Ma, vagyis november 4. csütörtökén van a Thanksgiving Day - avagy a Hálaadás Napja!

Istenfélő körökben igen jól tudják, milyen nagy jelentősége van a hálaadásnak, de vajon mások is köszönetet szoktak időnként mondani? Megállnak olykor egy percre és elgondolkodnak azon, mijük is van és mennyi jót kaptak az életben? Nem biztos....
Magam részéről kicsit úgy vagyok vele, mint a karácsonnyal vagy a Valentin nappal... Nem csak akkor kell jóban lenni a rokonokkal, megpróbálni fogcsikorgatva elviselni a másikat vagy meglepni valami figyelmességgel a Kedvesedet. Illetve nem csak akkor KELLENE! De ha legalább ilyenkor eszébe jut egy-egy egyénnek, akkor már azt mondom, "megéri" ilyen ünnepeket tartani.
Ma már Amerikában is főleg családi ünnepélynek számít, de vannak még, akik nagyon is komolyan veszik a mai nap jelentőségét.

Igaz, nagyon amatőr módon megoldva, de ezek mi volnánk ^^
ABE, ittakary, művésznő4, Varoz, HengerPHanda

Tegnap volt egy hete, hogy megrendezésre került egy rendkívüli PH! találkozó és végre megismerhettem azokat az új arcokat, akik már eddig is közel álltak a szívemhez - bár még csak a számítógép mögül. Na jó, ez azért mégsem teljesen így van, mivel a csapatból két emberrel már korábban is volt szerencsém találkozni - mondhatni, egy véletlennek köszönhetően. Szinte pontosan egy évvel ezelőtt a Balatonon nyaraltam a családommal, ahogy HengerPhanda és ABE is. Ezt megelőzően rengeteget terveztük, hogy ha Pesten járok, nyélbe ütünk majd valamikor egy találkát velük, de ebből sajnos sosem lett semmi. A sors iróniája, hogy ennek ellenére mégis összefutottak útjaink, és gyakorlatilag egymás "szomszédságában" kötöttünk ki a vakációnk során. Már akkor odáig meg vissza voltam tőlük és rendkívüli élmény volt őket megismerni személyesen is! Kicsit sem csalódtam, sőt....
Ennek fényében, ők már egy biztos pontjai voltak - úgymond a mostani találkozónak is, amely szervezéséhez, majd megvalósításához nagyon nagy izgalommal fogtam hozzá.

Ismét jelentkezem az Amatőr Szakácsok Klubja c. bejegyzés sorozatom 5. részével!

Hozzávalók:
25 dkg mascarpone krémsajt
3 tojás
3 evőkanál cukor
2 dl erős, hideg feketekávé
2 dl tej
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag babapiskóta
3 evőkanál rum vagy amaretto likőr
kakaópor

Elkészítés:
A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat 2 evőkanál cukorral és a vaníliás cukorral elektromos habverővel habosra keverjük. Hozzáadjuk a mascarponét és ízlés szerint rumot vagy
amarettót, majd kemény habos krémmé keverjük.

A tojásfehérjét 1 evőkanál cukorral kemény habbá verjük, majd óvatosan a krémhez keverjük . (Nem szabad sokáig keverni, mert a tojásfehérje a krémben összeesik.)

Az előre elkészített kávét a tejjel és kevés cukorral összekeverjük, ízlés szerint rummal vagy amarettóval ízesítjük. A babapiskótákat a tejeskávéba mártjuk. (A piskóta
minőségétől függően néhány másodpercre, a lényeg, hogy ne ázzon el teljesen.)

Merészek, de szerintem baromi vagány, hogy ilyet bevállalnak

,,Ha már semmivel sem tudsz kitűnni az átlagból, nyírj magadnak őrült szakállt. Az egyéniség hiányának leplezésére nem jó, de mindenki megbámul az utcán."

1.

2.

3.

4.

5.

Az ötletet eme kis bejegyzéshez Varoz barátom adta, így köszönöm szépen neki!

Igen, sajnos ez a tapasztalatom. Manapság sok férfi lusta és kényelmes a leánykéréshez! No, tisztelet a kivételnek, de egyre több ismerősnél ezt látom a baráti körömben, ami szerény véleményem szerint több, mint elszomorító. Próbálják úgy beállítani, mintha az élettársi viszony lenne a normális, pedig nem az!

