Ma van a névnapom. A húgommal rendszeresen megajándékozzuk ilyenkor egymást valami aprósággal. Nem költünk sokat, a lényeg, hogy frappáns és szívből jövő legyen.
Most ezt kaptam tőle. Azt mondta, meglátta és nem bírta otthagyni a boltban. Nem kimondottan névnapra készült, de illik hozzám és nagyon örültem neki! Csak ez számít.

Én nem bírok betelni vele!

Ha valaki nem tudná, ma van az Ölelés Világnapja. Az egyik kedvenc ünnepem! Ilyenkor olyanokat is megölelhetsz, akiket amúgy nem mernél - ma viszont legalább van egy jó indokod... A lehető legtöbb mindenkit megölelgettem a nap folyamán, amit hálás tekintetek, piruló arcok, csillogó szemek és mosolyra húzódó szájak viszonoztak. Sajnálom, hogy a főtérre nem jutottam ki, de azt hiszem, jövőre már nagyban tolom és ott fogok rohangálni "Ingyen Ölelés" feliratú táblával az idegen emberek között.
Rátaláltam egy nagyon érdekes blogra, ahol sok jó gondolat fogalmazódott meg fiatal írójában az öleléssel kapcsolatban.

Emberek - az ölelésről:
“Néha átölelek egy fát... Hiányoznak az emberi érintések. “,
“A családom sem ölelgetett soha, távolságtartóak. Más nincs. ”

“- Egy kedves, ritkán látott barátom, aki, ha találkozunk mindig magához von és csak tart..., tart... – én pedig csak győzöm nyelni a könnyeimet befelé, hogy meg ne lássa, vagy keveset. ”

...És ahogy ígértem, itt van az én legjobb barátom számára egy kis apróság...

Mikor ezt megláttam, azonnal Te jutottál az eszembe!

VIKTOR

Név jelentése:
Gyõztes, gyõzõ

Név eredete:
Latin eredetű, Victor névbõl

Név elemzése:
A Viktor név éleseszű, elemzõ gondolkodású személyiség kialakulását támogatja. A név viselõi alkotó, eredeti, találékony emberek. Mivel õk maguk igen becsvágyóak, nehezen értik meg, ha valaki kevesebbel is beéri az életben. Zavarja õket, ha valaki lassúbb náluk, a türelem egyébként sem erõsségük. Szeretnek a saját fejük után menni, nehezen viselik, ha más akarja nekik megmondani, hogy mit tegyenek. Fontos számukra a függetlenség, és olyan pozícióban érdemes elhelyezkedniük, ahol önállóan dolgozhatnak és értékesíthetik kreativitásukat. Szeretnek utazni, ismerkedni és beszélgetni.

Nagyon rossz volt reggel felkelni, mert furcsa kettősséget éreztem.
Már egyáltalán nem volt nyári hangulatom, sőt... mintha csak egy ugyanolyan szokásos
szürke hétköznap lenne, mint a többi. Semmi más. Viszont végig hihetetlen dejavu-m volt. Rég volt ilyen "iskola érzésem". Nehéz ezt szavakkal elmesélni.

