az ember kiszolgáltatva a 21. század lelkes ügynökáradatának. Az elmúlt két hétben legalább 10 direkt marketinges (becsengetős) és telefonos üzletkötőhöz volt szerencsém.
Megjegyzem, pl- a fészbükkre is hirdetésen és játékpromóción keresztül tudja az ember beverekedni magát.