Tegnap összeismerkedtem egy leányzóval, aki nem is annyira leány már, mindinkább hölgyemény, mivel a harmincas éveinek jócskán az elejét-közepét tapossa és a mai napig hajadon! Persze, nem önnön hibájából vagy esetleg karrierépítésből kifolyólag, mert nagyon harmonikusan, boldogan és nagy összhangban élnek. Az egyedüli nézeteltérés közöttük az az, hogy több, mint 11 év után ez a drágalátos fiatalember még mindig nem vette el… Nincs különösebb oka, hogy miért (nem házasságellenes, jól állnak anyagilag, nagyon szereti a barátnőjét, elvileg vele akar lenni élete végéig is) egyszerűen csak nem! Olyan gyenge kifogásokat keres, mint például hogy „de hát ő utál szerepelni….meg az esküvőn majd mindenki őt fogja nézni….neki kell foglalkoznia egy csomó emberrel… táncolni nem tud és nem is szeret….” Szóval ilyen, és ehhez hasonló gyenge dumák…

Ismét jelentkezem az Amatőr Szakácsok Klubja c. bejegyzés sorozatom 4. részével!
Kedvcsinálónak itt az: *1. rész*, *2. rész* (hamarosan!) és a *3. rész*

A mai alkotásom: CSOKOLÁDÉS - MAZSOLÁS PUSZEDLI

Ezt a fajta süteményt nagyon könnyű elkészíteni. Csöppentős sütinek is nevezhetjük, mert a tésztát egy kanállal a tepsibe lehet csöppenteni. A tejcsoki és a mazsola nagyon finom együtt, de más párosítást is kipróbálhatsz. Ilyen a fehér csoki és az aszalt szilva vagy a mogyoró és sárgabarack.

Nem szoktam ilyen hírekből bejegyzést csinálni, de ez olyan szinten elborzasztott még engem is, hogy....szavakat sem nagyon találok.

A férfi minden átmenet nélkül megállított egy autót és rátámadt az utasra. Az áldozat túlélte az esetet, de több plasztikai műtétre is szüksége lesz majd, hiszen az ajkai és az orra is súlyosan megsérült.

A sokkoló miami kannibáltámadáshoz hasonló történt néhány napja Kínában is – írja a Daily Mail. Egy Dong nevű férfi részegen dühöngve rátámadt egy nőre, és majdnem a teljes arcát lerágta, amíg a járókelőknek sikerült ártalmatlanná tenniük. Az áldozat túlélte az esetet, de több plasztikai műtétre is szüksége lesz majd.

Sírtam, könyörögtem, hadd mehessek a következő vonattal, de határozott keménységéből nem engedett. Az anyai leckéztetés erősebb volt benne, mint a felém tanúsított sajnálat vagy könyörület. Ilyen volt Anyám. Temperamentumos és domináns. Szavából nem enegedett, hanem makacsul ragaszkodott az igazságához.
Rég éreztem már ilyet, de most féltem. Szabályosan féltem! Egyedül voltam...mintha lemeztelenítettek volna... Furcsa példa, de azt hiszem, ehhez tudnám leginkább hasonlítani az akkori érzéseimet. Anyaszült meztelen voltam a tömegben és védtelennek éreztem magam a külvilággal szemben. Az egyetlen dolog, amivel családom és a vonal túlsó végén lévő Szerelmem megnyugtató, biztonságot sugárzó hangja közelében lehettem volna, most nem volt velem. Magamra voltam utalva...

Rájöttem, jobban függök a telefonomtól, mint csak gondolni is mertem volna. Olyan volt akkor nekem, mintha emberi lény lenne. Mintha csak egy kedves rokonom vagy az egyik legjobb barátomról feledkeztem volna meg, akivel napok óta várjak, tervezgetjük az izgalmas, közös pesti utazást. Arról az útitársamról, aki megkönnyíti a végtelen hosszúnak tűnő 4 órás vonatozást.

Ismét jelentkezem az Amatőr Szakácsok Klubja c. bejegyzés sorozatom 3. részével!
Kedvcsinálónak itt az: *1. rész* és a *2. rész* (hamarosan!)

Fehércsokoládé torta eperrel díszítve

Hozzávalók 12-16 darabhoz:

4 tojás
150 g cukor
1 csipet só
60 g liszt
60 g étkezési keményítő
fél TK sütőpor
350 g fehércsokoládé
500 g habtejszín
500 g eper
sütőpapír

HAMAROSAN jelentkezem az Amatőr Szakácsok Klubja c. bejegyzés-sorozatom 2. részével! !!!

Újabban próbálkozgatok a konyhában kisebb-nagyobb sérülések és robbantgatások nélkül alkotni.