Reggel 5-kor, mikor felkelek a puha, forró paplan öleléséből... kint még korom fekete minden. Bőrömön kis libabőrök jelennek meg, ahogy pár perc vívódás után győz az akaraterőm és ellenkezve testemmel, végül kimászok a meleg ágyikóból. A szobám jégveremnek tűnik. Első dolgom, hogy belebújok a meleg köntösömbe és megpróbálom összeszedni magamat. Ez ismét eltart pár percig. Nem nagyon sikerül. Félálomban elmegyek pisilni, majd míg megmosom a fogamat, várom, hogy a hajvasaló felmelegedjen. A tükörbe csak ritkán merek felnézni mosakodás közben, nehogy elhajítsam ijedtemben a fogkefét vagy egy hirtelen mozdulattal megszaladjon a kezem, mikor fogkrémet próbálok előcsalni a tubusból - ezzel "összepiszkítva" a fürdőszobát... Miután végeztem, megállapítom, hogy a hajam egy kezelhetetlen szénakazal, így gyorsan orvosolni kell a problémát. Párszor végig simítom a vasalóval...épp, hogy csak ne legyen gubancos. A hullámokat meghagyom benne, maradjunk csak a természetességnél. Hamar megvagyok, az alapozóm után kutatok. Hmm...igen, ennek is nagyon tipikus "kora reggeli" illata van. Pár ügyes, hozzáértő mozdulattal már fent is van az arcomon. Időközben kezd szürkülni odakint is... Már nincs olyan vaksötét, lassan a kislámpa fényére sem lesz szükség. Gyors, egyszerű smink, közben az MP3 lejátszó végig a fülemben. Nem bííírok betelni a tegnapi számmal. Zenét sajnos nem kapcsolhatok, mert a többiek ilyenkor még általában alszanak. Halkan készülgetek, hogy senkit fel ne keltsek közben. Az idő csak rohan és rohan, de a ruhámat még mindig nem találtam ki. Bízva képzeleterőmben, mégis összedobok egy villámgyors összeállítást. Hm...nem is lett rossz, sőt. Csinos. Hajam felső rétegét lazán feltűzöm egy csattal, a maradék pedig a vállaimra omlik. Most nincs idő sokat szöszmötölni. Behajigálom a táskámba a maradék cuccot is, amit találok. Csak remélem, hogy minden megvan és semmit nem felejtek itthon. Telefon, pénztárca, bérlet, kulcs....oké.
A harisnyám még az indulás előtt 5 perccel sincs meg. Apa már nagyon "örül" nekem.. Siettet. Könnyű azt mondani, húzott már fel valaha is harisnyát? NEM! Akkor addig nem tudhatja, hogy milyen körülményes dolog is ez...
Egy szuper gyors reggeli készítés a konyhában, majd röpke 2 óra alatt el is készültem mindennel. 7 óra van, ideje indulni.
Kilépek a házból és megcsap a párás, szúrós, hideg levegő. Ez szinte fáj. Apa kinyitja előttem a kapu ajtaját, gyors léptekkel irány az autóhoz. A mi kis utcánk még földutas, így kissé pipiskedve lépkedek az új fekete cipellőmben. Sár van. Vicces, ahogy csúszkál a lában a nyúlós trutyiban. Megtisztítom a talpamat - amennyire lehetséges - és beszállok az anyós ülésbe. Rég ültem Apa autójában. Nyáron inkább Anyáéval vagy biciklivel közlekedtem.
Megint dejavu tör rám... A bagó és az autóillatosító érdekes elegyet alkot az orromban. Ez a szag összetéveszthetetlen, bármikor felismerném. Ilyen csak Apa kocsijában van.
Kicsit "tömény élmény" kikímélt tüdőm számára, úgyhogy inkább mégis csak letekerem résnyire az ablakot.
Végre elindulunk. Kertvárosi részen lakunk, így kicsit tovább tart beérni a városközpontba. Az úton beszélgetünk, mesélünk egymásnak. Úgy érzem, máris jól indult a reggel. Az ablakon kibámulva megjelennek az "ismeretlen ismerősök".
A kedves, mosolygós néni, aki kézen fogva sétál a kislányával és minden egyes reggel egy mesét mond neki, míg beérnek az iskolába. Vagy a 2 beszélgető barátnő az utca végén, akik mindig pontosan 7: 30-kor válnak el egymástól. És persze a kertét gondozó bácsika, aki valahogy mindig abban leli örömét, ha a legnagyobb reggeli forgalomban kezdhet el kertészkedni vagy elvégezni a ház körüli munkáit. Amúgy szerintem csak az emberekre kíváncsi.
Na, ezek a kis megszokott reggeli életképek, amik tényleg nagyon hiányoztak a nyáron. Minden egyes reggel látom őket...szinte a mindennapjaim részévé váltak.
Jó volt visszatérni a hétköznapokba.
Végül Apa letett a suli előtt. Kölcsönös jókívánságok, búcsúpuszi, naaagy levegő....és elindultam a bejárat felé, hogy belépjek a 12. évfolyamba....

Egész úton hazafelé azon gondolkodám,
mennyi mindent mesélhetek majd utazásom során....

(2010. Augusztus 21., Szombat)

Ezt az útinaplót drága Wic barátomnak ajánlom, aki minden vonatozása során "magával visz" az útjára és végig közvetíti vagy 100 sms-en keresztül, hogy mi történik éppen vele. Így hát úgy gondoltam, most én is leírom a tapasztalataimat. Hadd örüljön a Fiam!

12: 23-kor indult a vonatom, de Papával túl hamar értünk ki az állomásra. Volt még 20 percünk, így kitaláltam, hogy ugorjunk be a Nyugati melletti Mekibe. A nagy meleg miatt hihetetlenül szomjas voltam, mégis inkább maradtunk a fagyinál. Az is oltja a szomjat....talán. Egész évben nem voltam ennyit gyorsétteremben, mint ezen a nyáron. Pedig nagyon nem vagyok híve az ilyesminek...

Eredetileg nem készült volna ebből bejegyzés, de mivel ennyire megrázott a dolog, mégis tollat ragadtam....talán ha kiírom magamból, könnyebb lesz feldolgozni a látottakat. Talán...

Tegnap este történt.
Zenét hallgattam, a gépen pötyögtem, és a legjobb barátommal Msn-ezgettem egy nagy bögre tea társaságában. Ugyanolyan este volt, mint a többi; kellemes.
Sztorizgattunk, nevetgéltünk, ugrattuk egymást, ahogy szoktuk. Jó kedvem volt.
Tőle ötletet kapva, felnéztem az egyik közösségi oldalara, ahol már majd' 2 éve (!) nem jártam.
Sok különös arcot lát itt az ember. Tudom, hogy csúnya dolog, de azzal szórakoztunk, hogy mutogattuk egymásnak, hogy milyen "érdekes" fazonok jelölnek be ismeretlenül...
Jó móka volt!

Nagy kacarászások közepette, a leglehetetlenebb alakok között nézelődve, egyszer csak megakadt a szemem az egyik néven. Ismerős volt, rákattintottam. Kicsit lejjebb tekerve, megláttam a lakhelyét.
Ez nem lehet....
Félve, de rákattintottam a képére is. Muszáj volt megbizonyosodnom!
Katt. A kép homályos volt, kellett neki pár másodperc, amíg betölt rendesen. Ahogy kezdett kitisztulni a fotó, egyre idegesebb lettem... Kezdtek körvonalazódni az ismerős vonások.
A kép nagy nehezen betöltött.
A levegő ebben a pillanatban megakadt a torkomban... Ez Ő...
Kétség sem férhet hozzá, Ő az!

Ajánlom ezt az írást drága barátnémnak, hengerPHandának!
(Majd ő tudja, hogy miért.... )

Sajnos előző este olyan rosszul aludtam a nagy meleg miatt, hogy ma még csak annyira futotta az energiámból, hogy kivánszorogjak az ágyból és felnézzek Logoutra.

Már déli 12 is elmúlt, mikor rájövök, ideje lenne valami reggelit készíteni magamnak.
Lemegyek a konyhába, meglátom a tojást a hűtőben, megkívánom. Mivel a tegnap esti álmatlanság "jótékony hatása" még mindig nem akar múlni, gondolom magamban, nem babrálok rántotta sütéssel (ahhoz most túl fáradt/lusta vagyok), bedobom a mikróba és kész. Majd lesz belőle valami lágy tojás vagy hasonló...
(A végeredmény nem olyan "szép", mintha serpenyőben csinálom, de ízre szinte ugyanolyan. )

Igaz, ezt a történetet már leírtam tegnap is a szűk baráti körnek a Közkívánatra c. topicban, de egy ismerősöm tanácsára most megosztom veletek is...

Apa véletlenül kint felejtett egy doboz sort a kertben, mikor állította fel a medencét és a kiskutyám meg megtalálta...
És mivel hát ő is férfiból van, ezért csak nem akarta már , hogy kárba vesszen az a jó hideg kis söröcske...

Figyelem, megrázó képsorok következnek...

A fentiekben említett sör...

Kiskutyi jön és beméri áldozatát...

Hát ez a nap is eljött. Gyermekkorom utolsó napja. Öregnek érzem magam. Nagyon öregnek. Pedig még szinte gyerek vagyok... Lelkileg biztosan.

Hihetetlen, hogy elszállt felettem ez a 18 év.
Mondják, ha betöltöd a 18-at, azzal semmi nem fog változni, kivéve, hogy büntethető leszel és a szüleid még jobban akarnak ezután fegyelmezni.
Ahogy az egyik barátnőm mesélte: "Régen semmi gond nem volt, anya laza, engedékeny szülőként viselkedett. Soha egy veszekedés nem volt köztünk, jól kijöttünk. Amióta nagykorú lettem, naponta akar megpofozni... "

Hmm....ez a felnőtté válás előtti 1 nap jó alkalom arra, hogy kicsit magamba nézzek és elgondolkodjak azon, mit is tudhatok eddig magam mögött?

Lássuk csak...
Egy csodálatos házban lakom szerető "családom és egyéb állatfajták" társaságában...
Háromszor költöztem életemben, emellett laktam Pesten is.
Rengeteg érdekes és kedves embert ismerhettem meg, amiért nagyon hálás vagyok az Égnek.
Odaadó barátokkal vagyok körbevéve, ami mindennél többet jelent nekem.
Értük és a családomért bármit!

Mivel nő vagyok, szeretem a szépet és csak esztétikus, otthonos környezetben érzem igazán jól magamat. Igyekszem mindig úgy alakítani a szobámat, hogy pár ügyes, kreatív megoldással praktikus és egyben szép is legyen az. (Mivel itt töltöm a legtöbb időt, erre fordítom a legnagyobb hangsúlyt.)

Hősiesen bevallom, gyűjtögető vagyok. Rengeteg - elsőre feleslegesnek tűnő - dolgot elrakok, megőrzök, azzal a mondattal, hogy "Egyszer még jól jöhet!..."
Tény, hogy elég sok "szemét" halmozódik fel így rövid időn belül, és sok ezekből nem is kerül újrahasznosításra, de mindig nagyon örülök olyankor, mikor hirtelen ajándékot kell adnom valamelyik barátomnak és megtudom oldani nagyobb pénzköltés nélkül, otthoni, saját kezűleg készített dolgokból.
Így hát amikor csak tehetem újrahasznosítok vagy átalakítok.

***

Rendszeresen jártam úgy, ha készültem valahova, hogy felakartam venni az egyik nyakláncomat, de egyszerűen annyira össze volt gubancolódva a többivel a kiszemelt darab, hogy végül hagytam az egészet a csudába, különben ha tovább vacakolok vele, biztosan elkésem...